A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-08 / 19. szám

Vysoéany, elesett Pankrfic, Hloubetín, a Nemzeti Bank és a Denis pályaudvar. A harmadik nap volt azonban a legsúlyosabb megpróbáltatások napja. A támadó német ék a város közepéig nyomult előre, egészen a Köztársaság térig. Ezen nap reggelén még öt barikád torlaszolta el a német tankok útját a Trójai hídon. Az egyes számú barikád parancsnoka Rudolf Vilda mozdonyvezető volt, a kettes barikád védelmét L. Várta lakatos irányította, aki a súlyos védelmi harcokban ott esett el a rábízott barikád szétlőtt romjain. Az első barikádot a németek az úgynevezett élőfal segítségével vették be. Tankjaik előtt hajtottak egy csapat asszonyt és gyerekek, tudván jöl, hogy a védők ezekre úgysem lőnek. Amikor pedig az elhagyott barikádot szétszedették velUk, ott helyben valamennyiüket agyonlőtték. A németek egész hétfőn délelőtt támadtak, tankokkal, ágyukkal és zuhanóbombázókkal. Elesett a kettes, hármas, négyes és az Ötös barikád is. A nácik túljutottak a hidon. Aznap esett el a Lldovy dúm és a volt Masaryk pályaudvar égő romjai között a dühöngő fasiszták több mint kétszáz hazafit végeztek ki. A negyedik nap az alkudozások és a fegyverszünet napja volt. A német parancsnokság már tudta, hogy MUssel, Nossen, Freyberg és Teplice Sanov elesett és a szovjet tankegységek Prága határába érkeztek I Tudta ezt minden bizonnyal a Cseh Nemzeti Tanács is és mégis, vagy talán azért is szabad elvonulást biztosított a prágai német helyőrség tagjainak, nyugati Irányba — Plzert felé! Ezt a súlyos politikai hibát a CSNT reakciós többsége és a felkelés hasonló Őszinte barátsag gondolkodású katonai főparancsnoka követte el, mégengedve a prágai hazafiak gyilkosainak, hogy az utolsó pillanatban meneküljenek meg az igazságszolgáltatás elől! Igenis, az utolső pillanatban! Mert szerdán, május kilencedikén hajnali félnégy órakor megjelent a Trójai hidon az első szovjet tank, hogy a nap folyamán három irányból törjenek Prága szivébe a Vencel térre. Rybalkov, Leljusenko és Kravcsenko vezérezredesek vitézei. Amikor az első tankok egyikén érkező Rybalkovot virágeső fogadja, a későbbi szovjet marsall igy felel: „Köszönöm a remek fogadtatást! Kár azonban a szavakért. Amikor Sztálin elvtárs segélykérésüket meghallotta, azonnal parancsot adott: mentsük meg Prágát! önök hívtak bennünket, mi pedig eljöttünk!" Eljöttek és Idejében érkeztek! Idejében érkeztek, hogy megmentsék az aranyos Prágát és hős védőit a végpusztulástól, hogy keresztülhúzzák a hazai és külföldi reakció számítását, hogy vérükkel pecsételjék meg a csehszlovák-szovjet baritságot és hogy a szocializmushoz vezető utunkat egyengessék, Tizenöt esztendő telt el azóta ... Ismét tavasz van, gyöngyvirágos május. A hősi halottak emléke élve él a ma teremtő munkájában és élni fog a szocializmus holnapi győzelmében, a virágos fák között, szerelmes csitrik kék szemében! Es talán soha máskor nem érezzük annyira, mint éppen ilyenkor, amikor a falragaszok a Prágai tavaszt hirdetik, amikor a fü zöld selymén feketerigók áriáznak, hogy az a tavasz, bizony a tavaszok tavasza volt! BARSI IMRE A szovjet tankok Prágában Szent Vencel csodálkozva néz le a vörös csillag lovagjaira A felszabadulás örömteljes pillanatai