A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

TUDOR ARGHEZI: Ojsztrah hegedűje Két óra hosszat hallgattam he­gedűjét . . . Elmondja nekünk is ez a hege­dű, hogy ha kétszázmillió kézzel dolgozik, dalolni is tud Ojsztrah hazája. Az óriás gyöngéd. Este a hegy­nek támasztja kalapácsát, s ami­kor alkony borul kaukázusi hutá­jára, ö megpihen, ölébe veszi édes dallamok hegedűjét. Hajdan ugyan­ennek a köbirodaioinnak az or­mairól emelkedett föl, a magasba törekedve, egészen a csillagokig, s egy marék zsarátnokot lopott tó­lük. Büntetésül e hallatlan vak­merőségért, egy ideig sziklára fe­szítve hevert, de széttörte nehéz láncait és most dalolnak azok is, az arany- és kristályhúrokkal együtt letépve. Beethovent és Brahmsot, Prokof­jevet és Tartinit dalolt Ojsztrah hegedűje . . . Varázsos hegedűje maga köré gyűjti a tereket, és zengő tájakat tár fel bennük. Hipnózis ez, önkí­vületi állapot. A vizek jegybe lép­nek az azúrral, a csillagképek kö­zelebb kerülnek, vibrál a szív, a szél elgyöngül, elaltatja a vonó ... Lehet csupán zenének nevezni azt, amit hallasz, ami viharzik körülöt­ted és esőként szitál rád? Két keresztbe fektetett néma szál az örökkévalóság borzongását csiholja találkozásából. Neked is hegedült Ojsztrah? Hegedűje dalol, hegedűje beszél, egy minden nyelvek fölött álló mmmwrnm nyelven mesél sok értelmű dolgo­kat. Hegedűje gondolkodik . .. Az izgalom, amely megremegtet, magába öleli azt, amit hitt, vélt, álmodott az ember. Eszmények, szárnyalások, az élet hangjai, vá­gyott szépségek, elfeledett és fel­támadt illúziók hullanak gyöngy­zuhatagként a nagy muzsikus he­gedűjéből. Mélabú suttogását hal­lod, áttetsző tornyok hullámzó ár­nyékát látod. Mintha a vesztaszüzek léptét is kiolvasnád a tiszta zson­gásból. Hol úgy érzed, hogy körtáncot jársz az emberiséggel, hol magá­nyos vándornak érzed magad egy végtelen úton. Ojsztrah hegedűjé­ben egek, messzeségek, búzatáb­lák, földek lüktetnek: kibomlik a tavirözsa, jázmin és a rózsa illata árad. Mitológiák merülnek föl egy pillanatra . . . Neked is dalolt boldog asszony, Ojsztrah hegedűje? Lebegtél te is makulátlanul és anyagtalanul a pillangókkal, visszhangjainak ezer és ezer árnyalatában? Sóhajtottál? Zárt könnycseppet olvasok szemed­ben. Az örömé? Bübájé? Nem tu­dod ... N Két óra, két örökkévalóság . . . Mert nem tehetsz többet, s mert nem tehetsz semmit, tüzz egy pa­pirvirágot a hegedűjére. • Robot-nyelvtanárral kísérletez­nek a Szovjetunióban. A gép kér­dez, kijavítja a tanulók írásbeli és szóbeli gyakorlatait, elismétli a helyes szöveget, s beszámol a kontrolttanárnak a tanítványok elő­meneteléről. S mit szól vajon a puskázáshoz? • A Bukaresti Állami Zsidó Szín­ház nemrég nagysikerű zenés re­vűt mutatott be, amelynek szöve­gét 1. Berkovits jidis író állítottá össze. A színház nemrég országos körútra indult az elsöadással. • A brnói Morva Múzeumban 12 eddig ismeretlen Janácek-zene­művet fedeztek fel. • André Stil Összeomlás című regényét, amely néhány hónapja került forgalomba, a francia ren­dőrség elkobozta. A LHumanité közli a Francia Kommunista Párt tiltakozását az önkényes rendőri akció ellen. / -« • Koreai-francia produkciós film készült a Koreai Népköztársaság­ban Moranding címmel. Rendezője és főszereplője Jean Claude Bon­nardot francia filmszínész. A film cselekménye napjainkban játszódik s egy koreai leány és egy fran­cia ifjú szerelméről szói. • Shakespeare műveinek első folió-kiadása kerül Hanmburgban árverésre. A Comedies, Histories, Tragedies című 20 drámát tartal­mazó kötetet 1623-ban adták ki, nagy bibliofil ritkasága miatt kö­rülbelül egymillió forint a kikiál­tási ára. • Németh László Iszony című regényét a Csehszlovák Szépiro­dalmi Kiadó megjelentette Anna Rossová fordításában. Németh lászlónak ez az első cseh nyelven megjelent műve. • Sybaris, az ókori görög város feltárására készülnek az Ion-ten­­ger menti Calábriában. .4 monda­beli városról a régészek közt 150 éve tart a vita, s így nagy vára-, kozás