A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-29 / 22. szám

40 óra becsületes munka után 128 óra megérdemelt, aktív pihenés Nincs is. tán hazánkban olyan bányász család, amelyiket ne foglalkoztatna a munkahét megrövidítésének égető kérdése. Mert itt nem csupán arról van sző, hogy a dolgozóknak két napra emelkedik a „jóisten" által egy napra megszabott munkaszUnete, de még sok minden másról. A handlovai bányavállalat is azon üzemek közé tartozik, ahol e hetekben áttérnek a negyven órás munkahétre. A pártszervezet, az igazgatósággal és az üzem társadalmi szerveivel együtt politikailag gondosan előkészítette ezt a fontos változást, s az ezzel kapcsolatos problémákat nem mulasztották el megbeszélni az idős, tapasztalt bányászokkal, sőt az asszonyokkal sem. S bizony, komoly kérdések vetődtek fel a beszélgetések során: — Valóban megvannak-e már erre a technikai előfeltételek? — kérdi egy sokat tapasztalt bányamunkás. — Nem fogja magát a férjem agyondolgozni azalatt az öt nap alatt? — aggódik a bányászfeleség. — Hiszen most is elég kemény a munka ... Az üzemi orvosok, dr. Franzen és a többiek sem gondtalanok. Nem hagyhatják figyelmen kivül, hogy a bányászoknál Az ötnapos munkahét bevezetését elsősorban a modern technika minél szélesebbkörű alkalmazása teszi lehetővé még ma is nagy az elkerülhető balesetek és betegségek száma. Nem okoz majd a fokozott munkaütem még több balesetet, megbetegedést? - S hogyan lesz a keresettel? — hangzik el sokszor a kérdés, főleg az új munkaerők részéről. - Nem lesz-e kevesebb az öt napos munkahét mellett, mint a hat naposnál volt? A párt és a kormány eleve hangsúlyozták, hogy a rövidebb munkahétre való áttérésnek nem szabad a munkás keresetét érintenie. Ezt már tudják a bányászok. De azt is tudják, hogy a gyakorlatban csak úgy hajthatják végre öt nap alatt hat nap feladatait, ha ésszerűsítik munkájukat. Fontos szerepük lesz ebben a műszakiaknak, akikre a gépesítés és a bányaberendezések modernizálásának fejlesztése és az eddig kézierővel végzett munkák minél szélesebbkörű mechanizálásának feladata hárul. Másik, ezzel kapcsolatos fontos probléma az abszenciák csökkentése. Mindenki egyetért abban, hogy rengeteg erőtöbbletet, szenet, pénzmegtakarítást jelentene, ha kevesebb lenne a balesetek és megbetegedések okozta hiányzás. De megelőzhetők-e a bányabalesetek? Ambroz Rudolf mérnök, aki a bányászok higiéniai és munkabiztonsági feltételeiért felelős, bizakodva beszélt erről a kérdésről. Állítása szerint a széleskörű oktató és nevelőmunka, valamint a milliós munkásvédelmi befektetések eredményeképpen máris lényegesen csökkent a balesetek száma. A handlovai bányászok új élet- és munkakörülményeinek élenjáró átalakítói azok a közösségek, amelyek a Szocialista munkabrigád címért vetekednek. Sokat írtak már a lapok bányáink ezen kollektíváiról, különösen a nováki Dominik Turinöan vezette, fiatalokból álló brigád nevezetes, amely elsőnek nyerte el a büszke elmet e vidéken. Az élő és meggyőző példa másokat is magával ra-A népi kezdeményezés nagy ereje. Egy példa a Szovjetunióból, ahol az ipar vezetői abból indulnak ki, hogy a kezdeményező tettrekészség fő forrása az emberi tudatban rejlik. A dnyepropetrovszki területen jól ismerik Bartos mérnök és újító nevét. Az alkotó komplex-brigád tagjainak körében láthatják képünkön (középen) , a híres újítót. A brigád munkájában a bányászokon kívül a tanács kutató- és tervező intézeteinek tudományos munkatársai is részt vettek gadott, akiknek szintén szívügyükké vált, hogy túlteljesítsék a termelési tervet, szépen ruházkodjanak, segíthessék szüleiket, családot alapíthassanak és építkezhessenek, vagy kedvük szerint tölthessék szabadidejüket. Ilyen egészséges becsvágy ég — sok más kollektíva mellett — a Kubaá-féle munkaközösségben is, amelynek szintén csupa fiatal tagja van. Ám az idősebb bányászok is örömmel kapcsolódtak be a mozgalomba, amely nemcsak a termelés emelését, hanem jólétünk és egy kulturáltabb életforma megalapozását is szem előtt tartja. Az asszonyok ... ? Legtöbbjük eddig csupán néma tanúja volt mindannak, ami Handlován a föld alatt és a felszínen forrt. Az élénk politikai tevékenység, az új munkamódszerek, a családok életében végbemenő forradalmi változások valahogy az ő közvetlen közreműködésük nélkül jöttek létre. Sok bányászfeleség pedig hallgatag, szenvedő alanya volt - néha talán még ma is az — annak a sok sajnálatos csökevénynek, melyet a régi világ, az avult életszemlélet számos férfinél alkoholizmus, hűtlenség, nemtörődömség formájában hagyott ránk. A szocialista munkabrigádok mozgalma az asszonyokban is felkeltette az érdeklődést. Nem egy családban éppen a feleség az, aki a férfit e mozgalomra való hivatkozással tartja a helyes úton, serkenti jobb munkára, szolidabb életre. Ennek igen sok helyen az az eredménye, hogy a szép bányászkeresetet valóban helyesen osztják be, megélhetésre, ésszerű bevásárlásokra. Szólnunk kell itt azonban azokról az asszonyokról ls, akiknek a példája azt tanúsítja, hogy a szocialista munkabrigédok ügye a dolgozó nőktől sem idegen. A Pavel Kothaj vezetése alatt dolgozó női közösség például elhatározta, hogy a laboratóriumi munka lényeges megjavításával segíti elő a termelés folyamatosságát. Judita Mislková, Helena Sniererová, Cilka Vavriková és Júlia Nedbálková azonban tovább mennek; szakelőadásokon és politikai szemináriumokon jobb tudást sajátítanak el, gyermekeiket az iskolával karöltve a tudományos világnézet szellemében nevelik s társadalmi munkásságot fejtenek ki az üzemben és lakóhelyükön, hogy Handlován, és a környező bányásztelepüléseken emberi értékének megfelelően éljen és fejlődjön a munkás. SZÁNTÓ GYÖRGY