A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

Mozgalmas eseményekkel kezdődött az új év. Nyugat-Németor­szágban, valamint az európai kontinens többi nyugati államaiban, sőt Amerikában és Afrikában is antiszemita jelszavak s horogkeresztek jelentek meg a zsinagógák, zsidó lakások falain, köz- és magánépü­leteken, még olyanokon is, melyeknek egyáltalán semmi közük a zsi­dósághoz; náci szellemben írt fenyegető leveleket kaptak neves zsidó közéleti személyiségek és a demokratikus szervezetek aktív tagjai. Antiszemita hullám öntötte el a világot. A legöbb esetben húsz évnél fiatalabb „tacskók" követték el az antiszemita kilengéseket, azt azonban mindenki tudja vagy sejti, hogy „érett felnőttek" irá­nyították a kezüket. Valóban éretlen tacskók meggondolatlan kilen­gésével állunk szemben? Nem. Ezt csak a bonni urak állítják, hogy port hintsenek a közvélemény szemébe. Még az is, aki nem rendel­kezik különösebb politikai érzékkel, tisztában van fele, hogy a legutóbbi antiszemita zavargások szervesen beleillenek a bonni kormány háborús terveibe, hogy náci receptre egy központból szer­vezték a „fiatalak kilengéseit". „Dehogy is kérem, nálunk nincsenek nácik, sem a kormányban, sein a közéletben" — szabadkozik a 80 éves bonni aggastyán, s azzal igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, hogy kormánybizottságok foglalkoznak most az antiszemita fajgyűlölő megmozdulások kivizs­gálásával. Nincsenek nácik, csak „fülemülék" De kik a tagjai ezeknek a vizsgálóbizottságoknak? Hétpróbás nácik, akik gondosan leplezve múltjukat fontos pozíciókat töltenek be a bonni államapparátusban. Oberländer és Schröder hasonszőrű társai vizsgálják ki a „rakoncátlankodók" ügyét. Az eredményt biztosra vehetjük. Precedensek A múlt év néhány szomorú epizódja és az űj év elején lejátszódott antiszemita megnyilvánulások között szoros az összefüggés, s ezt mindenkinek látnia kell. Egy a gyökerük: a bonni államban nem irtották ki a náci szellemet, Rosenberg vérmítoszának hívei még élnek, esak új köntösben élesztgetik szellemét. Szinte a békére vágyó világmilliók arculcsapása, hogy a tavaly, a nemzetközi feszültségben bekövetkezett enyhülés évében, a bonni kormány nyíltan, a népek felháborodásának fittyet hányva kimutatta békerontó szándékát. Ősszel Otto Krahmann, a Német Demokratikus Köztársaság polgára esett áldozatul a békeruntó nácsi csőcseléknek. Hannoverbin töltötte szabadságát és egy kocsmában kiprovokálták. Védelmébe vette gya­lázott hazáját, az NDK-t és erre a náci vérebek agyonverték. A nyugat­német rendőrség igyekezett eltussolni az ügyet. Hamburgban a f>0 éves Paul Mehringet ütötték le a náci fiókák, mert tiltakozott a Horst Wessel és más szomorú emlékeket ébresztő náci dalok ének­lése ellen. Rendőri segédlettel egyszerűen leütötték. Még hozzá az igazságszolgáltatás háza előtt. S igy sorolhatnánk tovább a preceden­seket, a januári antiszemita tüntetéseket megelőző náci gaztetteket. A bécsi zsinagóga John Wallace, az amerikai náci ifjak klubjának vezetője, akit a New-York-i rendőrség őrizetbe vett, „ékességeivel". eté Bmdm Fajelmélet új köntösben A fajgyűlölet nemcsak Németországban él. Most az. amerikai nagy­tőke, a monopóliumok ideológusai léptek Rosenberg nyomdokába. Persze a faji különbségeket nem a lejáratott vérinítosz alapján, ha­nem „lélektani alapon hirdetik." Még az öreg Freudot sem hagyják nyugodni. A négerek „elsöbbrendűségét" freudi alapon „fokozott tisztátalan szckszualitásra" vezetik vissza. A konklúzió: „A néger ne zúgolódjék sorsa miatt; a fejlődés folyamán megtisztul faji hibái­tól, s fokozatosan utolérheti a fehér embert." 1/ az elmélet — dióhéjban. A gyakorutban: a hitleristák csodálói a Délafrikai llnióhan törvényesen engedélyezve bármikor agyonver­hetik a bennszülötteket. Párizsban egy „fajvédő" banda nyilvános helyen támadta meg Ferdinand Oyono kameruni írót és fehér társ­nőjét. Oyonot esak a gondos kórházi ápolás mentette meg. Angliában a mosleyisták mozgolódnak. Tavaly Kelszó Kocsrejn jamaikai szü­letésű néger volt az áldozatuk. S így tovább sorolhatnánk . . . Látnunk kell az összefüggéseket. Ma még csupán uszító feliratok, de hol­nap? . . . A népek résen vannak Nemcsak neves személyiségek, hanem a nagytömegek is tiltakoz­tak a januári antiszemita támadások ellen. A bonni kormány kínos helyzetbe jut tot. Nyilvánosan elítélte, de titokban támogatta a „zavargókat". A mai események gyökere az NSZK háború óta kifejtett általános politikájában van — találta fején a szöget Silverman angol munkás­párti politikus, aki társaival együtt radikális nácítlanító intézkedé­seket követelt a bonni kormánytól. Adenauer kénytelen lesz nyiltan szint valiami: vagy-vagy. A tömegek 111a már ismerik az események hátterét és esetleges következményeiket is, s ezért résen vannak. L.. L. Daniéban a graastenl királyi kastély ker­tészházínak falán ls feltűnt a horogke­reszt. A népek nem felej­tenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom