A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-29 / 22. szám

Vakok a napfényben Napsütéses, szép októberi délután volt. A hármas pontosan érkezett a megállóhoz. Néhányan szilltunk csak (el, kényelmesen eltértünk a kocsiban. Két jellegtelen külsejű emberrel hátul maradtam és állva élveztem az üreg villamos döcögését. Bizony Öreg alkotmány már, régóta járja ezt a vonalat. Talán két évtizede ls, hogy a szolgálatát megkezdte. Erre a vonalra még nem Jutott karcsú, áramvonalas új villamos. Itt még járnak, illetve döcögnek az öreg veteránok. Ml ls döcögtünk s közben meg ls kellett kapaszkodnunk, különben egymásnak esünk. Mlg a legközelebbi megállóig jutunk, kát szemben ál.ó utitirsasmat figyelem. Egyik olyan 50—60 ev közötti szóké, borostásképü, a másik tőle jóval fiatalabb, inkább barna, mint fekete. Ennek kis nyirott bajusza Is volt. Szótlanul álltak, én pedig megpróbáltam az öltözetükből megállapítani a foglalkozásukat. Sajnos ez az Igyekezetem nem sikerült s Így nem tudtam sehová besorolni a két embert. Az utca végén nagyot kggyarodlk a hármas, amit éles nyikorgással ad tudtára utasainak. A kanyar végén megálló van. A megállás elég udvariasan megy végbe. Egy kisebb terre érünk, melyből több Irányba agaznak az utcák. Jobbra a nemrég épült, korszerű Sportcsarnok fogad, mlg balra az dj élet képe pezseg, még pedig nem ls akárhogyan. Alig pSr méterre a megállótól egy félig lebontott, földszintes sarokház romjai között csinál rendet egy tolólemezes hernyótalpas. Ez a lebontott haz pár nappal előbb még egészségügyi intézmény volt. Ide jártak az lakolás gyerekek különféle kellemes és kellemetlen orvosi vizsgálatokra, oltásokra és más orvosi ténykedésekre. Ez az öreg épület viszont akadály volt az új villamos Atj&ban, na meg a teret is korlátozta, hogy táguljon, és ezért el kellett tűnnie. Vele szemben viszont nagy 4—S emeletes paloták büszkélkednek. Ez az új városrész. Több ablakból már kikandikálnak a csipkefüggönyök és az erkélyről pirosvirágú muskátlik hívogatnak. A félig-kész, vagy csak moat megkezdetteknél óriás zsiráfok módjára, karcsú daruk nyújtogatják acélnyakukat és viszik fel a magasba a Kiss Istvánok, a Szabó Péterek meleg családi fészkeinek egy-egy darabját. Számolgatom óket, amint dölyfösen lenéznek a magasból. Négy, nyolc, tizenhárom. NI, az ott a legmagasabb. Éppen egy kétkerekű vastargoncát húz fel, tele cementes habarccsal. Amint Így tűnődöm s éppen a közelünkben brummogó buldózernek segítek a tekintetemmel, hogy könnyebben tudja továbbtqlni a halálraítélt fürdőszoba maradványait, megszólal a szembenálló idősebblk útitárs. — No nézd, az ökröket, hát nem lebontják ezt a jó épületet! — Milyen jók az ablakok, az ajtók és a téglák is egészen újak. Erre a másik rákontráz: — Nem tudnak ezek csak pusztítani, meg rombolni! Ahogy a szó megütötte a fülemet, egyszerre megdermedtem. Nem akartam hinni saját két fülemnek. Ereztem, hogy a vér agyamba tolul. Nem tudom, meddig tartott ez az áHapot, csak arra eszméltem fel, hogy az öreg hármas éleset csenget és én neki esek a két emebrnek. Erre azonban magamhoz Is tértem és nyomban megragadtam a két vakembert. Fejüket odacsavartam az új városrész felé, ahol azok a nagy acélzsiráfok nyújtogatják karcsú nyakúkat és csak ennyit mondtam: „Emberek! Hét ti ennyire vakok vagytok, hogy a fától nem látjátok az erdőt?" Az öseg villamos közben megtette az egész kanyart és mint az ügyes filmriporter, üvegablakain át megmutatta nekik az új városnegyedet egész valóságában ... Ahogy eltűnt a kép, és a régi utca megszo- „ kott házal sorakoztak elénk, a két szaktárs szemlesütve állt előttem a döcögő piros villamos hátulsó részén ... KOVÁCS B£LA Dús zöld levelek, akárcsak egy botanikus