A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-05-29 / 22. szám
Tizenöt nap Mexikóban. Ebből öt napot a fővárosban töltöttünk, utána pedig autóval bejártuk a környéket, valamint Tasco, Acapulco, San-Pueblo stb. városokat. Egyszer valaki félig tréfásan, félig bosszúsan megjegyezte közülünk: „A turista nem ember! Ide-oda cipelik, etetik, megmutogatnak neki egyet-mást, szórakoztatják, ahogy tudják. Körülnézhet, jegyezhet, kérdezősködhet, fényképezhet, azonban — egyes kivételes esetekből eltekintve — akár kedvére van a dolog, akár nem, követnie kell az utazási iroda által előre megszabott útirányt és programot." Hasonlóképpen történt velünk is, szovjet turistákkal. Utazgattunk Mexikóban, megtekintettünk egynéhány érdekességet, jegyzeteket készítettünk, fényképeztünk reggeltől napestig. Gyorsan peregtek a napok, akárcsak egy színes dokumentációs film jelenetei. Az ember agya csak nehezen tudta rendszerezni az egymás után észlelt új benyomásokat: bikabőgés Tasco utcáin, hallgatag éjszakai körmenetek az ezüstbányák védőszentjének templomához, Diego Rivery és Siqueirosa mértani egyszerűségű, ám mégis lenyűgöző freskói, az aztékok hatalmas piramisai, a Quadalapara éjjeli mulatóban hallott mexikói dallamok, agáve és cukornád ültetvények, a hatalmas kaktusz-kandel láberek, a Tasco-Acapulco útszakaszt két oldalt szegélyező, sürü kókuszpálma- és banánültetvények, a Mexikói-öböl trópusi tájai és végül fürdés decemberben — Acapulco fürdőváros rendőrfőnökének közvetlen felügyelete alatt -i a Csendes-óceán vizében, mely olyan volt, akár a langyos tej ... És mégis mindez korántsem volt elegendő, hogy megismerjük ezt a hatalmas ellentétekkel teli országot, a robotosok és turisták országát s büszke, szabadságszerető népét. „Messze az úristen; közel az Egyesült Államok" — hirdeti nyíltan egy szellemes mexikói szólásmondás. Az USA közelsége az ország egész területén érezhető. A turisták nagy része amerikai. Ezzel kapcsolatban az embernek szükségképpen eszébe jut, hogy ezek az amerikai turisták Mexikóban egzotikumot keresnek — és találnak ... A nemzetközi turistaszokás szerint e távoli országba történő elutazásom előtt én is fölszereltem magam fényképezőgéppel és jó sok filmmel. Mivel nem vagyok hivatásos fényképész, én is úgy tettem, akárcsak az egyszeri vadász, aki mindent puskavégre kapott, ami elfutott vagy elröpült előtte és csupán a vadászat után, az elejtett zsákmányból állapította meg, hogy tulajdonképpen hogyan is lőtt. Fényképeztem az utcén és az épületekben, reggel és este, tájképeket, embereket, eseményeket — egyszóval mindent, amit lehetett. Mindabból, amit itt kutyafuttában megörökítettem, bizony csak kevés felvétel sikerült úgy, ahogy azt elképzeltem. Ogy gondolom azonban, ami sikerült, némi képet mégiscsak nyújt rövid utazésom színhelyéről, Latin-Amerika egyik legérdekesebb országáról. SZERGEJ MIHALKOV Ez a fegyveres őrszem nem vigyáz sem kaszárnyára, sem bankra, hanem csupán a mexikói múzeumra Vasárnap reggeli séta A főváros központja MeWbm Ogy véljük, Szergej Mihalkovot mint írót nem szükséges külön bemutatnunk. Olvasóink, jóként a fiatalok bizonyára jól ismerik írásait. Ha most mégis bemutatjuk - mint tehetséges fényképészt mutatjuk be. Prágai tartózkodása alkalmával az író sok érdekeset mesélt mexikói útjáról. A ,JCvéty" szerkesztősége megkérte, írjon. néhány sort számukra is élményeiről. „Írni nemigen írhatok, mivel Moszkvában rengeteg munka vár rám, azonban néhány érdekes fényképet szívesen küldök." - ígéretét megtartotta. Íme:
