A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-17 / 16. szám

1960. III. 20-án Sharpevillében: 56 halott, 162 sebesült A rasszista rendörök a vérfürdő egyik áldozatát cipelik mint a zsákot Letartóztatottak a rendőrségi autóban Londonban tüntetnek a Délafrikai Unió fajirtó politikája ellen A jobboldali Daily Mirror is megdöbbenve számol be a sharpevillei véres Múéimkrmlmti Rabszolgatartás és fajirtás volt a gyarmatosító fehér ember gyalázata. Ázsiában, Áfrikában, Ausztráliában és mind a két Amerikában hoszú évszázadokon át egyaránt. A hitleri Birodalom nordikus vérebei Európa népeire alkalmazták a „keresztény civilizációt terjesztő" kolonizátorok embertelen módszereit. Hitler és horogkeresztes birodalma elpusztult, ám néhány államban mindmáig szemük fényeként őrzik a nácizmus szégyenteljes örökségét és gyakorolják szemérmetlenül. Igy viselkednek a raszimus megszállotjai a Délafrikai Unióban is, ahol már hetek, sőt hónapok óta tart a fegyvertelen bennszülött lakosság mészárlása. A sharpevillei vérfürdő után Moszkvában, Londonban, valamint az összes ázsiai és afrikai országokban nagy tüntetések zajlottak le, melyeknek résztvevői elítélték a Délafrikai Unió kormányának brutalitását. Közel száz halott, több mint másfélszáz súlyos sebesült vádolja a védtelen tömegek ellen dum-dum lövedéket használó fajirtó pribékek állatiasságát, akik több millió négert tartanak rabszolgasorsban, bűntelenül kínozzák és ölik okét. Huszonkilenc afrikai és ázsiai állam követelésére ült össze az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy foglalkozzék a délafrikai véres eseményekkel. A Délafrikai Unió fasiszta kormánya azonban, minden tiltakozás ellenére, tovább folytatja kegyetlenkedéseit és hogy a bennszülött tömegeket megfossza vezetőitől, tömegesen tartóztatja le a feketék politikai vezéreit. Am a keserű pohár betelt! A délafrikai négerek már nem hajlandók tovább tűrni az atrocitásokat, a fajirtás legbrutálisabb és legrafináltabb módszereit! A passzív ellenállás egyre jobban erősödik, sztrájkok, tömegtüntetések egymásután bénítják meg az állam gazdasági életét. £s Verwoerd, a délafrikai rasszista kormánynak eme véreskezű miniszterelnöke farizeusi szemforgatással igyekszik „bebizonyítani" az elnyomott millióknak, hogy miiyen istenáldása is az, amikor fehér gyarmattartók dum-dum golyóitól halnak meg vagy lesznek nyomorékok. Mayerton városában imigyen szólt Zarathustra búr követője: „...ha a fehér ember nem vigyázna a négerekre, akkor ezek már rég kiirtották volna egymást! Ha tehát a fehérek nem telepednek le itt, a négerek már életben sem lennének!" Verwoerd úr fogékony tanítványa Goebbelsnek. Ö is azt vallja, hogy a százszor megismételt hazugság, ha a kapanyél is úgy akarja, még igazsággá, legalább is féligazsággá változhat! Az öntudatra ébredt bennszülöttek milliói előtt azonban mindez csupán százszor elcsépelt hazugság! És a ma még emberi jogaiért békésen, fegvertelenül, tüntető fekete lakosság holnap már nyomatékosabb érvekkel és eszközökkel küzd majd személyi szabadságáért és szülőföldjének függetlenségéért, s hogy végleg eltűnjön a fehér ember gyalázata! - si -