kert üvegházában Nyolc hektárnyi földterület egy tagban nem néz kl nagynak, különösen ha négyszögletes, mint a zsebkendő és kanadai hárssal ültették körül, hogy védjék a szárító széltől. Ezen a kis ponton létesített kertészetet a nagypakai EFSZ. Egy tekintetre belátja az ember. Hornyák Mihály, a szövetkezet elnöke azonban dagadó mellel vezet a barázdákon, Csivre János a kertész pedig nem kisebb örömmel kísér, és mutogatja a haragoszöld palántákat. Az elnök egyszer csak elszólja magét, hogy hatvanezer korona bevételt terveztek a kertészet egy-egy hektárjáról. — Hatvanezer korona? — ütött meg a szó. — Hogyan lehet ez? — villant át az agyamon. Vagy talán nem jól hallottam? Nem hittem a fülemnek. — Az egésj kertészetből alkarnak hatvanezer koronát bevenni? — kérdeztem újra töle, de gondoltam, hogy ez egy kicsit kevés. Csivre János aztán felvilágosít, hogy egy hektárról adnak el hatvanezer korona értékű zöldségfélét. Igy tervezték. Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója tiszteletére, azonban a kertészet dolgozói elhatározták, hogy 12 000 koronával megtoldják a tervezett bevételt. Tehát 72 000 korona lesz a jövedelem hektáronként. Ez már Igein. Vajon sikerül-e elérni a célt, firtattam tovább. Az elnök és a kertész rámutatott a kert egyik részére. Nem egészen egy hektárnyi ez a terület Ogy ágaskodnak rajta a palánták, mintha az égbe akarnának törni. — KareAábé a korai fajtából — örvendeztek kísérőim. — Százhúszezer darab karalábét szállítunk eil Innen nemsokára. Egy koronát kapunk darabjáért, tehát nem egészen egy hektárról 120 000 koronát veszünk be. Továbbá Itt a karfiol! Három koronáért adjuk átlagosan darabját, mert májusban már a piacra dobjuk. Az uborkát két hét múlva szállítjuk, kilónként 12 koronáért. A nyári káposzta — mintegy 200 000 darabot palántáztak — szintén elmegy egy koronáért darabonként. Korai salátáért edöig, február végétől 40 000 koronát vettünk be. Eszembe jutott, hogy a legtöbb kertész háta lúdbörös, ha a korai salátát emlegetik nekik. — Arra csak ráfizetni lehet! — mondják. Szóvá is tettem ezt Csivre Jánosnak. — Salátára ráfizetni? — nevette el magát. — Hiszen az a leghálásabb zöldségféle, meg a karfiol! Abból szerzek legtöbb pénzt az EFSZ-nek. Fűthető üvegházuk 300 négyzetméteres területet foglal el. Nem üvegházi csodáról van szó az Itt termelt zöldségfélék esetében. Az üvegházban csak palántákat nevelnek, onnan aztán kiplktrozzák és kiültetik. A főkertész komoly szaktudással rendelkezik. Az ö szaktudása dönti el a kertészet sorsát. Tisztában van a "növények élettanával. Igaz, Élénkebbek, kövérebbek a palánták a műtrágyától A lányok ... a lányok ... közel huszonötéves gyakorlattal rendelkezik, valamikor Nagyszombatban tanulta a kertészetet. Olyan ügyesen szervezi a munkát, hogy valóságos zöldségfutószalagot valósit meg. Először a káposztaféléket palántázza szabad földbe, március közepétől. Tudja, hogy a káposztafélék bírják a hideget, ha erőre kapnak, három fok hideget is kibírnak. A korai káposztaféléket és karalábékat mindenestől eladásra viszik, míg a fagy iránt érzékeny paprikát, paradicsomot kipalántázzák. Minden talpalatnyi helyet kihasználnak, minden nappal számolnak. Csivre János pontosan tervezi, hogy az ültetéstől kezdve hány nap alatt kerül piacra a zöldség, és utána mit vet a helyébe. Egy évben" háromszor is takarít be termést egy területről. Ezért tűd 72 000 korona értékű Zöldségfélét termeszteni egy hektáron. Kovács Magda, Ferdlcs Magda, Mlkóczi Irén, Suttyus Zsuzsa és Fodor Eta, a legjobb munkásai pedig mindig rendelkezésére állnak, amikor szükség van erre. A magas szaktudású kertész és a jó munkások szorgalma gyümölcsözik a nagypakai EFSZ kertészetében. BAGOTA ISTVÁN