A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-21 / 8. szám

Hogy GúUt vörös Gutának nevezték, nagy dicsősége ez e lakosságának. Azt azonban, hogy menriyl könnybe és szenvedésbe került ez a dicsőség, el sem tudja képzelni a mai fiatal. Sztrájk, éhezés, huszárkardlapozás, — érzik-e ezeknek a szavaknak keserít izét a mai húsz évesek? Száz és száz új családi ház boldog gazdája, televfzorokat vásárló ifjú házasok, el tudjátok-e képzelni a régi zsellérlakások tízágyas nyomorát? Táncoló, daloló lányok és legények, figyeljetek csaki..! Akik lóhátról szedték a vadkacsatojást Füri Ernőt, a HNB deresedő hajú alelnökét nemcsak hlvatalbell tisztsége miatt tiszteli a falu lakossága, de azért is, mert valóságos élő krónikája Gutának. Persze, nem azt akarom ezzel mondani, hogy túlságosan beszédes talán az alelnök elvtárs. Ám, hogyha a régi Gutára kíváncsi valaki, olyan dolgokról is tud, amiknek hire-nyoma sincs már ma. Így mesélte el azt az érdekességet is, hogy olyan tengernyi víz borította néhány évtizeddel ezelőtt a gútal határt, hogy a téhéncsordák csak úszva tudtak egyik dombháti legelőről a másikra átvergődni. És a gyermekek nem fára mászva, hanem az úszó ló hátára kapaszkodva kajtattak madártojások után. Egyébként ez a „tenger" idézte elö a Gútán oly sokszor előforduló, harcos sztrájkokat is. Mivel a község óriási földterülete nagyrészt a nábobok tulajdonában volt. a nyomorgó lakosság úgy akart munkához jutni, hogy az árterületek csatornéztatását követelte az uraktól. Ezeken a lecsapolt területeken alakultak ki később azok a majorok, melyeknek egyikéből Ifjúságfalva lett. Több suszter — mint utca A gútai' nép régi nyomorát semmi sem tükrözhette jobban, mint az a tény, hogy minden utcája a foltozósuszterek műhelyeivel volt tele. Gútán ugyanis annyira luxuscikk volt az új lábbeli, hogy százszor foltoztatták inkább, mintsem újat vettek volna. Tucatszámra fordultak elő az olyan esetek, amilyen a Vargha földbirtokosnál zselléreskedő Gőgh Gáboréknál dívott. Az tudniillik, hogy a 12 gyermeknek egyetlen pár cipője volt csupán. Ezért látni még manapság ls olyan asszonyokat, akik azért csoszognak, mert gyermekkorukban tönkretette lábukat a télen-nyáron való mezitlábolás. Pedig az akkori szegény gyermekeknek még dolgozniuk is kellett. Szabó földbirtokos például 40—80 fillért fizetett ki nekik egy napszámért! " - ' Sztrájkok! Nem hiszem, hogy túlzok, ha azt állítom, többször volt Gútán .sztrájk, mint a szegény asztalán kalács. Ögútán például azért kardlapozta meg a huszárság a népet, mert követelték, hogy állítsak le a birtokosok az aratógépeket és a nyomorgókkal arattassanak. Gyakoriak voltak azonban a 20—30 filléres bérjavftásért küzdő sztrájkok is, vagy az olyanok, amikor a UtástóFvakulásig tartó munkaidő megrövidítését követelték a zsellérek. Nem meglepő tehát, hogy ebből a nyomorúságos helyzetből állandóan a kivezető utat kereste a lakosság, amely emberségesebb körülményekhez vezet. Így alakult kl az az erős ellenzékiség, amely 1922-ben a kommunista párt mögé sorakoztatta 8 falu többségét. Cj utakon Az 1945-ös esztendő hozta meg a változást s azóta kardlapozás nélkül is a maga pártját éljenezhette a gútai lakosság. De a gútai nép nemcsak éijenzésre vágyott, hanem sorsa megjavítására is. összefogott tehát paraszt és munkás s oly csodákat müveit, amilyeneket még álmában sem tudott volna elképzelni húsz évvel ezelőtt! Az egykori zsellérek ma az ország legnagyobb közös birtokán gazdálkodnak. Ahol évtizedeken keresztül egyetlen viskó sem épült, 592 fiatal házaspár építtetett korszerű családi házat. S az a szegénynép. melynek ezelőtt jó/ormán még kenyérre is alig-alig telt, 24 Űj betonhid a Vágón Betakarítják a zöldséget A Magdolna liget a Vég és a Duna összefolyásánál személyautót, 1700 rádiót, 520 motorkerékpárt és 140 távolbalátó készüléket mondhat ma magáénak. Azok a fiatalok pedig, akiknek szülei jóformán még a betűvetést ls alig tanulhatták meg egykor, ma a nyilvános könyvtárban töltik estéiket. Egy kis kirándulás A • legszebb gútai változást nem Gútán, hanem Bátorkeszin mutatta .be a véletlen. Már éppen a vonathoz készülődtem, amikor egyik kedves gútai „idegenvezetőm", Horváth Magda tanítónő, ezekkel a szavakkal fordult hozzám: — Este Bátorkeszin lép fel a falu műkedvelő csoportja, új esztrád műsorral mutatkoznak be, tartson velünk, meglátja, nem bánja meg! , A „nem bánja meg''-et kissé fenntartással fogadtam ugyan, hiszen egy jó esztrád műsor több sokoldalú tehetséget kíván meg, mint egy egyszerűbb cselekményü színdarab, — mégis elszántam magam. És nem bántam meg, mert a szereplők olyan színvonallal leptek meg, hogy bátran mondhatom, nem egy városi mükedvelőcsoport elszégyellhette volna magát mellettük. Először ls a műsor összeállítása érdemelt dicséretet. Érdekes Volt. egy másodpercig sem unatkozott a néző, s e mellett a tanulságos mondanivaló sem hiányzott a műsorszámokból. A legörvendetesebb meglepetést azonban a gútai kuitúrcsoport jó néhány tagjának átlagon felüli tehetsége okozta. A jóhangú Balázs Sándor, a sanzonjait eredeti arcjátékkal aláfestő Czigle Gizella, a fiatal Mente Imre, s főképp a sokoldalú Boncsek László szerez még sok dicsőséget a gútai műkedvelőknek. NEUMANN JÁNOS Az új áruház