A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-17 / 16. szám

v^ __ __ -'I c/ffs "lis/ ^47 c? '6 mmmm n

m mmmmt ••••• 0000® Szofijg Vinogratfszkaja:

k Ü I Ó Ö Fl C Vologya a Trojickij hídon át a Kremlbe igyekezett. Zsebredugott kezében belépési engedélyét szorongatta. Leninnek vitt leveleket, rajtuk pihentette kezét a zsebében. Tizenöt éves múlt Vologya, a Bednota küldönce. Jelentkezett a Vörös Hadseregbe, mert a fronton van most a férfiak helye: Ütni kell az ellenforradami bandákat meg a többi semmirekelőket. Mégsem vették be Vologyát katonának. Korán van még, öcskös! Vérig sértette férfiúi hiúságát ez a megszégyenítő válasz ... Vologya a küldönc szerepét töltötte be a szerkesztőségben és amolyan újságíróinas is volt: a riportírás tudományát próbálta elsajátítani a lap idősebb munkatársaitól. A csendes Vaganykovszkij pereulokban húzódott meg a lap szerkesztősége. Egy nagyúri villa hatamas szobáiban sorakoztak a szerkesztői asztalok, rajtuk kéziratok, levelek, papírok halmaza. Az asztalok alatt drótkosarak, tele papírral, levelekkel... A szekrényekben, a polcokon, a székeken körüskörül papírok hevertek... Hivatalból hivatalba küldözték Vologyát, vitt is, hozott is papírokat. így ment ez minden áldott nap. „Papírral cserélted fel a fegyvert — tűnődött 15 éves fejjel sora alakulásán.. . — Szégyen!..." Ma azonban nagy esemény történt a kifutófiú életében: a nap folyamán Lenin telefonált a szerkesztőségbe és kérte, juttassák el hozzá azt a levelet, amelyről tegnap a Bednota szerkesztője említést tett neki. Csekunov paraszt leveléről volt szó, melyben közölte, hogy községükben a kulákok befurakodtak a falusi tanácsba és igazságtalanul osztották el a földet a parasztoknak. — Azok a levelek is érdeklik II-jicset, melyek képet adnak a falvakban végbemenő agrárforradalomról — mondta rekedtes hangján egy görnyedt, szemüveges, rőtszakállú, éltesebb szerkesztő, akit Lenin még emigrációja utolsó éveiből jól ismert. — Margarita Vlagyimirovna, válogasson ki számára valami érde-, késségét. Margarita Vlagyimirovna Jamscsikova, a neves írónő a katonai szervezet munkatársainak csoportjával Pétervárról jött Moszkvába. Ez a pirospozsgás arcú, nagyon elhízott, de jóságos tekintetű és kövérsége ellenére eleven mozgású nő vezette a parasztlevelező-osztályt. Beleturkált a levéltömbökbe és több, össze-viszsza kúszált, nyálazott ceruzával és vizes tintával csomagolópapírra, irkalapra vagy cégjelzéses irodapapír túlsó oldalára írt levelet mutatott a szerkesztőnek. így festettek azok a levelek, amelyeket az agrárforradalom idején kldöztek az orosz falvakból. Amíg a szerkesztő átnézte a leveleket, Margarita Vlagyimirovna behívta a küldöncöt és komoly munkába kezdett. Betűzte a soron következő zászlócskát a közigazgatásilag kormányzóságokra, járásokra és körzetekre osztott Oroszország térképébe . . . Látszatra azt a benyomást keltette, mintha a polgárháború frontjain folyó hadműveleteket jelezné a térkép. A zászlócskák Közép-Oroszország felé sűrűsödtek. Valójában azt szemléltették, mely kormányzóságokból és falvakból kapja a Bednota leveleit. Többnyire a középoroszországi favakból küldözgettek leveleket. A kis küldönc egyszerűen nevetségesnek tartotta azt a cécót, amit Margarita Vlagyimirovna a térképpel és a zászlócskákkal müveit. Pedig Vologya tisztelettel nézett fel Jamscsikovára, aki Október napjaiban a katonai szervezetben dolgozott és AI. Altajev férfinéven regényeket írt. Nagy érdeklődéssel mélyült el Vologya Jamscsikovának „A bocskorosok zászlaja alatt" című könyvében és sehogy sem tudta megérteni, miért kell ennek az írónőnek, aki olyan fenemód érdekfeszítő történeteket tud írni, a levelek fölött savanyodnia, kibögésznie annak a sok ákombákom kusza írásnak értelmét, kijavítania és leközölnie a leveleket. Ű is megpróbálta olvasni a leveleket, de csupán unalom volt számára. Örökké csak ezt olvasta: „Föld szegény paraszt-bizottság, vetőmagkészlet, kölcsön, felszerelés, ló..." Bár neki adnának egy lovat s engednék a frontra! Megmutatná nékik, hogy olyan leveleket küldene a szerkesztőségnek, hogy...! Igy szokott gondolkodni Vologya, akinek mindenről megvolt a maga egyéni véleménye. — Önállóan gondolkodik a fiú, de nem mindig helyesen — jegyezték meg az idősebb munkatársak és tanácsolták Vologyának, hogy „mélyedjen el a tömegek forradalmi szerepének tanulmányozásába", s egy hírlapíró számára igen fontos kérdéssel kapcsolatban különféle brosúrákat ajánlottak neki. De Vologya nem igen fogadta meg tanácsukat s makacsul ragaszkodott egyéni véleményéhez. Csakhogy ma egyéni gondolatai szárnyukat szegték. Ügy látszik, Lenin komolyan veszi a parasztok leveleit... - Kár, hogy nem tudjuk ezeket átíratni - boszankodott Jamscsikova. Fritz Griebel: Békét minden embernek PETRUSZ BROVKA: A párthoz i Mélységes, végtelen, emberi tetteid óceánja, Bölcs szóval szóltál s a gyűlés új Terved megcsodálta. Nem könnyű, éreztük, de a szív szárnyakat kapott tőle. S feszíti mellünk új csúcsok mámoros levegője. Nagy tettek heve lelkesít s jog össze szállani egyre magasabbra. Fölöttünk zászló, a zászlón Lenin, s ragyog a jövendő büszke napja! Kányádi Sándor fordítása