előzi meg az ásatásokat. • Liszt Férenc cikkeinek gyűj­teményét orosz nyelven jelentette meg a moszkvai zeneműkiadó. *A kötet a nagy magyar zeneszerző 1834 és 1882 között készült leg­jelentősebb zenekritikai munkáit tartalmazza. • Kiadták Gudrun lakobsson 13 éves svéd diáklány második ver­seskötetét. Első költeményei 11 éves korában jelentek meg „Kis kék szó" címen és nagy feltűnést keltettek. • A Sztaniszlav Moniuskóról el­nevezett poznani Operában nemré­gen bemutatták Witold Rudzinski Párizs parancsnoka című operáját. A librettót Tadeusz Marek' írta. Az opera az 1871. évi párizsi kommünböi meríti témáját és fel­eleveníti Jaroslav Dombrowski, lengyel tábornok hősi harcát és halálát. • Film készül Hollywoodban — Lawrence Olivierrel és Spencer Tracyvel a főszerepben - a nürn­begi perben szereplő amerikai bíróról, aki kisvárosi ügyvédként került a nagy nemzetközi tárgya­lás elnöki tisztségébe. Újra hullani kezdett a hó. Az ezredes sétált és tűnődött. Az a gondolat, hogy Susztov talán már nem is él, valahogy lehetetlennek és ostobának tűnt számára. Hirtelen az jutott az eszébe, hogy Dása is ugyanebbe a kórházba került sebesülé­se után. Még itt is van. Tehát így talál­koznak újra. Valaki megszólította Vatagint: — Ezredes elvtárs! A kapunál álldogáló portás volt, akit Vatagin még Sztálingrádnál ismert meg. Megtermett, fiatal baskir volt. Egészen befújta őt a hó, annak ellenére titokzatosan mosolygott. — Idehívtak, de senki sem tudja miért i— panaszkodott a fiúnak az ezredes. — Azért én tudom - felelt a fiatal baskir és fehér foga szinte szikrát szórt, mikor elmosolyodott. —•— Ugyan mit tudsz? — kérdezte Vata­gin, s igyekezett, hogy megtartsa nyu­galmát. •— Van egy baskir szólás-mondás: -» NYIKOLAJ AT AR OY (35. folytatás) Gyors kezdet — gyors eredmény. Susztov már túl van a műtéten. — Nem hazudsz? — sóhajtott Vatagin. — A fiú csak fejével intett, hogy nem, s aztán elgyönyörködött a parancsnok hirtelen feltörő örömében. — Él, ezredes elvtárs! Vatagin homlokát kiverte a verejték. Annyit várt erre a szóra; most, hogy a baskir katona kimondta, valahogy nem értette. Mi több az, jutott eszébe, vajon oroszul mondta-e a szót. — És mi van a kezével? Azt is tudod? A baskir elkacagta magát. Űgy nevetett, mint egy gyermek. — Igen. Azt is tudom. Az orvos azt mondta: — Susztov életben marad és a keze is megmarad ... Menj haza ezredes elvtárs. Pihenj le és aludd ki magad! A hó egyre hullott. Ez volt az utolsó háborús tél. Mikor az ezredes végre kivárta a se­bészt, nem tudott meg tőle többet, mint a baskir legénytől. Elindult, szinte futott a hadiszállás felé. Hirtelen eszébe jutott valami és meg­állt. — Nem, erre a dologra most nem gon­dolok többet. Előbb kihallgatom Kraftot. Aztán újra futni kezdett, s az örök riad­tan tisztelegtek neki, ha véletlenül mel­lettük haladt el. Fél esztendő múlt el az utóbbi esemé­nyektől. Március eleje volt. A háború tüzes lávája elözönlötte a Dunavölgyét és Közép-Európát. Susztov és Dása kórházban kínlódták át a telet. Mikor úgy ahogy kiheverték sebesüléseik következményeit, egyre gyakrabban találkoztak. Most már az egész kórház ismerte őket. Együtt sétál­gattak az intézet hóval borított udvarán és a parkban. Egészséges önzésének egy rohamában a napi négyszeri étkezés elő­nyeit magyarázta Dásának, majd hirtelen zavarba jött, s gyengéden megölelté a lányt. Az egyik behavazott padkánál meg­álltak, s hosszasan tanakodtak, miként kellene megfogalmazni a parancsnokság­ra szánt kérvényt, melyben engedélyt kérnének, hogy törvényes házasságot köthessenek. Az egységhez való visszatérésüket egy balatonparti villában ünnepelték meg. Megint Susztov vezette az ezredes kocsi­ját, s első útjuk olyan örömmel töltötte el a szárnysegédet, mintha nászuton lett volna. Köröskörül az út mentén tavaszodott fnár a határ. Olykor falvak, máskor kis­városok tornyai tűntek fel előttük a tá­volban. Bár az ezredes legszívesebben 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom