A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-24 / 17. szám

Egész birodalom ez, a tabletták birodalma. Kísérőm "Gereg magis­ter, a gyártásvezető. Közepes ternVetü, fekete hajú fér­fi. harmincötéves lehet. Fehér kö­penyben ül velem szemben; az Író­asztala üveglapján heverő orvos­ságos dobozokat nézi s magyaráz, mintha csak főiskolai aulában be­szélne néhány tucat patikus jelölt előtt. Az orvosságos dobozok mel­lett egy üveg tej van és három kifli. Néhány perce hozta egy aszisztensnö tízóraira a maglster­nek. — A tejben, minden alapvita­min megtalálható — mondja — van benne A, B, C és D vitamin. — Színes paplrdobozt emel fel az asztalról. A dobozon egy szem eper, egy fél citrom, egy szelet narancs, búzakalász és egy tátott­szájú hal díszeleg, azonkívül egy felirat tájékoztat: „Sartovit — ví­taminová íokoláda." — Mi vita­mindús csokoládékat gyártunk, hogy pótoljuk, amit az ember szer­vezete ésszerűtlen étkezés mellett nem kap meg. Cseng a telefon, Gereg magister azonnal menjen a csomagolóterem­be. A nagy csomagolóteremben széles asztalok mellett fehérkö­penyes nök ülnek, az asztalokon fiolahegyek. Félautomata szerke­zet tölti őket. Apró csatornákban tizesével gördülnek a tabletták, befutnak egy hengeralakú mélye­désbe és szépen egymás mellé si­mulnak. A mélyedés végép már Várja őket az üvegcse üres torka. A fehérkendős kislány egyetlen mozdulattal tolja be a helyükre. Mellette szédületes kézügyes­séggel címkéket dátumozhak. A csomagolás időpontjának minden fiolán rajta kell lennie. A harmadik munkásnö ledugaszolja, a negye­dik ráragasztja a címkét és kész. Mehet a gyógyszertár polcaira. A másik asztalon zöldfeliratú lapos bádogdobozokban kedves ismerős vér. Dinyl. Annyi hogy egy közepes nagyságú város lakos­ságának a fájásalt meg lehetne szüntetni vele. Az üzem lelkébe azonban csak most lépünk be. Las­san forgó hengerek, sárgásfehér liszteket őrölnek, energikusan mozgő sziták osztályozzák és ki­válogatják a durva szemcséket. Phenantolnum. ephedrinum hydro­chlorícum, fenyl, phenojdmethylpe­nicilUnum calcium, egyedül Gereg magister a megmondhatója ml mindent kevernek itt össze. Az orvosságliszt különleges gépek tölcséralakú tartályába kerül. A gé­pek zúgnak és hullnak egyre hull­nak belőlük, mint kis fehér ér­mek, a tabletták. Sok tabletta, évente ötmillió korona értékben. Kisebbek, nagyobbak, fehérek, sár­gák, csokoládébarnák. — íme, a kövér emberek meg­mentője — mutat egy gépre a magister, amelyből apró fehér drazsészerü korongocskák potyog­nak — fenmetrazin. Krónikus nagyevőknek erős étvágytalanságot okoz, valóságos undort kelt ben­nük az evés ellen. Óvatosan kell azonban bánni vele, mert zavaro­kat okozhat a központi idegrend­szerben. — A másik gépen apró tábla ilyen felirattal: Antastman. — Asztma ellen — magyaráz ve­zetőm — sokat készítünk exportra is belőle. De jöjjön, mutatok va­lami mást! A szomszéd csarnokba megyünk. Öt-hat méter magas vasüstökben fő valami kellemetlen illatú főzet. Az üstöket csövek kötik össze, hajlandó lennék miniatűr nagyol­vasztó berendezésnek nézni az egészet, de ez a penetráns Illat! Orrfintorgatva, kérdően nézek Géreg magisterre. — Trágyáié — nevet rám — pároljuk, kivonatoljuk. Livikliman készül belőle. Klimakterikus és hormoniális bajok ellen használják. Hm, no lám csak! Erre meg mit mondjon az ember. Ogy látszik, a gyógyulás forrásai néha furcsa helyeken találhatók. Lám a penl­cilin alapanyagi is a penészben, a közönséges, haszontalan zöld pe­rtészben fordulnak elő. És akkor még azt mondják, a kellemetlen dolgokra, egye meg a penész! A morfium A gyár udvarán négy gömbölyű tetejű panelraktár áll. Vastag csőkígyó fut belőlük egy magas csarnok felé. A négy raktár dugig van kifejtett mákfejjel. A csőveze­ték, elszlvőberendezés segítségével a magas csarnokba szállítja, itt kilúgozzák és feldolgozzák. Orvos­ság és méreg készül belőle. Mor­fium. — Minden orvosság egyben mé­reg ls —'mondja Gereg magister. — ha nem orvosi előírás szerint használják. A morfium kitűnő Idegcsillapltő. Nagy előnye, hogy csak a központi idegrendszerre hat, a többi szervek működését nem zavarja. A kellemetlen élet­érzéseket, éhséget, fáradságot megszünteti, és éppen ebben rejlik a veszélyesége. Ha gyenge akaratú, fáradt ember megízleli a hatásét, átéli azt a kellemes, zsongltó álom­szerű hangulatot, amikor a test friss és könnyű, a lélek pedig nyugodt és gondtalan, többé nem tud szabadulni tőle. Morfinista lesz. Apránként, kis adagokkal kezdi, aztán növeli az- adagokat, mert a kevés már nem nyújt elég gyönyört, végül olyan mennyiségek­kel él egyszerre, amelyek más embernek régen a halálát okozták volna. Közben elveszti munkabírá­sét, szellemi képességeit, frissesé­gét; morfium nélkül nem élet neki az élet. Elveszett a társadalom és sajátmaga számára. Az igénytelen sárgásszürke mák­fejek láttára gyerekkori emlékek jutnak az eszembe. Milyen szép a virágzó máktábla nagy rózsaszín és piros virágaival, akárcsak roko­na, a pipacstenger. Milyen jó volt a félérett fejeket felvágni és te­nyeremre öntve Ízlelgetni a lilakék, puha szemgjcet. És akkor kiderül, hogy veszélyes méreg rejlik a kedves emléket Idéző mákfejekben. Egy milliméter tolerancia — Igen — mondja Winkler me­chanikus — az üvegfiolák egy Fontos munkamozzanat a gyógyszercsomagolás Gyógyvazeltnt kever a gép Snk iiven nrvossán készfll eov Óra alatt. milliméter megengedett hibával ké­szülnek. Ehhez járul még a tab­letták különféle vastagsága és az elzáró müanyagdugó pontatlansága. — No és? — No és — heveskedik a me­chanikus — az új automata cso­magológépünk összetöri a fiolákat. Az automatát, egyéni elgondolá­sok alapján, a mechanikus műhely gárdája állította össze. Okos géj), pontosabb kifejezés nincs rá. Az üvegcséket megtölti és beduga­szolja. Háromezerkétszáz fiolát egy óra ' alatt. És azzal az „össze­töressél" sem olyan veszélyes a dolog. Talán tlz percig nézem ho­gyan dolgozik a gép, ezalatt egy­szer történt nála üzemzavar. Ezért ugyan nem érdemes mérgelődnie a mechanikusnak. Winkler mechanikus jő és lelki­ismeretes szakember, szereti a munkakörét és a problémákat az üzem szempontjából vizsgálja. An­nak a reményében búcsúzom tőle, hogy az automatagépek • kérdését rövid időn belül sikerül megolda­niok és a hlohoveci Slovakofarma egyre jobban szolgálja majd dol­gozóink egészségét. DUBA GYULA Automatagép tölti a tubusokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom