A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-28 / 9. szám
•edig úgy van, ahogy mondom — mairázza a fiam. A nagy nyomásban nem t más menedékük, itt húzódtak meg. inap hallottam, hogy Bábeláné, Kovák meg mások is pincéjükben rejtegetőket. - S ezt nem tudtad hamarabb monli? Saját apádban sem bízol? He? No, ire! Akkor csak vidd nekik, hadd lakak jól! Leakasztom az utolsó szál kolzt is a padlásról. De aztán pszt! Mert > van a falnak is. Egy kukkot se senek! - figyelmeztettem a fiam, mintha fi az én vérem volna. a egyik alkalmas pillanatban én is cerestem őket. Uram, teremtőm! Hát nem látok a krumplisgödörben, mint én barátaimat, kikkel a szomszédnál erkedtem meg. Ruhájuk rongyos, ar: borostás, szemük beesve, összebaráttunk. Ezen a napon családunk nyilvánoson kivüli tagjaivá lettek. Az esti rkület beálltával hordtam nekik az met. Am a tél oly kemény lett, hogy nttá fagyott minden. Nem hagyhattam , hogy a gödörben pusztuljanak. Az sakát velünk egy fedél alatt töl;ék. Nappal megint rejtőzködtek. Hin a német parancsnokság a szomszéd ba fészkelte be magát. Házunk előtt j állandóan német járőr kajtatott. Az ik nap mégis csak bemerészkedtek zám a szovjetek. Valami jó ebédet itt feleségem, arra hívtam meg őket. iz ördög nem pont akkor hozta be arunkba a német Járőrt is?! Benyit, s egyenest nekem rohannak. • Rusz nicht? — kérdi a német. A... nicht, nicht. Nem tudom honjöttek, volna, mikor germánnal van az egész falu, — ájtatoskodom előt-Ezalatt a két orosz, aki a szobában lelt, az ágy alatt húzódott meg. e még rosszabbra fordult a helyzet, kor a németek az egyik napon a rnplisgödör tetején helyezkedtek el, inan figyelték távcsővel az orosz álláít. El lehet képzelni, mit érzett akkor rét orosz, aki a gödörben húzódott i két napig tartott ez a rettegés. In egy nap átlopództak az oroszok a am jegén az övéikhez. Nemsokára rá, cius 26-án végleg leszámoltunk a retisseL Megtört a front: az oroszok eg felszabadították községünket. Ogy ílöttek akkor a Garam felöl be a közae, hogy a falu kicsi volt számukra, még a határ is megtelt velük. Megteltek a házak is, s az emberek meleg szeretettel fogadták őket. Hozzám ls elszállásoltak vagy tizenötöt. Valami parancsnokság lehetett, mert állandóan a térkép feíett dugták össze fejüket. Az ablakon át betekintek egyszer szobájukba, s kit nem ismerek föl, mint azt a gruzint, akit a krumplisgödörben rejtegettem. Bemerészkedtem közéjük, 6 is rámismert. Örömujjongva elkapott, átölelt, s a szoba közepén megforgatott. Eközben vodka került az asztalra, s valaki rámszólt közülük magyarul: — Tessék! Igyon velünk, papa! — Maga magyar? — nézek rá meglepődve. — Nem éppen, csak az apám az. Fekete a neve. — Fekete? Hát akkor az idevaló szódói? — Szó-dó? Ez Szódó? Igen, apám ide való. Legalábbis igy mondta. — Ne beszéljen? De hogy még a Fekete. Még élne? Hiszen a temetőben sírkeresztet állítottak neki, mint elesett katonának. Most meg mit nem hall az ember? Hogy él? S még hogy gyereke... — Nem hiszi? No csak jöjjön - fogja meg a kezem az orosz, s úgy vezet az utcára. Egyenest egy lovasszázad közé, mely az út mentén táborozik. Az egyik lovon egv csinos lény ül, fehér kozáksapkája alatt ügy ragyog piros arca, mint a kertben nyíló rózsa. — A húgom - mutat a lányra a fiú. Kicsoda... Ez már sok egyszerre — dörmögöm magamban meglepődve, félszemmel a lányt kémlelve, aki feszesen kihúzta magát a tajtékzó paripán. — Hát akkor... akkor hadd futok, hadd tudatom a testvéreivel, rokonaival, hogy megjöttek az övéik! Alighogy megfordulok, hátam mögött megszólal a parancszó: — Da vaj, igyom na Berlin! A katonák máris felsorakoztak, útra készülődtek s csak úgy menet közben szólt vissza a lány, ő ls magyarul: — Ne felejtse el üdvözölni őket! A egyik autóról meg a gruzln kiáltott felém, amiből csak azt értettem, hogy: - Zdrasvsztvuj papa! Szpasziba... Daszvidanje! Aztán eltakarta őket szemem elől a messzeség. MAJOR ÁGOSTON m «fuinurj cm Sztrlezsenyec • Rudolf, az együttes koreográfusa A Csallóközi Népi Dal- és Táncegyüttes a közelmúltban Ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját. öt év munkáját értékelték. öt szép de nehéz, év volt, mert önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül, csupán lelkesedésből és felelősség tudatból szolgálni a kultúrát, nem könnyű dolog. Felelősségtudatot mondok, mert mi más lenne a műkedvelő népi együttesek mozgató ereje. Felelősség a nemzeti, a népi kultúra Iránt. Megőrizni, továbbfejleszteni ás terjeszteni. Felelősság a hagyományok Iránt, minden szép iránt, melyet a nép a múltban létrehozott. A Csallóközi Népi Dal- és Táncegyüttes tagjai érzik ezt a felelősséget. Az elmúlt, sikerekben gazdag öt év bizonyltja. Az a véleményünk, eredményeik elérésében jelentős része volt koreografusuknak, Sztrlezsenyec Rudolfnak, aki az együttes megalakulása óta részt vesz munkájukban. Nagyon sókat jelent, amikor egy műkedvelő együttesnek, melynek tagsága esetleg Í9L Szüreti tánc változik az Idők folyamán, állandó szervező és vezető koreográfusa van, aki a kezdésre visszatekintve, távlataiban tudja látni az együttes munkáját. Mint már említettem, az eredmény nem ls maradt el. 1035-ben a népmmüvészeti együttesek prágai seregszemléjén kimagasló sikert értek el a Szüreti táncukkal. A seregszemlét végignéző és értékelő Nejediy elvtárstól külön dicséretet kaptak teljesítményükért. 1957-ben az Osztraván megrendezett országos alkotóversenyen II. dijat nyertek. Ez olyan eredmény, ha nézzük a résztvevő együttesek nagy számát, amelyre mindenképpen büszkék lehetnek. Ez év február S-i jűbllálő estjén az együttes legjobb számaival lépett fel. Legújabb táncukkal, a Gyors-csárdással kezdték meg a műsort. A tánc mind koreográfiai, mind művészi szempontból kifogástalan. Pattogó ütemével, zenéjének vérpezsdítő ritmusával jó bemutatkozónak bizonyult, azonnal megteremtette a közönség körében a hangulatot. Jók és színvonalasak a többi táncaik is, a már emiitett Szüreti tánc, a lányok, .táncolta Bagltánc és a Lakodalmas. A jókedvre derítő program után, már mint az ilyenkor szokás, táncmulatság következett tombolával, reggelig. Az öltözőben pedig közös vacsora az együttesnek, jő bor az asztalon és frissen sült disznőpecsenye. Kívánunk nekik még sok Ilyen szép és gazdag jubileumot. —nn—