A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

Illetékesek figyelmébe Hol vott, hol nem volt, nem a hetedhét országon túl, hanem a ml országunkban volt egyszer egy énekkar. Ez az énekkar jól működött, tagjai valóban fáradságot nem ismerve Jártak a próbákra. Felléptek itt is, ott is, mindenhol sikerrel. Történt egyszer, hogy a járás egyik falujában irodalmt estet rendeztek. Az est rendezői - gondolván, hogy a műsor színvonalasabb tesz - meghívták vendégszereplésre az énekkart. A tagok, vezetőjükkel együtt boldogan fogadták el a meghívást, elvégre arra hívatottak, hogy az énekkari kultúrát a legkisebb faluban is terjesszék. Hogy ez milyen mértékben valósult meg, a továbbiak során meglátjuk. A terem zsúfolásig megtelt. Kihasználva azt a pár pillanatot, ami a műsor megkezdéséig még hátra volt, megkérdeztem a rendesötöl: - Hogyan tudták biztosítani ezt a szép számú közönséget ? - Egyszerűen! Kihirdettük, hogy mindenki jöjjön el, mert ingyen műsor lesz. A rendező osendet int, a függöny széthúzódik, a közönség feszült várakozással figyel mindaddig, míg a színpadon meg nem Jelenik az előadó. Miután az belekezd mondókájába, a közönség feszültsége egyszeriben feloldódik, mindenki otthon érzi magát s ügyet sem vetve az előadóra, megtárgyalják a legfrissebb híreket. Ezután következett az est fénypontja, az énekkar. Már az emelvényen állnak, a karmester int, t a dalosok ajkán Jelcsenáül az ének. A közönség soraiban, ki tudja miért, itt 1« ott is felhangzik egy-egy elfojtott kuncogás. Előbb csak egy-kettő, később, éppen amikor az énekkar egy népdalfeldolgozást ad elő, az éneket a közönség harsány hahotája kíséri. Mit csináljon ilyenkor egy szegény, Jóravaló énekest Körülötte mindenki kacag, már-már azon van, hogy 0 is etnevetí magát, de mikor a karvezető morcos ábrázatát megpillantja, arcára fagy a nevetés. A nézőtéren ezalatt a Jókedv még csak fokozódik. Valami találékony ifjú, aki az első sorban itt, észrevétlenül tüsszentöport szór szét. Most már a közönség egyik fele tüsszög, a másik fele a tüsszögőkön nevet. Az énekkarra ügyet sem vetnek, az érdeklődés középpontjába a tüsszögők kerülnek. Kis idő múlva a por hatása a színpadra is elér. Az egyik tenorista tüsszögetni kezd, majd a másik, harmadik, már az énekkar fele tüszszög. A karnagy mérges, nem érti a dolgot, árgus szemekkel néz, tekintetével próbálja öszszetartani a társaságot, de kár minden igyekezetért, az énekkar másik fele felszabadult nevetésbe tör ki. Az éneklésnek természetesen vége szakad, a karnagy nem tehet mást, mélyen meghajol, a közönség peáig mindent elsöprő tapsorkánnal és nevetéssel köszöni meg a jó szórakozást. Merje valaki azt mondani, hogy nem volt siker! Ez sajnos nem mese volt, hanem valóság! Hol keressük a hibát t A szervezésben.» Nem. Talán inkább azokban a tanítókban és népművelési dolgozókban, akik, bár ott ültek a nézőtéren, nem szóltak rá a rendetlenkedő fiatalokra (a közönség nagyrészt fiatat fiú és lány volt). Reméljük, a Jövőben ilyeemi nem fordul elő, mert egy-egy „ilyen siker" sok kezdeményezőnek elveszi kedvét a munkátől s ezen nem is lehet csodálkozni. K. Ct. At egyik májusi vasárnapon különös hangok ütötték meg s Dunaparton sétáló tóvárosi lakosok (illát. A folyam túlsó partján versenyt ugatott tlx, sxáx, ugyan ki tudja hány ab Persze, több se kellett a gyerekeknek. — Apuka, mtnjUnk a ligatbe, néxxUk meg a kutyusokat — környékezte meg nem egy apróság az apukáját. Lag több jUk hajlott Is a szór», bár (ogalms sem volt