A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

I1 eI:ins» -ill«86% leva -11 rágsi A moszkvai színházi előadást, labdarúgómérkózést vagy Jégbalettet egyformán látja majd a prágai ás a pekingi néző. agasan a Moldva folyó felett, a prágai Csókahegyen hatalmai épülettömb emelkedik; öt televíziós, egy flltn és egy kisebb rádióstúdiót, valamint több bemondótermat, műszaki helyiségeket, műhelyeket és raktárakat helyeznék majd el benne. Az ötven méter magas torony, melyre a közvetítő állomás antennáját szerelik, a hat emeletes főépület szerves része lesz. Ebbe a televíziós központba Irányulnak majd a berlini, budapesti és a közvetítő (retranszléctös) vonalak. Moszkvában épül a világ legmagasabb — 508 méteres — vasbetontornya. Ennek tetején htlyezlk el a szovjet fővéroe televíziós központjának antennáját, mely 120 km-ea körzetben zavartalan vételt biztosit. E hatalmas torony alapjának átmérője 65 méter; alsó részét egy 8 emeletes épület képezi. Itt helyezik el az adóállomás műszaki berendezéseit, valamint • távolsági vétel és adás központjait. E tervek megvalósítása után a kelet-európai szociallata Intarvlzlö hálózatába bekapcsolják majd a Szovjetunió, Magyarország, Románia. Bulgária, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztártaság televíziós központjait, és Berliner, keresztül megteremtik az összeköttetést a nyugat-európai Euróvlziöval. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nézőközönség Londontól Moszkváig, Koppenhágától i'zófiéig egyidejűleg szemlélheti a legjelentősebb sport, valamint kulturális rendezvényeket. A Klnaí Népköztársaságban — Pekingben, Sanghájban, Kantonban — üzembe helyezték az eleő televíziós központokat, és a közeljövőben az egész országot átszelő közvetltö vonalak építését tervezik Bulgáriai tartózkodásom elkalmá-Az ázsiai sivatagokon keresztül vezet majd a koaxiális kába! Pekingből Ulan-Batoron, Irkutszkqn, Novoszibirszki«, Szverdlovszkon, Moszkván, Kijeven, Uzsgorodon keresztül Prágába. A pekingi televíziós adóállomás; Itt lesz a kezdete a világ leghosszabb közvetitövonslának A prágai Csókahegyen épülő televíziós központban végződik ez eurézlal I« televíziós közvetitövonzl val érdekes beszélgetést folytattam két szovjet mérnökkel, Bujanov és Gladkov elvtársakkal, akik a szófiai televíziós adóállomás építésén dolgoztak. Tőlük hallottam elöször a világ leghosszabb közvetítő vonalának, a Prága—Moszkva—Peking közötti) vonal megépítésének tervéről. A Szovjetunióban a távolsági adás három fajtájával végeztek kieérleteket. Az első a hegyes vidékeken — a Kaukázusban — vált be legjobban. A másodlkat, mely repülőgépek segítségével történik, Moszkva ép Leningrád között alkalmazzák. Az említett terület felett két repülőgép kering a levegőben. Az első gép a Moszkvából sugirzott szignált felerősíti éa továbbítja a második gépnek, mely ismét felerősíti és tovlbbltjs Leningrád felé. A távolsági adás harmadik fajtájánál koaxiális kábelt alkalmasnak. Es a mód a slk területeken legcélszerűbb. Koaxiális kábel segítségével továbbítják az adást Moszkvából Kijevbe. Lembergbe, Uzsgorodba, majd az épülő csehszlovák közvetítő hálózat útján hazánkba. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Prága közvetlen televíziót összeköttetésben lesz Moszkvával. Ezen e hosszú retranszláciös vonalon az adótornyokon és az koaxiális kábeleken kívül még néhány magas frekvenciájú erősítőt ls alkalmaznak majd. nehogy a nagy távolság következtében a szignál minőségi leromol-Jon. A szibériai fö televíziós közvetltö vonal Moszkvébol fog kiindulni, áthalad Szverdlovszk, Omszk, Novoszlblrszk, Irkutsrk, Habarovszk városokon és a Csendesóceán partján, Vladlvosztokban ér véget. Irkuttzkban rákapcsolódik a délről jövő klnei-mongol fővonal, melynek kezdete a pekingi televíziós stúdióban lesz és Kalganon, valamint Mongólia fövdroaán, lIlan-Batoron át érkezik IZkutszkba. A tervezett euriziai fö televíziós közvetltövonal hossz* kb. 12.000 km lenne. Megvalósul-e valaha ez a merész terv? Minden bizonnyal. Az előzttes számítások szerint 1965 végéig elkészülhet. Természetesen, ha addig nem sikerült a Föld műből y gólt a távolsági adások szolgálatába állítani... Vladimír Rymarsvlí-Altmansky