A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-12 / 24. szám

Körmüket rágva, átszellemült arccal figyelik a soron következő felelőt Szobakulcsra van szüksége? Készítse el! A prágai DEZA szövetkezet berendezte és megnyitót ta az első önkiszolgáló lakatosmühelyt. Ez az érdekes, a köz érdekeit szolgáló kezdeményezés tehetővé teszi, hogy az érdeklődök szabadidejükben a háztartás körül szükséges különféle apró javításokat jól felszerelt műhelyben saját maguk végezhessék el, A munkapadért, a speciális gépberendezésért, a késekért, az esztergapadért járó használati díj minimális. Bratislava neonfénybe öltözött A modern nagyváros éjszakai jellegét kivilágítása adja meg. A villózó neonfények, a reklámok transzparensei szuggesztív erővel hatnak az emberre, fokozzák életérzéseit. Persze ez is relatív dolog. Hiába ragyognak csábos színekben a nyugati nagyvárosok neonfényei, az anyagi gondokba merült kispolgár, vagy az éhező munkanélküli életérzései attól még nem javulnak meg. Vagyis? Először biztosított életszínvonal és utána a neonfények. — Pszt... csöndesen! - mutatóujját szája elé téve int felénk a néma folyosó túlsó végéből egy idős szemüveges tanár, mikor megállunk tanácskozni a negyedik osztály tanterme előtt. — Érettségiznek odabenn! Halkan lenyomjuk az ajtó kilincsét. A vizsgáztató bizottság tagjai kicsit csodálkozva néznek ránk, mikor a zöld asztaltól tisztes távolságban leülünk a fekete, kékruhás sápadozó lányok mellé. Nem, szó sincs róla, mi nem akarunk még egyszer érettségizni! Fekete ruhát sem vettünk fel erre az alkalomra. Csak benéztünk egy kicsikét... A riporterek kíváncsisága fűtött: jelen lenni a nagy, ünnepélyes pillanatnál, amikor huszonöt izguló lány a bratislavai kereskedelmi iskolában átlépi az élet küszöbét. A lányok alig vesznek észre bennünket. Nagyobb gondjuk is van. Körmüket rágva, átszellemült arccal figyelik a soronkövetkező felelőt, Czére Ildikót. Vagy talán nem is figyelnek... Gondolatuk azon jár: Mit fognak majd ők kihúzni? Ildikó szépen folyamatosan' beszél a szegedi Írókról. Móráról, Tömörkényről, Juhász Gyuláról; műveket idéz, életrajzi adatokat sorol fel. Havasné, a magyar tanárnő helyeslően bólogat. A bizottság elnöke elmosolyodik. Nincs itt semmi hiba. Aki szorgalmasan tanult, annak játék az érettségi. A nagy ablakon vékony fénysugarak törnek a komor, nagy terembe és megakadnak a vázákban viruló piros rózsacsokrokon. Kint az ablak alatt gesztenyefák bólogatnak bölcsen, derűsen. Fehér virágaikból a nyitott ablakon a tavaszi vig szél egyet-kettőt az olajozott! padlóra dobott. Dehát ki nem tanult szorgalmasan ? Mindenki. Legalábbis igy mondják a lányok a szünetben a folyosón, amikor már a magyar irodalomból sikeresen túljutottak. A folyosón most egészen mások, mint bent a teremben. Csicseregnek, mint víg madárkák. Az ember a szavát is alig érti tőlük. — Mit húztál? \ — Mikszáthot. — Ha én Csokonait kaptam volna! • — Mit akarsz? Jókai is jó volt! Kérdések, feleletek pergőtüze, tömör díáknyelven. — Csiri, te megálmodtad József Attilát! - Viccelődnek egy vékony szőke lánnyal, Bartalos Irénnel. Könyvvitelből álmodd meg, drágám — szól közbe a fekete hajú Bors Katalin, akit egyébként Mona Lisának becéznek. Mert négy évi együttlét után majdnem mindenkinek, jutott becenév. Valamelyikük fényképet tesz elém. Az írásbeli vizsgán készült. A képen, a hátulsó sorban egy fiút is felfedezek. — Azt hittem, hogy csak lányok jártak ebbe az osztályba? — Á, dehogy, volt két fiúnk is! — mondja mosolyogva Csémí Ilonka. —Csakhát, nem bírták az iramot — szólt közbe Mona Lisa — Ez épp a cél előtt esett ki, szegény — mutat sajnálkozva a képen levő feketehajú fiúra. Kicsit én is szégyellem, hogy a férfi nem utolsó mohikánja ily szomorú sorsot ért, nem volt versenyképes. Hiába, sok lány fiút győz! Még csak ma kezdődött az érettségi, de már arról is beszélgetnek, ki hova kerül állásba, mennyi lesz a fizetése. Ö, az elsó fizetés! Amit önállóan, egyedül keresnek! Aztán jöhet a férjhezmenés ... Bartalos Irén, a dunaszerdahelyi takarékpénztárba készül könyvelőnek. Bors Katalin a bratislavai Cérnagyárba; a hosszúhajú, kékszemű Brasányi Márta a poligráfiai üzembe. Ez az érettségi pénzügyi szakra képesít. A rövid szünet véget ért. A tanteremből kiszólnak a folyosóra; szlovák nyelv és irodalom következik! A lányok, akik a gondolat szárnyán pillanatra a jövőbe csapongtak, most hirtelen visszatérnek a jelenbe. Elhalkul a nevetés. Libasorban, dobogó szívvel mennek a terembe. Mert hiába, mi felnőttek mondhatunk akármit, mégis csak nagyon komoly dolog az érettségi! S így van ez rendjén! OZSVALD ÁRPÁD A folyosón .1