A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-28 / 9. szám

Albánia, ez az Adriai-tenger hegyekkel bo­rított, keskeny tengerparti sávján elterülő ki­csiny ország, hihetetlen ellentéteket ölel fel. Észak-Albánia északi hegycsúcsalt egész éven ált hö borítja. A görög határ vidékén, a nap­sütéses Szarandáíban, ha nem éppen kényes, akár decemberben ls fürödhet az ember a tenger hullámaiban. Vannak ott kis völgyecs­kék, ahol megterem minden, amit csak az lemibernek a bőkezű teimészet nyújthat: rizs, narancs, szőlő és zamatos déligyümölcs. Van­nak hegyoldalakba felfutó ezüstös olajfallge­tek, amelyeikiből imitt-amott karcsú fekete tu­jafák törnek az égnek. Vannak hegységek és hegyek — ezekből van a legtöbb, amikről azt gondolná az ember, hogy ott már semmi sem terem meg. S még teljesen pusztának hitt he­lyeken is találni haragoszöld fügefa-csoporto­kat, följebb pedig a kopár sziMabálványok között juhnyájak legelésznek. Igen öreg s ugyanakkor hihetetlenül fiatal ország Albánia. Girokas-züra várának falai még a bizánci uralmat Idézik, a butrini amfiteátrum -Az albán állami ének- és táncegyüttes két szólótáncosa i. HAJE« Ma már albán mérnökök dolgoznák az ország kincseinek feltárásán Fiatal emberek a fiatal iparban ban római hadvezérek és konzulok előtt ját­szottak. S az ősi kúlhírközpontokról valami­vel távolabb születik a legfiatalabb opera és színház. Mert hiszen minden fiatal Itt, minden most kezdődik. Tizenöt esztendeje még csak, hogy Albánia felszabadult az évezredes Idegen' •elnyomás, az évezredes nyomor alól, a az albánok megtanultak. szabadon élni, szabadon alkotni, épttend új szebb jövendőjüket. _ Elkálpráztátó az új élet lüktetése, ""akár VHora kikötőjének ezerszínű, hangos korzóján, akár a fekvésiével Betleheme emlékeztető Berat iparvároskában figyeled. Meghatő az •emberek lelkesedése, akik Tiranától délre új termőföldeiket ragadtak el a mocsártól vagy a Sztálin körüli mezükön alajkutakat fúrnak. Ülök a tiranai Népszínházban, amely csak néhány éwel ezelőtt alakult {a felszabadulá­sig egyetlen hivatásos színi együttese sem volt Albániának). Kola Jakov, az egyik leg­jobb mai albán drámaíró darabját, a Halül és Hatrirát adják. Az emberek gondolkodásét nem­rég még a legkonzervatívabb mohamedaniz­mus tartotta béklyóban — s szinte hihetet­lennek látszik, mennyire megváltozott min­den néhány rövid esztendő alatt. Ha valahol magasan a hegyek között, a kül­világtól csaknem teljesen elzárt falucskáiban öregembert lát az ember agyagkunyhóla előtt ülni. aki az albán kommunista párt lapjában, a Zerie populltlban figyelmesen olvas cllldket a kormánynak a mezőgazdasági termelés foko­zása érdekében hozott rendelkezéseiről, ez valami egészen hihetetlennek létszó dolog, abban az országban, ahol nemrég még a la­kosság túlnyomó többsége nem tudott Irnl­oílvasnl. S amikor azt látjuk, hogy a meredek hegyi úton, melynek egyes Járhatatlan szaka szaft nem is lehet útnak tartani a ml fogal­maink szerint, csehszlovák gyártmányú autó­busz kapaszkodik felfelé, megint csak arra kéli gondolnunk, hogyan ölelkezik Itt a ma a múlttal, mely egyre Inkább háttéribe szarul, hogy helyet adjon a mának — a a jövendőnek A történelmi emlekezetü elibasszáni templom oszlopcsarnoka Girokasztra

Next

/
Oldalképek
Tartalom