A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

TUDOR ARGHEZI: Ojsztrah hegedűje Két óra hosszat hallgattam hegedűjét . . . Elmondja nekünk is ez a hegedű, hogy ha kétszázmillió kézzel dolgozik, dalolni is tud Ojsztrah hazája. Az óriás gyöngéd. Este a hegynek támasztja kalapácsát, s amikor alkony borul kaukázusi hutájára, ö megpihen, ölébe veszi édes dallamok hegedűjét. Hajdan ugyanennek a köbirodaioinnak az ormairól emelkedett föl, a magasba törekedve, egészen a csillagokig, s egy marék zsarátnokot lopott tólük. Büntetésül e hallatlan vakmerőségért, egy ideig sziklára feszítve hevert, de széttörte nehéz láncait és most dalolnak azok is, az arany- és kristályhúrokkal együtt letépve. Beethovent és Brahmsot, Prokofjevet és Tartinit dalolt Ojsztrah hegedűje . . . Varázsos hegedűje maga köré gyűjti a tereket, és zengő tájakat tár fel bennük. Hipnózis ez, önkívületi állapot. A vizek jegybe lépnek az azúrral, a csillagképek közelebb kerülnek, vibrál a szív, a szél elgyöngül, elaltatja a vonó ... Lehet csupán zenének nevezni azt, amit hallasz, ami viharzik körülötted és esőként szitál rád? Két keresztbe fektetett néma szál az örökkévalóság borzongását csiholja találkozásából. Neked is hegedült Ojsztrah? Hegedűje dalol, hegedűje beszél, egy minden nyelvek fölött álló mmmwrnm nyelven mesél sok értelmű dolgokat. Hegedűje gondolkodik . .. Az izgalom, amely megremegtet, magába öleli azt, amit hitt, vélt, álmodott az ember. Eszmények, szárnyalások, az élet hangjai, vágyott szépségek, elfeledett és feltámadt illúziók hullanak gyöngyzuhatagként a nagy muzsikus hegedűjéből. Mélabú suttogását hallod, áttetsző tornyok hullámzó árnyékát látod. Mintha a vesztaszüzek léptét is kiolvasnád a tiszta zsongásból. Hol úgy érzed, hogy körtáncot jársz az emberiséggel, hol magányos vándornak érzed magad egy végtelen úton. Ojsztrah hegedűjében egek, messzeségek, búzatáblák, földek lüktetnek: kibomlik a tavirözsa, jázmin és a rózsa illata árad. Mitológiák merülnek föl egy pillanatra . . . Neked is dalolt boldog asszony, Ojsztrah hegedűje? Lebegtél te is makulátlanul és anyagtalanul a pillangókkal, visszhangjainak ezer és ezer árnyalatában? Sóhajtottál? Zárt könnycseppet olvasok szemedben. Az örömé? Bübájé? Nem tudod ... N Két óra, két örökkévalóság . . . Mert nem tehetsz többet, s mert nem tehetsz semmit, tüzz egy papirvirágot a hegedűjére. • Robot-nyelvtanárral kísérleteznek a Szovjetunióban. A gép kérdez, kijavítja a tanulók írásbeli és szóbeli gyakorlatait, elismétli a helyes szöveget, s beszámol a kontrolttanárnak a tanítványok előmeneteléről. S mit szól vajon a puskázáshoz? • A Bukaresti Állami Zsidó Színház nemrég nagysikerű zenés revűt mutatott be, amelynek szövegét 1. Berkovits jidis író állítottá össze. A színház nemrég országos körútra indult az elsöadással. • A brnói Morva Múzeumban 12 eddig ismeretlen Janácek-zeneművet fedeztek fel. • André Stil Összeomlás című regényét, amely néhány hónapja került forgalomba, a francia rendőrség elkobozta. A LHumanité közli a Francia Kommunista Párt tiltakozását az önkényes rendőri akció ellen. / -« • Koreai-francia produkciós film készült a Koreai Népköztársaságban Moranding címmel. Rendezője és főszereplője Jean Claude Bonnardot francia filmszínész. A film cselekménye napjainkban játszódik s egy koreai leány és egy francia ifjú szerelméről szói. • Shakespeare műveinek első folió-kiadása kerül Hanmburgban árverésre. A Comedies, Histories, Tragedies című 20 drámát tartalmazó kötetet 1623-ban adták ki, nagy bibliofil ritkasága miatt körülbelül egymillió forint a kikiáltási ára. • Németh László Iszony című regényét a Csehszlovák Szépirodalmi Kiadó megjelentette Anna Rossová fordításában. Németh lászlónak ez az első cseh nyelven megjelent műve. • Sybaris, az ókori görög város feltárására készülnek az Ion-tenger menti Calábriában. .4 mondabeli városról a régészek közt 150 éve tart a vita, s így nagy vára-, kozás előzi meg az ásatásokat. • Liszt Férenc cikkeinek gyűjteményét orosz nyelven jelentette meg a moszkvai zeneműkiadó. *A kötet a nagy magyar zeneszerző 1834 és 1882 között készült legjelentősebb zenekritikai munkáit tartalmazza. • Kiadták Gudrun lakobsson 13 éves svéd diáklány második verseskötetét. Első költeményei 11 éves korában jelentek meg „Kis kék szó" címen és nagy feltűnést keltettek. • A Sztaniszlav Moniuskóról elnevezett poznani Operában nemrégen bemutatták Witold Rudzinski Párizs parancsnoka című operáját. A librettót Tadeusz Marek' írta. Az opera az 1871. évi párizsi kommünböi meríti témáját és feleleveníti Jaroslav Dombrowski, lengyel tábornok hősi harcát és halálát. • Film készül Hollywoodban — Lawrence Olivierrel és Spencer Tracyvel a főszerepben - a nürnbegi perben szereplő amerikai bíróról, aki kisvárosi ügyvédként került a nagy nemzetközi tárgyalás elnöki tisztségébe. Újra hullani kezdett a hó. Az ezredes sétált és tűnődött. Az a gondolat, hogy Susztov talán már nem is él, valahogy lehetetlennek és ostobának tűnt számára. Hirtelen az jutott az eszébe, hogy Dása is ugyanebbe a kórházba került sebesülése után. Még itt is van. Tehát így találkoznak újra. Valaki megszólította Vatagint: — Ezredes elvtárs! A kapunál álldogáló portás volt, akit Vatagin még Sztálingrádnál ismert meg. Megtermett, fiatal baskir volt. Egészen befújta őt a hó, annak ellenére titokzatosan mosolygott. — Idehívtak, de senki sem tudja miért i— panaszkodott a fiúnak az ezredes. — Azért én tudom - felelt a fiatal baskir és fehér foga szinte szikrát szórt, mikor elmosolyodott. —•— Ugyan mit tudsz? — kérdezte Vatagin, s igyekezett, hogy megtartsa nyugalmát. •— Van egy baskir szólás-mondás: -» NYIKOLAJ AT AR OY (35. folytatás) Gyors kezdet — gyors eredmény. Susztov már túl van a műtéten. — Nem hazudsz? — sóhajtott Vatagin. — A fiú csak fejével intett, hogy nem, s aztán elgyönyörködött a parancsnok hirtelen feltörő örömében. — Él, ezredes elvtárs! Vatagin homlokát kiverte a verejték. Annyit várt erre a szóra; most, hogy a baskir katona kimondta, valahogy nem értette. Mi több az, jutott eszébe, vajon oroszul mondta-e a szót. — És mi van a kezével? Azt is tudod? A baskir elkacagta magát. Űgy nevetett, mint egy gyermek. — Igen. Azt is tudom. Az orvos azt mondta: — Susztov életben marad és a keze is megmarad ... Menj haza ezredes elvtárs. Pihenj le és aludd ki magad! A hó egyre hullott. Ez volt az utolsó háborús tél. Mikor az ezredes végre kivárta a sebészt, nem tudott meg tőle többet, mint a baskir legénytől. Elindult, szinte futott a hadiszállás felé. Hirtelen eszébe jutott valami és megállt. — Nem, erre a dologra most nem gondolok többet. Előbb kihallgatom Kraftot. Aztán újra futni kezdett, s az örök riadtan tisztelegtek neki, ha véletlenül mellettük haladt el. Fél esztendő múlt el az utóbbi eseményektől. Március eleje volt. A háború tüzes lávája elözönlötte a Dunavölgyét és Közép-Európát. Susztov és Dása kórházban kínlódták át a telet. Mikor úgy ahogy kiheverték sebesüléseik következményeit, egyre gyakrabban találkoztak. Most már az egész kórház ismerte őket. Együtt sétálgattak az intézet hóval borított udvarán és a parkban. Egészséges önzésének egy rohamában a napi négyszeri étkezés előnyeit magyarázta Dásának, majd hirtelen zavarba jött, s gyengéden megölelté a lányt. Az egyik behavazott padkánál megálltak, s hosszasan tanakodtak, miként kellene megfogalmazni a parancsnokságra szánt kérvényt, melyben engedélyt kérnének, hogy törvényes házasságot köthessenek. Az egységhez való visszatérésüket egy balatonparti villában ünnepelték meg. Megint Susztov vezette az ezredes kocsiját, s első útjuk olyan örömmel töltötte el a szárnysegédet, mintha nászuton lett volna. Köröskörül az út mentén tavaszodott fnár a határ. Olykor falvak, máskor kisvárosok tornyai tűntek fel előttük a távolban. Bár az ezredes legszívesebben 12