róla, miféle kutyakomédia színhelye a Duna jobb partja, hlizen lalragaszók nem közöltek előzetes tudósítást. Kisebb tUrelempróbe után minden kíváncsi feljutott a két part között közeleksdő „prppetfeer" fúdéizsSfct* ás néhány pare múlva magváltotta jegyét az elaő szlovákiai kutyakÜMtáara. A rendezők nem fektattek kUlönösebb súlyt a hírverésre, ennek ellenére rengeteg nézője akadt a kiállításnak. A szakembereket szimatjuk elhozta még a nyugati határszélről Is, a kutyák tirzanéje meg kalló nyilvánosságot teremtett Szlovákia fővárosában. Ki a legény a vízben, ha nem én — lihegi Dolli, az újfundlandi mentökutya. Aki nem hlazl — ússzon velem! Olivia Jategan kisasszony nyilatkozata: „Bár még caak öt eaztandőa vagyok, már annyi dijat nyertam, hogy nevalőm alig bírja a tejáben tartani. Egy kanadai aztr dollárárt akart mtgváiárolnl, da az Üzlet füitbe ment. Nem vagyok szerénytelen, do tekintsenek rám, nem érek én többet ezer dollárnál?" Néznivaló akadt bőven. Kezdetben ugyan legtöbben azt vigyáztik, mikor kapja ot valamelyik kutya a nadrágszárukat, dt idővel megjött a bátorságuk. A különböző lajú, azlntt, ntmü kutyák tizenkét körben sétálgattak gazdájukkal, akár a manakénak. Et milyen Izgatottak voltak. Peraza nam a kutyák, hantm a gazdájuk. A kör köztpén foglalt helyet a versenybíró éa árgua azamakkal „saccolta" az ebeket. Önkéntes segítők la akadtak. — Azért a seazlnú szőrméké« agy lyukai garaat sem adnék — állapította mag egyikük borízű hangon. — Da bizony caunyán mallélótt — hogy tutballnyatvan fejezzük kl magunkat —, mart a „azőrmók" rövidesen kék szalaggal a nyakán hagyta el a kört, ami kitűnő osztályzatot jelentett. Ugyanis az osztályzatok értékét színes szalagok jalazték. Szlovákia bajnoki különleges nyakéket kapott, a kék azalag kitűnőt, a pl rot nagyon jót jelentett és így tovább. A szalagokat azonban alaposan kl kallatt érdemelni. A versenybírák figyelme mindenre kiterjedt: a fogazat épségért, a szőrzet hosszéra és színért, a testi felépítésre éa még azémoa követelménynek kellett megfelelniük a négylábú bajnokjelölteknak. — Nem szeretnúk velUk találkozni a sötétben — mondogatták többen, akik a napfényben sütkérező, borjúnagyságú újfundlandi kutyákit vatták szemügyre. Pedig a sötétben mág caak-cttk, de a vízben! Ott az újfundlandlak korlátain urak. RemekUl úsznak ét „jő" tulajdonságuk, hogy mindent, emit a vízben felfedeznek, a partra hurcolnak, Mig a gazdájukat la, ha vellik próbál fürdeni. Nom szeretnék annak a felforgatónak a bőrtben lenni, aki úszva klaárll meg bejutni hazánk terület*ro . .. A kutyaparádé slágere azonban öt tarkaskápü kutyakölyök volt. Kutya vagy farkas — azt vitatták htvtian a nézők a katrac körül. Nos, a kölyköket kettői keresztezésből tenyésztették ki. Először kutyát kereszteztek farkassal, majd az utódot Ismét kutyával. E vagyaahizaaságból származó második hibrid állítólag csak szülei jótulajdonságslt örökölte. Az első szlovákiai kutyaklállltás általános alégedettaág jegyában ért véget. Örültek a redezók, mart hatazázhúaz ab vonult («1, mindössze ötvennel kevesebb, mint az országos seregszemlén. Örültek a kutyák la, mert az emberek fegyelmezetten viselkedtek és egyetlen kiállítási tárgyat sem tulajdodonltottak al. S JÓ hangulatban mondtak búcsút a ligeti Iáknak a nézők is, hlszan valamennyien ép bőrrel, azaz hogy ép nadrágszárral úszták meg a nem mindennapi lát ványosságot. MURÁNYI JÖZSFf Foto Rieht «r Cvlk e fodrásznál. Arcjátéka elárulja, hogy a szépségápolás kutyáiknál sem fájdalommentes