A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

A hegyek között Pelsőctől északnyugati irányban egyetlen pár sin kanyarog a hegyek között Murány felé. Talán huszonöt kilométert futhat rajta a vonat, amire Nagyrőcére ér. Köröskörül magas, erdő borította hegyek; a völgyben terül el a város, megbújva, mintha félne a sötét koszorútól, mely körülveszi. Tizenöt évvel ezelőtt német katonák rettegtek a várost övező erdőrengetegektől. Halál leselkedett ott rájuk, kérlelhetetlen, kikerülhetetlen, váratlan halál. Minden bokor, minden fa, minden sziklatömb mögött ott leselkedett a szürkészöld, ezüstsasos egyenruhásokra. Az erdő minden zugában partizán rejtőzött, orosz géppisztolyos, lelkesedéstől és harci kedvtől fűtött partizán. Sokszor dörögtek a fegyverek a hegyekben. Sok vér ömlött a géppisztolyok ropogása nyomán, baráté, ellenség egyaránt, de nem 'fölöslegesen. Ma Nagyrőce szabad és a régi időkre, a harcokra csak emlékezik. 1944. augusztus 29-én este végigszaladt a hír a városkán, hogy a járási hivatalok épülete előtt fegyvereket osztanak szét. Mindenki kap, aki akar, és mer fegyvert venni a kezébe. De ki osztja a fegyvereket? És mi célból? Németek ugyan nincsenek a városban, egyébként is délelőtt még a HG volt az úr. Az első hírt másik követte s fölrázta az embereket: Besztercebányában kirobbant a felkelés! Az emberek tömegesen siettek a fegyverekért. Knazovicky Jozef volt az események egyik fő szervezője. Nem a saját feje szerint, saját kezdeményezéséből tett így, régóta Zólyomba járt információkért és utasításokért a párt ottani, illegális vezetőségéhez és a szintén ott tartózkodó szovjet partizánparancsnoksághoz. Előre tudott a készülő felkelésről, és igyekezett Rőcén is előkészíteni. Az ő érdeme, hogy Besztercével egyidőben Rőcén is a partizánmozgalom vette át a hatalmat. Még aznap éjszaka megalakult. Kfiazovicky vezetésével a forradalmi munkásbizottság és átvette a város életének irányítását. Megszervezték a helyi rendfenntartó alakulatokat. A fegyveres karhatalmi szervek parancsnoka Juraj KohouSek mérnök lett, helyettese Dr. Ladislav Denőák. Másnap új élet virradt a városra. Látszólag folyt tovább minden a maga rendjén, csak a karszalagos Hlinka-gárdisták tűntek el az utcákról. Talán érezték ők is, hogy ez a komor erdőkkel és hegyekkel övezett kisváros, a maga félelmetes hallgatásával nem nekik való környezet. Október közepén a németek, több divízió bevetésével elindultak felszámolni a szlovákiai partizánfelkelést. Jutott belőlük Rőcére is elég. Megszállták a forradalmi munkástanács épületét. A partizánok a túlerő elől a hegyekbe menekültek. Fent egészen a csúcsok közelében, szinte megközelíthetetlenül elrejtve van egy kis falucska. Minden támadás ellen könnyen védhető. Krokava — Kopárhegy a neve. Itt összpontosultak a partizánok, innen jártak portyázni a vidékre, innen irányították a környékbeli harcokat. Krokava, mennyi haditény, hősi' tett, egyszerű emberi önfeláldozás emléke övezi körül nevedet! Elfogyott a hegyekben az ennivaló, kopogtattak a rőcei polgárok ablakán. Itt a partizánok, éhező és fázó partizánok! Élelemre, ruhára van szükségük. Ki adjon, ha nem ti, testvérek? Hajnalban nehéz csomagok és zsákok alatt görnyedő emberek karavánja kanyargott felfelé a hegyekbe. Krokava nem éhezhet, ő készíti elő a jövőt; a harcokhoz életerős, egészséges emberek kellenek. Rőcén tudják ezt és segítenek. Néha a németek megneszelik, hogy a városban partizánok vannak. Utcai harcokra kerül sor, emberek halnak meg, vér festi a kövezetet, de Rőce megfélemlithetetlen. Volt olyan éjszaka, hogy a város valamennyi mesterembere partizánmegrendelésre dolgozott. A csizmadiák csizmákat, botosokat varrtak. A szabók bundákat, meleg mellényeket, a pékek mázsaszámra sütötték a friss kenyeret. Két-három napon belül Krokava és az egész erdővilági nép új melegruhába öltözve, jól lakva, harcrakészen járta a hegyi ösvényeket. Ilyen volt a világ 1945. január 25-ig, amikor megérkezett a városba a szovjet hadsereg. Azóta ellenség nem tette lábát a rőcei földre. * * * Nem volt könnyű az újonnan alakult helyi nemzeti bizottság munkája. Korpás Karel az elnök csak a fejét vakarta, amikor körülnézett új hivatali helyiségében, — illetve csak annak mondták, mert npm volt az még helyiség sem. Nem volt berendezése; kivert ablakain át hideg szél fütyült be, s havat sodort. De az élet nem türt halasztást. Az ablakokat deszkával beszögelték, és holmi hevenyében összetákolt padokra telepedve összeült első ülésére a nemzeti bizottság. Az új költségvetési és városfejlesztési tervet vitatták meg, iskolák és közszolgáltatási üzemek ügyét. És jöttek lassan a többi dolgok, az építkezések, a Tatralan üzem, a téglagyár, a modern kórház, az új iskola. Nagyrőcének ma négyezer lakosa van, de a városfejlesztési terv tíz éven belül tizenegyezer lakossal számol. Már az új körház és az iskola is ennek megfelelően épült, ma még beépítetlen, de rövidesen emeletes lakóházakkal, és széles utcákkal büszkélkedő telkek szomszédságába. . A város emlékkönyvében két orosz betűs bejegyzést találtam. „A Szlovák Nemzeti Felkelés és a partizánharcok emlékére, a Hruscsovpartizáncsoport parancsnoka 1945. IX. 25. Szagyilenko". „Emlékül Nagyröce városának, a csehszlovák parancsnokság mellett működő szovjet vezetés független képviselőjétől Antoskin kapitány". Nagyrőcére mások is emlékeznek, nem csak mi. Messze, távol élő, de velünk egyfondolkodású emberek. DUBA GYULA Az új telep emeletes lakóházal — Az iskola