A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

A csiszolómühely brigádja Egyszerű történet, de engem na­gyon meghatott. Alig pirkadt még, a galántai Fő­utcán, egy-két tejeskocsi kasma­tott csak, s a csúszósra fagyott járdán négytlnk cipője kopogott csupán. Elői egy öregasszony bukdácsolt két nehéz batyujával. Utána két munkásnő haladt, s leghátul ma­gam csapdostam fázós talpaimat a kövezethez. Már jó néhány perc óta bandukoltunk igy egymás nyo­mában, amikor a két leány szapo­rázni kezdte lépteit s néhány Ügyes csúszás után beérte a vo­nathoz totyogó öreget. S ekkor tör­tént az, ami oly kedves volt számomra. Mintha édesanyjuk len­ne, kétfelöl karonragadták a tö­pörödött nénikét, s keztyütlen, kékké fagyott keztlkkel maguk ci­peték tovább batyuit. Jelentéktelen kis eset. Hanem e történetnek előzménye is van — s ez az érdekes itt! Előzménye, amelyet néhány órával később a véletlen árult el... « » » A galántal bútorgyárról Kriho Ferenc ökonömus egy-két őra alatt mindent elmondott már — amit csak mondhatott. A sok szám­adattól csakúgy zúgott a fejem, — és mégis, mliy messze voltam attól, amit én kerestem! Mert jól van, az Is érdekli az olvasót, hogy ez az alig tiz esztendős vidéld Üzem ma már Nyugat-Aírlkfiba, Mongóliába, Arábiába, meg a jő ég tudja hová szállítja a szebb­nél-szebb hálószobákat és kárpi­tozott bútorokat, — dehát hogyan írjak én erről hosszú oldalakat? Mint ahogy azzal sem töltök ki három-négy sornál többet, ha azt mesélem el, hogy az üzem dolgo­zói az elmúlt esztendőben ls száz százalékon felül teljesttették a tervet. Ekkor indítványozta a fiatal Mőrcez Mihály, hogy járjuk végig a munkatermeket Is, hátha rá­akadunk valami más érdekességre, S Iáim, alig léptük át az első mű­hely küszöbét, már Is segített raj­tam egy elejtett megjegyzés. Éppen az üzem új csodagépének működését figyelgettem, amikor emfgy szólott hozzám Juris Fe­renc, a gép kezelője: — Lássa kérem, ez az újmódi gyalugép két munkást is megtaka­rít s egyszerre négy oldalán gya­lulja a deszkát. És mégis, hiába lenne akár száz Ilyen masinánk, nem tudnánk pótolni az emberi lelkesedés ezer csodáját! Mert a gép romlandő, s ha beleüt a mén­kű, megenné a fene az egés; gyártási tervet! Itt vannak azon­ban a ml szocialista mun­kabrigádjaink, ezek még akkor Is helytállnak, ha a gép felmondja a szolgálatot. Nos, akadt már érdekesség, csak a plajbász győzze a sok jegyezni­valöt. * • * ötvenkilenc utolsó hónapjában, az új bérrendszer elfogadásának örömére kezdődött el a verseny. Az ajtószerelö műhely brigádja A fényezők: középütt a két Irénke Juris Ferenc és Csicsai István az új gyalulógépnél öt műhely leglelkesebb dolgozói­ból alakult egy-egy brigádcaoport; a csiszoló, a szekrényösszeszerelő, az ajtószerelö, a fiáderező, és a csupa lányból és asszonyból álló fényező-műhely munkásaibői. S hogy mit akarnak ezek é brigádok? Nem mást, bizony, mint külön­böző felajánlások és fogadalmak révén úgy élni és ügy dolgozni, hogy elsők legyenek az üzem mun­kásai között és elnyerhessék a büszke szocialista munkabrigád el­met. Mert Íme, milyen tettek telje­sítésére kötelezte magát az öt munkacsoport: A terv egyenletes teljesítésére s a minőség fokozására. A csiszo­lóbrigád tagjai be akarnak kapcso­lódni a CS1SZ munkájába, a többi hrigádosok pedig más tömegszer­vezetek munkáját segítik elő. I mellett a csiszolók közül két dolgozó belép a pártba. Megfo­gadták továbbá, hogy tisztán tart­ják műhelyeiket, sőt fel is díszí­tik. S hogy tervüket minél job­ban teljesíteni tudják, a szakmai önképzést is kötelességükként fog­ják fel. Ami a legdicséretesebb, h munkabrigádok tagjai egyönte­tűen kijelentették, hogy nemcsak munkahelyükön, de magánéletükben is olyképp fognak élni és visel­kedni, hogy az új szocialista em­ber példaképévé váljanak! • • • ígérni mindent lehet: a szó és a papír nagyon sokat klbir, — de vajon teljesítik ls ígéreteiket az Ígérgetők? Ezzel a kérdéssel Kocsis János az üzem legöre­gebb munkása jártam végig néhány munkater­met, s íme néhány válaaz: Halupka Alajos és Asztényi Ár­pád már ls felvételét kérte a pártba. Vince István, a szekrénykezelők brigádjából nemcsak műhelye gyengébb dolgozóit oktatja, de sza­badidejében maga is műveli önma­gát. Pifkö Ferenc és Rapand Gyula, az ajtóös9zeszerelő műhelyben naponta ellenőrzi a tisztaságot, s társaival együtt elhatározta, hogy ha valaki beteg találna közülök lenni, a kiesett munkás munkáját Is elvégzik, csakhogy egyenlete­sen teljesítsék a tervet. És a magánéletben való kifo­gástalan viselkedéssel hogyan ál­lunk? Nos, a fényezők munkabrigádjá­nak két fiatal Irénkéjében, Mala és Csádi Irénben a hajnali epizód két munkáslányára ismertem ... NEUMANN JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom