A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

és új tradíciója Hosszú véres harcok után pihen a Duk­la-szoros környéke. Elszórt lövések hangja, jérörcsatározások zaja veri fel csupán néha a csendet. Valami érződik a levegőben, mintha a látszólagos nyugalom mögött halk neszezéssel készülne valami. Igen, valami készül az Ondava vidékén. A csehszlovák tábori kórházakban nyugtalankodnak a könnyű sebesültek. — Mi az, mi az, mi lesz már, miért nem engednek bennünket a frontra? Csak nem állapodunk meg itt a haza, a szülőföld küszöbén? Az 1. Csehszlovák Hadtest, melynek oroszlánrésze volt a duklai áttörésben, gondosan álcázva készülődik a döntő üt­közetre. Közben apróbb járőrharcokkal a front más szakaszára tereli az ellenség figyelmét, hogy a nagy támadás váratlan, meglepő és pánikotkeltö legyen. 1945. január 18-án hajnali 6 órakor megindulnak az Ondavától a seregegysé­gek. Elszántan védekezik a meglepett el­lenség, , de nincs megállása, kénytelen visszavonulni nyugat felé. Egyre csak nyugat felé. Két nap és két éjszaka tar­tanak a harcok. óriási szívósságot, edzettséget és lelkesedést követelnek, hi­szen éjszaka tizenöt fokos a fagy, melyet csak a hazaszeretet tüze és a sivltós gránátok halálthozó lángjai meglegítenek át. ' De a Dukla-körüli harcokban meg­edződtek a katonák. A fő cél Bártfa. Mielőbb elfoglalni és megakadályozni, hogy ipari telepeit és gyönyörű műemlékeit lerombolják. Kér­lelhetetlenül folynak a harcok, de ered­ményesen. Január 20-án a reggeli órák­ban, kétnapos küzdelem után szabad Bártfa. Zboró felé' hátrál a német, nyo­mában mindenütt az első csehszlovák hadtest. Az ellenségnek csupán a beton­hidat sikerül felrobbantania, a város és a gyártelepek sértetlenek. Ma az ódon Bártfa falai álatt új üzem növekedik. Az Augusztus 9 nevet viseli, cipőit nemcsak nálunk, de a Szovjetunióban és Lengyelországban is ismerik. A Kol­dushegy alóli falvakból, Tarnóból, Cigelyből, Zboróból, Lénártfalváról két­ezer ember talál benne . jó foglalkozást. Munkájuk eredménye szemlátomást meg­mutatkozik. Az 1948. évi 630 ezer pár cipő 1965-ig 4 millió 703 ezer párra nő. Bártfa új tradíciójának a cipók vetik meg szilárd alapját. Nevét rövidesen úgy emlegeti majd a külföld, mint egy váro­sét, amely múltjához méltóan megállja a helyét ma is. A bártfaiak az idegenforgalom fellen­dülésével is számoltak. Modern új szálló épült a városban. Javítják a város csoda?­szép, ódon műemlékeit, a gótikus szé­kesegyházat tizenkét szárnyú oltárával, a kettős várfalat, épségben maradt tíz bástyájával, négy várkapujával. Az öreg város értékes középkori jellege sértet­len marad, de falai között olyan építö­mozgalom lüktet, amilyen még nem lük­tetett a Kárpátok alatt. Bártfa újra virágzik. Virágzik mint a tizenhatodik században, régi dicsősége fénykorában. S a gazdasági fellendülés biztosítéka annak, hogy hazánk ezen el­dugott sarkában, a szorgalmas és becsü­letes nép élete egyre szebb és szebb lesz. A hires bardejovi (bártfai) reneszánsz városháza Az Augusztus 9. tizem egy részlege A városház feljárója A népművészeti múzeum )gl bástya új köntösben (A műemlékvédő Ltal restauráltatta a régi városfalakat és a bástyákat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom