A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

tőség adva van a feladat elvégzésére ..." Még néhány perc és feldübörögnek a sugárhajtású motorok, kiömlő forró gázfolyamuk dühösen borzolja majd fel a repülőtér gyepszönyegét. Aztán nehézkesen megindulnak, futni kezdenek a reflektorok fényében, mint megannyi ezüstös szárnyú bogár, elválnak a földtől és a Duna partján egy lány halkan felkiált: - Nézd csak, hulló csillagok. Gondol] gyorsan valamit! , Látjátok ott a fényszóró sugarában azt az ezüstös Miget. Szép látvány ugy-e? Szemet gyönyörködtető. A pilótát nem gyönyörködteti a helyzet. Teli munkával mind a két keze. Ugyanis, amikor a fénysugár a repülőgép oldalát éri, abban a pillanatban vége számára a vizuális tájékozódás lehetőségének. A kabin ragyogó fényben úszik, mintha napsütésben repülne, és a pilótának olyan érzése van, hogy a gép erősen megdőlt. Ha ilyenkor igyekezne kiegyenlíteni a gépet, igazán furcsa helyzetbe kerülne, ez pedig nem történhet meg. Azért azonnal áttér a műszerek szerinti repülésre. A teljes fénnyel világító ibolyántúli sugarak segítenek neki a sok foszforeszkáló mutató felismerésében. Legfontosabb törvény most: tartani a horizontot és a szeme rajta legyen mindenen. Az agy szerepét átveszik a műszerek. Ügy tapogatják a teret a gép előtt, mint valami láthatatlan kezek. Ezért kell 3 pilótának feltétel nélkül hinni bennük. Nem játék a vadászrepülők munkája, &e férfi munka, mely sokkok bátorságot, szívósságot, erős ikaratot, villámgyors reflexeket gényel. Hány és hány felszállás, jakrepülés, edzés éfőz meg egy lyen éjszakai gyakorlatot. De negvan az eredménye, A fiúk mesterek a munkájukban. JnpjmUwM Róluk beszélnek világszerte, nevüket tisztelettel és büszkeséggel ejti kl a nagy szovjet nép. Az ő példátlan hőstettük a legfőbb beszédtémája a szovjetország nagy területén — a legnyugatibb Csaptői a távol-keleti Bogorodszkojélg, egyikük, Ivan Fedotov szülőfalujáig — tartott népes összejöveteleknek. A négy hős szovjet katonát az új ember, a kibontakozó kommunista társadalom embertípusaként követendő példaképül állítják a szovjet Ifjúság elé. Az emberek és az elemek harca 49 napig viaskodott négy szovjet katona a dühöngő elemekkel puszta életéért, azért, hogy viszontláthassa drága hazáját és családját, hogy visszatérhessen a boldog kommunista jövő építésébe. Január 17-én történt: Iszonyú orkán tombolt a Kuril) szigetek térségében. Két uszályhajő horgonyzott a parton. Az egyiket a szélvihar kivetette a partra, a másikat, mely a 36-os jelzést viselte, a horgonyról letépve tovaragadta a Csendes-óceán belsejébe. Négy fiatal szovjet katona: Aszhat Rahlmzjanovics Zlgansin tizedes, uszálykormányos, Fillpp Grlgorjevics Popiavszkij, Anatolij Fjodorovlcs Krjucskovszkij és Ivan Jefimovics Fedotov közkatonák teljesítettek szolgálatot a hajón. Nem vesztették el lélek jelenlétüket: a veszély első pillanatától kezdve felvették a harcot az elemekkel. Ám a szörnyű viharban, melyet erős havazás kísért, az ember alulmaradt a küzdelemben. Egy nap elteltével kifogyott az üzemanyaguk, leálltak a motorok, élelmiszerkészletükkel ls csínján kellett bánniuk. A szél másodpercenkénti sebessége elérte az 50 métert s az emeletes hullámok egyre távolabb sodorták a 4 szovjet katona hajóját a hazai partoktól. Időközben a rfidióberendezésük is felmondta a szolgálatot: ők felfogták mások jelzéseit, de nem tudtak hirt adni magukról. Nyoma veszett a négy embernek. A. F. Krjucskov, , _ . szidj k Fedotov A. H. Zigansln T. G. Popiavszkij tizedes Csak a szovjet ember képes Ilyen hősles magatartásra, amilyet ez a négy katona tanúsított az óce&n közepén. Példás fegyelmezettséggel alávetették akaratukat Zigansln tizedesnek, a hajó parancsnokának. Nem csüggedtek. Nem gondoltak a halálra, mely letarolhatta volna fiatal életüket; a szovjet nép kommunista alkotó törekvésétől lelkesülve meg is feledkeztek pillanatnyi sorsukról. Beszélgettek, megvitatták azokat a problémákat, melyek ma felette foglalkoztatják az egész népet. Sokat olvastak, s véletlenül Jack London Martin Eden-je volt az a könyv, mely lekötötte flgyemüket a nagy veszély idején. Egyikük sem zúgolódott helyzete miatt, egyikük sem tartott Igényt a napi gyűszflnyl víznél nagyobb fejadagra. Harmonikáztak. De a végveszély Idején a harmonika báránybőre is megfőzve jő falatnak bizonyult, csak utána került sor másodrendű kosztra: a csizmájukra. Ezt is elvtárslasan megosztották. A Klrsardge nevű amerikai repülőgépanyahajó 49 nap múlva talált rá az óceánon bolyongó szovjet hajóra, melyből 4 alig vánszorgó, csonttá-bőrré soványodott embert segítettek kl. A gondos kórházi kezelés már talpra állította a 4 szovjet katonát, akik azóta mór szerencsésen haza ls érkeztek. Ok most napjaink hősei. Incredible! Fantastic! A szenzációra éhes újságírók hada már a kórházban a kérdések pergőtüzet zúdította az események központjában álló megmentett katonákra. A legnagyobb meglepetéssel, csodálkozással fogadták a szovjet fiatalok természetes válaszalt. „Minden szovjet ember kitartott volna helyünkben. Egy zokszö nem esett köztünk, mert a párt, a szovjet társadalom, a szovjet Iskola nevelt bennünket, mert a jövő társadalmának fial vagyunk, kollektiv szellemű emberek." A féktelen individualizmus, a pénzhajhászás hazájában ezt nem képesek megérteni, ezért maradt tátva az újságírók szája a csodálkozástól: Kollektív szellem, önfeláldozó bajtársiasság, a haza érdeke mindenek előtt - nehezen érhető fogalmak számukra. A szovjet katonák megmentése kétségtelenül kedvez a szovjet-amerikai kapcsolatoknak, ugyanakkor a szovjet fiatalok hősiessége, szinte az emberi lehetőségek határát felülmúld kitartása, erkölcsi ereje élő bizonyítéka a kommunizmust énftő szovjet társadalom nagyságának, élő megtestesülése az új ember testi-lelki tulajdonságainak. (L) 5 A. R. Zlgansin tizedes Т. G. Poplavszkij