A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-01 / 18. szám

és teremtés" illetlenséggel vártai Agyát majd szétrobbantották száguldó gondolatai. Végre! Összegyűlt valamennyi kellék! Csak hamar-hamar, amíg tart az ihletből. .. Eközben a kisegítők előkészítették a műtermet is. A főhelyre tőbbrekeszes medencét állítottak. Az első medence-rekeszben az évakosztümös maneken foglalt helyet, a második medencében a mozgási szabadságukban zsinegekkel kissé korlátozott sertéseket helyezték el, a harmadik medencébe a megyújtott motorú jármű került, a negyedikben pedig - a kukacok társaságában — a jobb sorsra érdemes halak ficánkol -tak . .. Ezután jelt öltött ék a medencéket tejszínhabbal és csokoládé sziruppal. És ekkor előhoztak egy hatalmas vásznat és a sivalkodó, röfögő, morgó és ficánkoló „munkatársakat" leborították vele. Elérkezett az alkotás nagy pillanata ... A művész egy seprővel gyöngéden, finoman végigpaskolt a vásznon. A kisegítők elemelték a vásznat, amelyen ekkor már ott ékeskedett a „mii" ... „Káosz és teremtés" — így nevezte el alkotója, nevezett Salvador Dali. Mindez egy csendes és anyagilag tehetősebb örült házi foglalatoskodásának esetleg bediene. De Salvador Dalit úgy tartják számon a nyugati országokban, mint a század egyik legkiemelkedőbb művészét. A fentiekben vázolt legújabb kompozíciójáról a Wiener Illustrierte című képeslap ad hírt. „Az ünnepelt művész — írja az osztrák lap — újabb absztrakt festményt alkotott New Yorkban.." A burzsoá művészet nagyobb dicsőségére. E. A. # Egy brazil zeneszerző fúvősszimfóniát írt „Lidice Rediviva" címmel. A szerző a szimfóniát megküldte a csehszlovák zeneszerzők szövetségének is. Müvével a lidicei náci vérengezés áldozatainak kívánt emléket állítani. • Obeliszket állítottak fel Moszkvában az első szovjet szputnyik kilövésének emlékére, a kiállítási terület főbejáratánál. (jt Móra Ferencnek csaknem száz, eddig ismeretlen levelével gazdagodott a szegedi Irodalmi Múzeum. Az értékes irodalmi emlékeket dr. Domokos László bocsátotta a múzeum rendelkezésére, aki az 1900-as évek elején Mórával együtt volt újságíró a Szegedi Naplónál. • Morrisban , Egyesült Államok) Goethe Faustját adták a helyi színházban. A híres kerti jelenetben Gretchen nem az előírásos rokka, hanem egy utramodern villamos varrógép mellett serénykedett. A gépet az egyik ismert varrógép-gyár készítette és a színpadi fényszórók az egész jelenet alatt a gép cégjelzését világították meg. Üt „Europa Foto" címmel május 7.—21. között nemzetközi fényképkiállitást rendeznek Kölnben. Eddig húsz európai országból 134 amatőr-fényképész-szüvetség jelentette be részvételét. # Az egyik moszkvai levéltúrban 168 oldalas Beethoven kéziratot találtak, amelyet a zenetörténeleni eddig elveszettnek hitt. Rövidesen megjelentetik fakszimile kiadásban. Ül A Szovjetunióban adták ki a múlt évben a világon megjelent könyvek egyötödét; 69 000 féle könyv 86 nyelven, összesen 1167 millió példányban került forgalomba. Az idegen nyelvű könyvek fordításában és kiadásában is a Szovjetunió vezet. • Szovjet Humanizmus 1960 — ezzel a jelszóval jelent meg a La Nouvelle Critique, a francia marxista revü legújabb számú, melyet szinte teljes egészében a szovjet kultúra ismertetésének szenteltek. A szovjet irodalom mély, átfogó értékelése mellett a lap bő anyagot hoz Solohov, Simonov, Bergolcov, Tendrjakov, Pausztovszkij, Kuznyecoo és Nagibin müveiből. í$ Szovjet hanglemezeket vásárol egy amerikai cég. Az Egyesült Államokba szállítandó lemezek között szerepe! Prokofjev Romeo és Julia balettjének zenéje, Csajkovszkij I. zongorahangversenye Gilelsz és Richter előadásában és Csajkovszkij I. szimfóniája. * Rabindranath Tagore születésének 100. évfordulója 1961 májusában lesz. Indiában máris megkezdődtek az ünnepi előkészületek: számos rövid Tagore-elbeszéiést, híres regényeit és drámáit egymásután adják ki a legkülönbözőbb nyelvjárásokban. Säget egyszerűen Szeged városát jelenti. Tehát Szegedre kell menni — a Tiszára. Seregeink már a város közelében járnak. Épp az átkelőhelyekért folyik a harc. Gyorsaságra van szükség, fiam. Az ezredes hosszan vizsgálgatta a merev vigyázzban álló fiút. Értette mi megy végbe benne, s elégedett volt vele. Végülis kiadta utasításait. — Motorkerékpárra ül, s az oldalkocsiban magával viszi az aknakereső őrvezetót. Jól figyelje meg az utat. A front közelében kell majd dolgozni... Hirtelen elnevette magát. — Mondja, megette már mind a konzerveket ... ? Susztov csak most vette észre, hogy Kotjelkov kárörvendően mosolyog. Bizonyára megpróbálta lebeszélni az ezredest arról a szándékáról, hogy megbízatást adjon neki ebben az akcióban. Kotjelkov látta őt, hogyan osztogatja türelmetlenségében az útra kapott élelmiszereket. Szerencsére Vatagin megértette lelkiállapotát. — Akkor hát gázt neki, s föl a motorkerékpárra, Susztov alhadnagy. Az ezredes megölelte a fiatalembert, s aztán útjára bocsájtotta. * * * Azon az éjszakán, mikor Babin elfogta a német rádiöleadó rejtjeles táviratát és Susztov oldalkocsijában az aknakeresővel nekivágott a Szeged felé vezető országútnak egy sportrepülő szállt el a szcvjet hadsereg első vonalai felett és Szeged határában a szőlődombok felett egy ejtőernyőst bocsájtott le. A sportrepülőt csakhamar észrevették a szovjet megfigyelők, s pár perc múlva megtámadták a vadászgépek. A szovjet katonák nagy körzetben láthatták, hogy a sportrepülőt találat érte, s a mocsár felé zuhan. Negyven perc múlva lovaskatonák értek a helyszínre, ahol a gép lezuhant. Nem láttak egyebet, csak a nád közül kiálló törzsét. Mikor jobban megvizsgálták, megtalálták a pilótát is, akinek hátából egy egy éles tőr markolata állt ki. Az utas nyomai, aki megölte a pilótát, a mocsaras réten át a város északi része felé vezettek. A nyomozó kutyákat későn hozták ki a színhelyre. Megzavarták őket a gyakori tócsák — a nyomok ugyanis itt megszakadtak, s a kutyák nyüszítve körbe szaladgáltak, anélkül, hogy valami eredményre jutottak volna. Szegeden senkinek sejtelme sem volt arról, hogy ejtőernyős szállt le határában. Az embereknek más gondja volt. Az ágyúdörgés egyre közelebbről hangzott. A szovjet hadsereg egyre inkább előre tört egészen a Tisza vonaláig, s az átkelőhelyekig. A háború bármilyen fenyegetően közeledett is, Eötvös Gyula, nyugalmazott folyami hajóskapitány udvarán a megszokott mederben folyt minden. Az udvaron az orgonabokrok alatt ott csipogtak az idei csirkék, s az anyadisznó meghempergett a pocsolyában csakúgy mint máskor. Az udvar közepén két nagy karosszékben ott üldögélt a két jó szomszéd. Az egyikben maga a házigazda — orrán aranykeretes pápaszemmel. Fején az elmaradhatatlan barettsapka. Egyébként kényelmes házikabát volt rajta. A másik székben Melzcr János, nyugalmazott rendőr üldögélt, s a tavaszi időszakra túlmeleg egyenruháját viselte mindmáig. Mindketten békésen pipázgattak, s első látásra olyan benyomást keltettek, mintha nem is lenne háború. — Fut a német, szinte öröm nézni — mondta a nyugalmazott rendőr. Eötvös Gyula csak "bólintott, s aztán szótlanul szívták pipájukat. így is megértették egymást, s jő volt elüldögélni az udvaron. — Az előkészületek arra vallanak, hogy még az éjszaka odébbállnak — szólt most az öreg Eötvös. — mindjárt csónakba ülök és fogok néhány jókora csukát. — Talán friss halat ígértél valakinek? — Igen. Az oberlajtinant úrnak, aki madam Hamzelnél van szálláson. — Jó lesz útravalónak — hunyorított Melzer János, s aztán megint hallgattak egy sort. Eötvös Gyula néha elmosolyodott, s ilyenkor kövérkés szája körül vastag ráncokba futott a bőr. Szeme folyvást könnyezett az aranykeretes pápaszem mögött. Az öreg egymaga lakott a puszta házban. Kis családi ház volt, s tízévre szóló kölcsönnel segített magán, mikor nekilátott az építkezésnek. Ha törleszteni akarta az adóságot, dolgoznia kellett. Ha abbahagyta volna a munkát, ha megbetegedett volna, mindenét elveszti. Elárverezték volna bútorát, berendezését, s a tetőt feje fölül. Ráadásul a sorsüldözöttek, a nyomorultak sorába került volna, így hát nem volt más hátra, dolgozott, mintha csak kedve telt volna benne: néhány garasért egérfogókat, burgonyavakarókéseket csinált, s a száraz hordókra új abroncsokat vert Olykor pedig halászni ment a folyóra, melyet életében annyira megszokott. (Folytatjuk) \