A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

Hutás Ildikót más fából faragták. Vonásai lágyak, haja szőke." Mozdulatlanul ül, könnyen pirul. Nem lep meg, hogy a magyar volt a legkedvesebb tantárgya. (Vdyből írásbelizett. A Magyar jakobinus dalát elemezte. Termé­szetesen egyest kapott, ősszel Bratislavába megy, könyvelő sze­retne lenni a televíziónál. Közben a pedagógiai főiskola magyar­történelem szakos távtanulója lesz. Ha elvégzi a főiskolát, a számológépet tanári osztályzókönyvre cseréli majd fel. Dehát: ez még a jövő zenéje ... - Én voltam a kultúríelelős - mondja. A szalagavató ünnepélyre megtanulták Moliére „Fösvény" clmü darabjának néhány részletét. Az ünnepély a járási nemzeti bizott­ság székházának nagytermében volt, a darab jelmezeit Kolinból hozatták. - Maga is szerepelt? - Igen. Szavaltam. - Mit? - Petőfi Szinészdalát... Nagyon szeretek szavalni. Kiül a fa alá és Arany balladáit szavalja az ágon tollászkodó rigóknak. „Ágnes asszony a patakban fehér lepedőjét mossa... Állj elő vén Márkus, vedd le a süveged, hadd süsse a napfény galambősz fejedet..." Az iskolák járási alkotőversenyén tavaly is, ebben az évben is első dijat nyert. Kovács Lajosnak nem élnek a szülei, rokonai nevelték. Haja barna és kemény, ajka fölött legénytoll serked. - Mi érdekelte? - A számtan és a fizika... A vegytan is, a technológia és a könyvvitel... meg a nyelvek ... - Tehát minden. Igén, minden érdekli. Mohón habzsolja a tudományt, mint nagy­evő az ízes ételeket. Minden lehetőt megismerni, elsajátítani, -ez a jelszava. Ősszel közgadasági egyetemre megy, könyvvitel-szakos lesz, internátusban fog lakni. A diploma megszerzése után három évig valamelyik vállalatnál kell majd dolgoznia, aztán visszatér ide az Alma Materbe, tanítani. - Ha sikerül - mondja. S rámveti meleg, szomjas tekintetét. Nemrég gitárt kapott, s elhatározta, hogy a nyár folyamán megtanul rajta játszani. - Nehezebb lesz, mint a könyvvitel - mondja. Feláll és elsiet, mert tanulni kell, a szlovák szóbeli nehéz lesz, az akadémiai hét elfut, mint a szellő, - a gitárt is elő kell venni este, olvasni is kell, mert szépirodalom nélkül csak félember; élni kell, élni, és mindig sietni kell, mert tenger a tennivaló, s Kovács Lajos bűnnek tartja, ha nem érjük el azt. ami elérhető. Bodzási Zsófi nyitja ki előttem a kaput, ő búcsúzott az osztály nevében az iskolától, s lám most engem is ő kísér ki az öreg kapualjba. Kitűnő tanuló, kis könyvmoly. Dickens szerelmese. A mai nap legszebb perce az volt "számára, mikor a ballagás nézői között megpillantotta édesanyját, aki a varrodából Jutott az iskola elé, útközben szedegetve ruhájáról a fehér cérnaszála­kat. Törékeny, mint a nárcisz, szeme csupa jóság. - Sok szerencsét, Zsófika. Megy vissza, szinte légiesen, mintha napsugarakon járna. Megy, s mellette látom társait, az egész osztályt, a kékinges csapatot, mely körül „már az élet' csörtet." Nem tudják, mi a nyomor, a munkanélküliség, jövőjüket évek távolságában is jól belátják. Boldogságukhoz két dolog szükséges; hogy szorgalmuk sohase lankadjon, s hogy örök béke legyen a világon. VERES JÁNOS - Aztán felolvasták az évvég! jegyeket, és az írásbeli osztály­zatait - mondja Stefán Zsófia. S a teremben ismét felcsendültek a bűcsűének dallamai. - Kedvenc tantárgya? - A gyorsírás - feleli. - Az Írásbeli nehéz volt? - Könyvvitelből - mondja. Pattogó, rövid válaszokat ad, mintha a táblánál felelne. Tekintete ezt mondja: csak kérdezz nyugodtan, mindent tudok, mindenre válaszolok. Életrevaló lény, ha ledobnák valahonnan, biztosan a talpára esne. Apja mészáros, a városi vágóhídon dolgozik. Mér gyerekkorában arról ábrándozott, hogy egyszer irodista lesz: gondolatban hosszú számoszlopokat adott össze, ujjai tán­cos manókként ugráltak az írógép billentyűin. Most teljesül a vágya. - Hol fog dolgozni? - A bankban — mondja. — Még nem tudom, milyen beosz­tásban - s arcán gödröcskék képződnek. Várja a kérdést, szinte felemelkedik a padban. - Nyári "tervei ? - Olvasni fogok - feleli. - Jókait. És meglátogatom csehor­szági rokonaimat. Tavaly is, tavalyelőtt is osztályelnök volt, s tagja volt az iskola tánccsoportjának. Ezt a gyereket nem kell félteni: ha az élet kérdezi, bátran és okosan tekint majd a szeme közé. B<4zási Zsófi, a kitűnő tanuló ivács (.sjos: Minden érdekel .. Hutás Ildikó: Nagyon szeretek sza­valni .., -'leteli Mvua. I\CVJ»cin, laiiiaiyjw" а gyorsírás volt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom