A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

Tudccnfinyos kutató állomás a Holdon: hernyótalpas vontató, távolsági rádióadóállomás, napenergia-telepek, televíziós közvetítő állomáson és tudományos dolgozók — egyelőre mindez mint kulissza Jifí Trnká bébfilmjé hez ... zelebbi pontja 307 kilométer a Földtől. A pályaváltozáshoz az is hozzájárult, hogy az egyik műszer, ahelyett hogy fékezte volna az űrhajó repülési sebességét, tévedésből meggyorsította. Milyen körülmények között repülhet ki az ember a világűrbe? Kétségtelenül érdekes kérdés. De úgy gondolom, semmit sem veszt érdekességéből, ha így fogalmazzuk meg: Muszáj az embernek kirepülnie a világűrbe? Szükséges egyáltalán, hogy ott legyen? A tudományos-fantasztikus regényekben mindig voltak merész illusztrációk, amelyek hatalmas kapcsolótáblák mellett ábrázolták az embert. Szorgalmasan dolgoztak — komplikált méréseket, kozmikus megfigyeléseket végeztek, mesebeli űrhajójuk röppályáját irányították. A tudomány mai állása mellett mindez teljesen felesleges. Egyrészt azért, mert az ember szervei sokkal kevésbé tökéletesek, mint a precíz műszerek és mechanizmusok, másrészt, mert az eddig kibocsátott űrrakétákat rádiótelemechanikus úton sikerült vezérelni (sőt röppályájukon is irányítani őket, mint például a Lunnyik II esetében egészen a Hold felületére való becsapódásig). Hasonlóképpen a Hold tőlünk elfordult feléről készült felvételeket is sikerült a Lunnyik III-nak különleges televíziós kamerákkal földi megfigyelő állomásokhoz továbbítania. Tudatában kell lenni továbbá, hogy fedélzetén embert vivő űrhajó kibocsátása esetén nem lehet „kísérletről" szó. A kísérlet ugyanis kétféle lehetőséget enged meg: vagy sikerül, vagy nem. Viszont vétkes könnyelműség, egyenesen bűn volna femberi életet kockáztatni a világűrben, Ilyen repülés csak akkor lesz megengedhető, ha tökéletesen biztosítani tudjuk, hogy az ember a világűrben nem pusztul el, meglesz a teljes biztonsága visszatérni a Földnek ugyanarra a pontjára, ahonnan elindult. Nem akarhatjuk, hogy az űrhajósok vagy vég nélkül keringjenek a Föld körül, vagy esetleg örökre megtelepedjenek a Marson vagy a Vénuszon. E kérdésben Szedov szovjet akadémikusnak az a véleménye, hogy rendelkezésre állnak már olyan berendezések, amelyek lehetővé teszik az ember űrrepülését, ennek megvalósulásáig. azonban még egész sor kísérletre van szükség, minthogy az ember biztonságos visszatérésének problémáját még nem sikerült kielégítő módon megoldani. Az automatikusan működő berendezések fontosak az olyan lényeges feladatok megoldásánál, mint amilyen például az űrhajó biztonságos kilövésének s ugyanfcsak valamely természetes vagy mesterséges bolygón történő leszállásának biztosítása, röppályájának irányítása. Látszólag az ember teljesen felesleges. Igen, látszólag ... . Mert a legkomplikáltabb műszerek, mondjuk az elektronikus számológépek is impulzusokra működnek, azokat a feladatokat hajtják végre, amelyeket az ember ad nekik. Az embernek azért kell ott lennie az űrhajóban, hogy végrehajtsa a legötletesebb leszállást valamely idegen égitest egyenetlen felületén. Nem kerülhető el az ember részvétele az idegen bolygó kikutatása terén sem, minthogy a Földön nem lehet előre számolni mindazzal, ami ott előfordulhat, nem adhatunk automatikus berendezéseknek előre utasításokat, hogy hogyan viselkedjenek majd az idegen bolygón. De egész sereg más feladat is van még, amit csak az ember hajú at végre a világűrben. Egyszóval - szükséges, hogy az ember kirepüljön a világűrbe! Milyen lesz a világűrkutatás további fejlődése? Feltehető, hogy az ember először is fokozatosan űrállomás-rendszert alakit ki a Föld körül, s ezeken hajt majd végre közbülső leszállást útban más égitestek' felé. Nem lehetetlen, hogy az ember előbb majd a Marson és a Vénuszon száll le (ahol bizonyos mértékben biológiailag kedvezőbbek a feltételek) s csak aztán látogatja meg a fRJTdat, ami talán kissé furcsán hangzik, lévén a Hold (kozmikus méretekben) aránylag igen közel a Földhöz. V. RYMAREVlC-ALTMANSK? Május 15-én újfajta mesterséges bolygó kezdte meg földkörüli útját - a KORABL I., a szputnyik-ürhajó. (S azóta -nem egészen három éven belül — újabb szovjet szakkifejezést tanult meg a világ — korabl.) Míg az első fajta mesterséges bolygó (SZPUTNYIK) feladata az volt, hogy hozzávetőleg 1000-2000 kilométer távolságban repülje körül a Földet, vizsgálja a Föld körüli tér fizikai tulajdonságait és ennek hatását az élő szervezetekre, a második típusnak - a LUNNYIK-nak -sokkal fontosabb volt a célja: elérni a Holdat, lefényképezni túlsó oldalát és elérepülni a Napi felé. Mindez megvalósult. A legújabb mesterséges bolygónak — a KORABL I-nek — meglepő szokatlanul nagy súlya - 4540 kg - és földkörüli röppályájának aránylag kis magassága: a csaknem köralakú pálya legmagasabb pontja, az ún. apogeum 369 km volt a Földtől, a legalacsonyabb pont, a perigeum 312 km. E kísérlet célja, választ kapni a kérdésre: milyen feltételek mellett valósulhat meg az ember űrrepülése. Pontosan két évvel a legújabb szputnyik-űrhajó kilövése előtt, 1958. május 15-én bocsátották fel szovjet tudósok és technikusok a harmadik szputnyikot, amely csak három kilogrammal nyomott kevesebbet, mint a közismert Wartburg személyautó. (A Wartburg gépkocsi súlya 1330 kg)". A szputnyik űrhajó e tekintetben is lényegesen „többet tud", sokan autóbuszhoz hasonlítják. Talán szemléletesebb az az adat, hogy a KORABL I súlya megfelel három Wartburg személygépkocsi és öt Cezeta gyártmányú robogó együttes súlyának. Milyen körülmények között repülhet kl az ember a világűrbe? A tudomány, a szputnyik-ürhajó segítségével, igyekszik egzakt választ adni az emberi fantáziát több száz éve izgató kérdésre, pontot tenni minden idők legmerészebb utópista Íróinak találgatásai után. A szputnyik-ürhajó kibocsátáséról szóló hivatalos jelentés ugyanis hírül adja, hogy a KORABL I egy légmentesen elzárt kabint is visz magával (súlya mintegy két és fél tonna) olyan megterheléssel, amely megfelel egy felnőtt ember, valamint az ember jövendő űrhájőzásához elkerülhetetlenül szükséges berendezések súlyának, ezenkívül berendezéséhez tartoznak különféle tudományos műszerek az üzemben tartásukhoz szükséges kémiai és napelemekkel (súlyuk 1477 kg). A május 15-ét követő napokban a szputnyik-ürhajőtől elvált a légmentesen zárt kabin, minek következtében a röppálya megváltozott. A KORABL I és a légmentesen elzárt kabin új, elliptikus pályán kering a Föld körül, ennek legtávolabbi pontja 690 km, legkö-