A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-19 / 25. szám

Akertekből orgonaillat árad, at égen pufók habfelhők horgonyoznak. A levegő fényes és édes, mint a méz. A gazdasági iskola udvarán vidám, kékinges diákok gyülekeznek. Arcuk piros az izgalomtól, kezükben labdarózsát, bögyös lila orgonát, gyöngyvirágot tartanak. Á kapu mellett, az iskola előtt sorfalat állnak a szülők, rokonok. Az ódon boltívek alatt ünnepi hangulat lebeg. Ma ballagnak az érettségizők. A tanterem, melyben kilenc hónapon keresztül kemény munka folyt, most üres. A padokon, a tábla körül, az ajtőn virágok mosolyognak. A folyosó is tele van virággal, a kövön fürge tanárok cipője kopog. A pedellus büszkén feszit a lépcsőn, mintha Ő volna az örömnap ceremóniamestere. Az ember kinéz a hűs folyosóról a napfényben fürdő udvarra és a saját diákkorára gondol. Eszébe jut a kopott^ agyonfaragott pad, Kovács tanár új jóságos arca, egy fekete nótész..; Állj meg, járókelő, s gyönyörködj a „negyedik bé" diákjaiban, akik totyogó kisdedek voltak, mikor a háború befejeződött. Akik a „nyomor" szóval csak könyvlapokon találkoztak és sohasem látták eleven földbirtokost. Nyitott gallérú ingben állnak az udvaron, s arcukról szivedre száll a vidámság hímpora. Szeretnék kék inget ölteni, galléromat szélesen széthajtani s a fiúk és leányok közé állni, a kék ég alá, melyről galamb-szelidség és reménység árad, mint a tavaszi illatok. Nem állhatok közéjük; - felsorakoznak és elindulnak a 11 éves iskola felé, hogy búcsút vegyenek azoktól a tanároktól, akik alsós korukban tanították őket. A termekben tanítás folyik, csak a IV/b üres, melynek virágos táblájára gömbölyű krétabetükkel ezt Irta az égyik leány: Ne fájjon hát a búcsúszó, ne sirass, hü barát, még visszatér a vén diák, viszontlátásra hát... * • * A harmadikosoktól reggel virágot és könyveket kaptunk, -mondja Stefán Zsófia osztályelnök, aki egy másik padban ül. Magas, jóalakú lány. Eleven, akár a kéneső. Szlvalakú arcáról már felszáradtak a búcsú könnyei, újra vidám, szeme nyugtalanul csillog. A negyedik bében vagyunk, a középső sor első padjában ülök. - Mit énekeltek, mikor visszafelé jöttek a 11 éves iskolából? - Búcsúzunk és elmegyünk... Elmegyek, elmegyek... A szülők oda is, vissza is elkísértek bennünket. Nézem a falakat, melyek tegnap még Ady kemény verseit hallgatták, József Attila rímeit, Tóth Árpád strófáit. Melyek közt néma csend honolt az írásbeli napján. Ballagunk .. (Középen dr. Danis osztályfőnök) - Mikor visszajöttünk, bejöttünk az osztályba, - mondja Zsófiké. — Egyes sorba álltunk, úgy indultunk az Igazgatói irodába és a tanári szobába. Dr. Danis Tamás osztályfőnök igen meghatódott, mikor diákjai elvonultak előtte. Szemüvege alól könnycseppek peregtek fiatal arcára. Vékony, szőke ember, olyan, mint egy szerény, illedelmes diák. Az osztályokat is végiglátogatta a harmincegy érettségiző. Közben a folyosón mindegyikük megnyomta a csengő gombját. A csengőszó, mintha a diákok szivéből röpült volna ki a néma folyosóról a világba, hogy hírül vigye mindenfelé: harmincegy fiatal kilép az iskola padjából, „az eljött élet-csaták" közé. A tanteremben az osztályfőnök búcsúzott tőlük. Igaz szeretettel, keresetlen szavakkal. A tavalyi negyedikesek közül is eljött egy barátjuk, hogy az élet küszöbén üdvözölje őket. A választ újra könnyek gyöngyözték, a diákok képzeletében felvonultak az együtt töltött négy esztendő hétköznapjai. Semmihez sem hasonlítható ez az érzés: végtelen örömet okoz az embernek, hogy érett korba lépett, munkája jutalmául érettségi bizonyítványt kap, s ugyanakkor fáj, nagyon fáj, hogy holnap már nem lehet együtt az évfolyamtársakkal, tanárokkal. t dcsen, azért, mert a napokban Sróbaképpen már üzembe ls belezték. Az Idei negyedévben az állami terv szerint előállítja az elaő tízezer tonna brikettet. Az elaő kotrögép acélkanala 1858 januárjában túrt belé először a terméketlen sokolovói földbe. Ma már állnak a brlkettelő magas épUletei azon a helyen. 1960 júllui elsejéig kellett elkészülnie. Ez yolt a feladat. Aztán azületnl kezdtek a kötelezettségvállalások. Az Annabeton dolgozói, a Lenk)üzemek szerelői, a Német Demokratikus Köztársaság szakemberei és a többlek ezt mondták: Megrövidítjük az építkezés Időszakát egy héttel... egy hónappal... hat nem láttunk", mondták a német héttej... „Ilyén tempóban építeni még elvtársak, „normálisan legalább negyven hónapig kellett volna tartania." A Usovói brlkettelőt viszont alig huszonkilenc hónap alatt építették fj>l. De ez még nem minden, nem maradtak mag csupán csak a terminusok lerövidítése mellett. Az építője mindjárt az építkezés kezdetén a leggazdaságosabb módszereket keresték. Ezrest ezres iMül 'vi ' É • 1 után, milliót millió után, végül kimondták ar utolsó szót: huszonkét millió, korom. Igen, az eredeti költségvetés ellenére huszonkét millió koronával olcsóbb lesz a brikettgyár. Pedig ez cs* az építkezés során történő raegtricarltások eredménye. A terminus előtti Uzembehelyezás folytán újabb megtakarítások származnak azáltal, hogy a sokolovói szénmedence kevesbé értékes szenét hamarább dolgozzák fel. Sokat lehetne írni az új koloazszua születéséről. Az utóbM években egéaz épületcsoportok nőttek fel, amelyekben előnyösen kihasználják és feldolgozzák a szenet. Nem volt könnyű munka. De az emberek, akik létrehozták, tudták, hogy megéri birkózni a nehézségekkel éa azon gondolkozni, hogyan tökéletesítsék a munkafolyamatokat. Ha majd a kályhátokat megrakjátok „Ttsovői br&ettgyár" Jelzésű brikettel, szép feketével, olajosan égővel, ne felejtsétek el, hogy tulajdonképpen az la a brikettgyár égitől munkájának az eredménye. A Svét v obrazech cikke nyomán. Olcsó szénből - jé brikett Sokolovo környékén a szénbányá- A harmadik ötéves terv bátor szat virágkorát éH, mégis egyre számai világosan beszélnek. 1965 végéig a sokolovol szénmedence egéaz termését a helyszínen kell feldolgozni. A Vretovban születő kombinát mellett befejezték s tisovói brikettgyarát. A modern osztályozó, s Barátság nevet viselő bányatelep és legnagyobb höerőtelepeink sorfibe új nagyüzem lépett, a köztársaság legmodernebb és legnagyobb brikettgyára. Évente 500 ezer tonna jó minőségű brikettet állit majd elő. Hogy mikor? Kicsit kéaő ienne azt mondani, bogy rövikevesebb szénnel megrakott szerelvény hagyja el a sokolovol szénmedencét. A nagy víztartalmú, alsóbbrendű értékű tüzelőanyagot ugyanis nem gazdaságos a köztársaság különféle részeibe szállítani, amikor közvetlenül a re vir szivében finomítható, és igy jmás formában lehet adni a fogyasztóknak. Akár mint villamos energiát, gázt vagy brikettet, ezek iránt usyanla jelentős hazai éa külföldi kereslet mutatkozik. A tiaovót brikettgyár modern automatizált üzem, kezeléséhez minimális számú dolgozó szüksége«. Képünk a brikettet hűtő futószalagot ábrázolja. Ilyen csomagolásban küldik a brikettet s fogyasztóknak.