A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-10 / 15. szám

Az égő város 1945. április 9-én Atreniíni vár mögött a város felett fiatal erdő húzódik. Az örökzöld fenyők alatt, 15 éve hetven kereszt áll. Napról napra emlékeztetik az arrajárókat, hogy ott pihennek azok a hősök, akik életüket áldozták a szocialista Csehszlovákiáért. A térképen ezt a helyet Cseresznyeliget néven találjuk meg. Egy kis tisztáson szimbolikus fakereszt áll, mögötte a többi 69, a háború és fasizmus áldozatainak keresztjei. E hősök sorsa szörnyű volt, a Gestapo és a gárdisták karmaiban haltak meg. A látogatóban önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi volt bűnük? Miért kelett elpusztulniuk? íme néhányuk neve: Rudolf Stefa-Játszétér a régi vár tövében noviő, Povazská Bystricáról, Zemek, a parasztfiú, Jozef Kovaríík, Marja Kaminszkaja, Mária Magulová, James Kirhoff... A jegyzőkönyvekbe olvastunk bele, a keresztek névtelenek. Eredetileg mindnyájan tömegsírban feküdtek. Rudolf Stefanoviő 24 éves hivatalnokot az úgynevezett „szlovák kormány" a keleti frontra kergette harcolni. Az első adandó alkalommal elfogatta magát és, szive parancsát követve, jelentkezett a Szovjetunióban alakult csehszlovák seregegységbe. A kiképzés után mint ejtőernyős Szlovákiába, Treníín közelébe került és a harcokban megsebesült. Hamis igazolvánnyal sikerült bejutnia a iilinai kórházba, ahol amputálták a balkeze kisujját. (Erről ismerték fel a tömegsírban). Amikor kissé felépült, szüleit indult meglátogatni, de falujában a gárdisták a Gestapo kezére adták. Hosszas bebörtönözés után kivégezték. Zemeket, a parasztfiút ugyanez a sors érte. Együtt voltak Stefanoviő-csal a csehszlovák sereg egységben, együtt ugrottak ki Szlovákia felett a repülőgépből, együtt harcoltak és együtt feküdtek a tömegsírban. A trenölni Jozef Kovarőlk is itt nyugszik a fenyők övezte csendes tisztáson, ö, mint egy földműves raktárszövetkezet alkalmazottja, nagymennyiségű gabonát és lisztet juttatott el a partizánokhoz. Amikor 1945 újévén hazament meglátogatni 14 napos kislányát, Darinkát, a Gestapo megszállta a házát, elfogták és elhurcolták a Sicherheitsdienst „internátusába". Itt következett be számára a vég. A kihallgatások után amikor már alig volt benne élet, a Duáová völgybe vitték és ott... A közös sírban feküdt Marja Kaminszkaja minszki partizánnő is. James Kirhoff amerikai pilóta mellett Ladislav Hlubocky nyugodott, akit Stará Turáről hurcoltak ide. A fasiszták csak akkor lőtték agyon áldozataikat, amikor már alig pislákolt bennük az élet lángja amikor koponyájukat, bordájukat, végtagjaikat az „európai kultúra" nevében összetörték. A járókelők figyelmet Trenéin utcáir is felkeltik az emlékek. Az egészségügyi iskola internátusa előtt tábla állit meg ilyen felirattal: „Ez előtt a ház előtt gyilkolta meg a Gestapo Martin Kedrot. Emléke örökké élni fog!" Martin Kedro a szlovák felkelés előkészítésében vett tevékenyen részt. Mint a Szlovák Gyümölcstermelő Társaság felügyelője több vonatrakomány gyümölcsöt juttatott el a partizánokhoz. Törődött azzal ls, hogy a felkelés területének lákossága el legyen látva élelemmel. 1944 novemberében, amikor Trenöínben intézte a partizánok ellátására vonatkozó utolsó intézkedéseket, elfogták a németek, majd menekülési kísérlet közben agyonlőtték. A Sokolovftában volt bebörtönözve Ján Sebik, az illegális kommunista párt funkcionáriusa. Miután nem akart vallani a gárdisták addig kínozták őt, amíg meghalt a kezeik között. Holttestét az ajtőkulcsra akasztották, és PISko gárdista beírta a hivatalos jegyzőkönyvbe, hogy öngyilkosságot követett el. • ( Mikor a szabadság született „Mikor elindultunk, hogy résztvegyünk a felkelésben, csoportosan, kerékpárokon és gyalog, nem tudtuk, mikor térünk vissza. Egy hénap múlva, egy év múlva-e, vagy egyáltalán soha? De elmentünk, mert éreztük, hogy ütött a mi óránk és eljött az ideje, tenni valamit Csehszlovákia felszabadításáért". Jozef Hatmanöik, partizán, írta ezeket a sorokat a naplójába. 1944 júliusának napjai teli voltak feszültséggel. Az emberek sietve jártak és keveset beszéltek egymással. A város szíve majdnem üres volt. Csak az állomás mellett, a vasutas utcában gyülekeztek az emberek. Mi történik ott? A kíváncsiak tö-