A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-24 / 17. szám
Porok Mária, a gondos házvezetőnő a megnyitás* alkalmából átveszi Polgári ügyek bizottságának ajándékát Heti we« öregek A Kedves öregek hálás szívvel fogadták a pionírok köszöntő műsorát A rozsnyói aggok házában 45 ember éli nyugodalmas öregkorit. Huszonnyolc férft, tizenhét nő. Volt bányász, cselédlány, hivatalnok, tanítónő, munkások, munkásnő a termelés valamennyi ágából. Olykor moziba járnak, de a közeljövőben már saját filmvetítő gépük lesz. Van köztük, aki olvasni szeret, mások a politikával foglalkoznak; tele az asztal friss újságokkal. A Hét, a Svet. sociaiizmu, Oj Ifjúság stb. hever az asztalon. A kis házi könyvtárban 116 könyv van. Akad aki állandóan foglalkozik valamivel, dolgozgat, serénykedik. Ilyen a 65 éves Rujkó Mária is, aki folyvást a varrógép pedálját hajtja. A most átadott újonnan javított épületben korszerűen berendezett konyhát és éttermet kaptak, a kedves öregek, mely városi étteremnek is megfelelne. Az eddigi javításokra és átalakításokra 100 000 koronát fordított az állam. Tizennégy helység épUJt, de további tizennégy épülőben van. Möst készül a klubhelyiség, olvasóterem. Nem «hiányzik a gramafonos rádió, minden szobában van vezetékes rádió. ízléses a szobák festése; minden szobában csillogó, nikkelezett ágy van, és szép ágyterítő boritja az egyforma fekvőhelyeket. A padlókon szőnyeg húzódik. A konyhában ugyancsak van forgalom és tennivaló. Naponta négyszeri étkezés. Hetenként négyszer van hús és gyakori a tésztaféle, palacsinta, siska, linzer, stb. A szakácsnőnek van bizony dolga, mert ha palacsintát kell sütni, vagy- négyszázat kell megforgatnia a zsiros sütőben. A JNB szociális osztálya a kész épületrészleget ünnepélyes keretek között adta át, ahová könnyes szemmel, meghatódva költöztek be a kedves öregek. A rozsnyói HNB mellett müködó polgári ügyek bizottsága szép kultúrműsort készített erre az alkalomra. Felléptek a helyi iskolák tanulói, s az öregek meghatódva köszönték meg a kedkeskedést. Vajda József, Rozsnyó 20 Nem hiszek a csodában, de ami egyik ismerősömmel történt, valam* olyasminek mondható. Ez a bratislava-környékí nyugdíjas tanító, — Szarnék Szilárdnak hívják, - olyan súlyos reumatikus betegségben szenvedett, hogy még lábra sem tudott állni. A múltkor egy zsúfolt villamos lépcsőjén utaztam, s az egyik megállónál őszes férfi szökken mellém. - Miért nem a fejem tetejére ugrik? kiáltok rá - s íme ekkor ért a meglepetés. Mert ez a szökdelő úr, aki frissen, fiatalosan reám nevetett; nem volt más, mint az én félig nyomorék Szarnék barátom. — Egy csodafürdőben jártam, az Ipolyság melletti Gyűgyőn — magarázta. — Nincs ennek a fürdőnek párja egész Közép-Európában. Látja, meggyógyultam, makkegészséges vagyok. Menjen el, Írjon róla, csodákat fog hallani! Pár nap múlva már álmélkodva bámultam a gyügyí állomásnak kinevezett hitvány deszkabódét, néhány perc múlva fejcsóválva vágtam neki a „csodavlz" felé vezető pocsolyás gyalogútnak. Mert a gyügyi csodavíz nemcsak a reumát, nemcsak az isiást gyógyítja meg, de a sziv és idegbetegségeket is, sót ezenkívül legalább 10 fajta betegséget. Eremiás Bohumil 39 éves cseh földműves február másodikán olyan súlyos isiással érkezett ide, amellyel előzőleg egyfolytában négy hónapig nyomta az ágyat. £s itt, ebben a senki által nem ismert fürdőcskében 21 napon keresztül semmi mást nem csináltak vele csak minden nap beültették 15-20 percre egy kád vizbe, no meg egy kissé megmasszírozták. S lám a „nagy beteg" 15 nap múlva már, hogv úqvszólván megszakítás nélkül ropja a csárdást meg a „bugi-bugit" a fürdővendégek vasárnapi táncösszejövetelén! Hát nem csodálatos-e az, hogv a pápaszemmel is alig látók néhány fürdés után szemüveg nélkül is olvasnak? E e gyógyhatásban annyira hisznek az emberek, hogy egy-egy nyári vasárnapon 2-3000 kiránduló lesí az alkalmat, hogy ö is megmárthassa magát a gyógyvízzel telt strandmedencében. * * * Vilém Gusztáv a fürdő vezetője akár eleven reklámja lehetne a gyűgyi csodavlznek. Ugyanis szívére és veséjére betegen került ide 1953-ban, hogy mindenki azt hitte, nem igen lesz belőle már ember. S íme ittléte alatt teljesen meggyógyította őt a gyügyi víz. • * * Egy kicsiny, de csinos fürdőépület, egy éttér- m-íéle, egy egészen újnak látszó strandfürdő és néhány fabarakk az egész. Ma ennyi. Ezt azért jegyzem meg, mert a közeljövőben a párt és a kormány óriási anyagi befektetéssel az ország egyik legszebb gyógyfürdőjévé teszi Gyügyöt. Ennek az építkezési programnak eredménye a már elkészült 32 ágyas reumatikus részleg, a hall és a díszes strandfürdő homlokzata. Ezt követi majd egy 250 ágyas modern reumatikus állomás, egy ezérkéjszáz vizikezelésre alkalmas épület, a strandfürdő megnagyobbítása, a szükséges melléképületek felépítése, s az utak és a környék rendbehozása. Sötét este van már, amikor Mathonova Izabella főápolónő a fürdő üdvöskéje megmutatja a falu állomása felé vezető utat. — Aztán, ha valamikor erre jár, ne csodálkozzék majd, ha a mai kis fürdőcske helyén modern fürdővárost talál, — kiáltja utánam egy kicsit tréfálva és nagyon bizakodva. — Nem csodá'kozom én semmi gyűgyi csudán többet, kedves Izabella, — csak azon, hogy nem restellik-e az illetékesek, hogy egy kivilágítatlan fabódén függ ez a nagyhangzású tábla: Gyügyfürdő állomás. NEUMANN JÁNOS