A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-02-14 / 7. szám
Gondok és gondolatok Számok erdeje tanúskodik a dolgozók életszínvonalának emelkedéséről, dehát a számoknak az a természetük, hogy sokat mondanak, mégis nagyon keveset. Aki nyitott szemmel jár az életben, az lépten-nyomon száz eleven bizonyságot lát, s ha kellemetlenség vagy csalódás érte, a következő pillanatban vidáman kilép és fütyörészni volna kedve. Állj meg csak egy hentesbolt vagy kereskedés előtti A kora reggeli órákban siető, sürgő-forgó asszonyok vásárolnak mindenütt, s tömött szatyrokkal igyekeznek haza otthonukba. Amott az utca túlsó oldalán a kirakatban fényes pirosra mázolt motorkerékpár kínálja magát megvételre, mellette szerényebb segédmotoros kerékpár. Ahogy elnézelödsz, hirtelen autó tülke harsan a hátad mögött, aztán fék csikorog. Megfordulsz, s ni csak kit látsz: gyermekkori ismerősödet szülőfaludból, aki mesterséget sem tanult, otthon rekedt, mert a föld nem engedte, magához láncolta, s küszködésének ime szemmellátható fényes eredménye volt. Ma saját autóján nyargal be a városba, s már meg sem lepődsz a tény felett, oly természetesnek találod. Ha pedig falura mégy, fel sem tűnnek a rádiók és televíziók antennái. Csakhogy minden fénynek megvan a maga árnyéka. Olykor nagyon bosszantó, kellemetlen árnyék. Elromlott az ébresztő- vagy karórád, s neadjisten megkapni a javítóból. Legkevesebb három hetet vársz rá; addig minden utazás előtt rettegned kell, hogy elalszod, vagy egyszerűen elszalasztod a vonatot. A három hét miatt mégsem vehetsz új órát. Cipődnek kissé megkopott a sarka. A műhelyvezető csütörtökre ígéri a javítást. Kész lesz, biztosan kész! Csak azt nem mondja, melyik csütörtökre. A gyermek labdájával bezúzta a konyhaajtót, s szaladsz hamar az üvegeshez. Üveget nem kapsz, ha meg kapsz, számlázzák a bemetszést, gittelést, minden munkát, amit nem végeznek el, s te magad vesződsz vele otthon. Miért? Mert hogy nekik így kell, ez a regula. Igen? Akkor csinálják is meg! Micsoda? Nem ettek bolondgombát, hogy egy ablaktábláért a város vagy a falu másik végére menjenek. Ezen a héten háromszor korábban keltél a szokottnál, hogy megnyiratkozz. Nem sikerült, a negyedik nap sem, mert a borbélynál nem egy, de két-három órát kellett volna ücsörögnöd; akkor sem lenne köszönet benne, úgy az inged mögé fújja az apró szúró hajat. A könyvkereskedésben sehogy sem tudod megkapni kedves olvasmányaidat, s valahányszor hazafelé jössz, a késő, zsúfoltvillamosban oldalba löknek, akaratlanul is egy tiszteletre méltó anyóka lábára hágsz, s csak magadban szidod a közlekedési vállalatot. A párt és a kormány komoly figyelmet szentel mindennapi gondjaiknak. Országszerte ezernyi gyűlésen egészséges határozatok és javaslatok születnek - hol hát a baj? Ott az orrod előtt a helyi nemzeti bizottságon. Követeld meg, hogy komolyan törődjön szükségleteiddel. Intse rendre az üvegest, órást, asztalost, szabót, mindenkit, aki a hatáskörébe tartozó helyi gazdálkodás üzemeiben rontja jókedvedet, idegeidet s idődet pazarolja. Követeld, ami megillet és jogod, de ne akadékoskodj. Hiszen szocialista ország állampolgára vagy; hétmérföldes léptekkel a kommunizmus felé tartsz, s ötéves terveink a varázscsizmád. BABI TIBOR #/ A sütés-főzés tudománya azért, van, hogy ellássa az embert a szükséges fűtőanyaggal — kalóriával. iDe akárki megkérdezhetné, minek ide a tudomány. Megfőzünk egy fazék babot csülökkel, körülüljük és befütjük a szervezetet. így is lehet. Ezren és ezren kanalaztuk az ételt valamikor a küszöbön ülve, a félkeresztek árnyékában aratás idején, ácsok, favágók, kőművesek a gerendákon, téglakupacokon ülve, nyitott tarisznyából, vagy akárcsak zsebből, mert csak ennyire futotta. A higiénikus étkezés fél egészség, mondják az orvosok, Most már módunk is van erre. A minap láttam egy faragótelepen a példás tisztaságú barakklakást tűzhellyel, terített asztallal, padokkal stb. Tehát már itt is. De egyre sürgetőbb követelmény, az étkezés Ízléses, tiszta formáját elsajátítani az üzemi konyhákon, iskolai étkezőkben és természetesen a vendéglökben is. Egyre sürgetőbb, mert egyre több ember fordul ezen egyszerű megoldás felé. Mindennapi életünk szinte noszogat, hogy ne fáradjunk még külön a sok órás főzőcskézéssel és ha igen, úgy ott is találjunk könnyítő megoldásokat. A film már nem eqy alkalommal foglalkozott ezzel a sürgető problémával. Am megteheti ezt az is, aki ebben a tekintetben személyes kapcsolatban van az emberekkel és leginkább ezek tehetik meg, mert az a hivatása. Valahol megteszik. Például a Vendéglátóipar rozsnyói részlegének ügyes vezetői. Nagyobb városokban ez talán nem újság, de járási székhelyeken még fehér holló. A rozsnyói Vendéglátóipar műszaki vezetői nem tettek egyebet, mint azt, hogy immár a harmadik (tavaszi, nyári, téli) ételkiállítást rendezték meg a Gömör szálló éttermében. Okos kezdeményezés. Az étkező ember sokszor maga sem veszi észre és egyszerre csak egészen másképp ül le az asztalhoz, mint pár évvel ezelőtt. Ennek persze nemcsak az a titka, hogy kiállításokat rendeznek, hanem a vendégfogadók dolgozói hivatásuk tudatában olyan környezetet teremtenek az éttermekben, mely megváltoztatja az emberek szokásait. / A kiszolgálószemélyzet viszonya a fogyasztóhoz egyik előfeltétele annak, hogy örömmel keresse fel a különböző éttermeket: ami nem pótolja ugyan az otthon meghitt hangulatát, de egyre inkább igazodik hozzá. Rozsnyón Ján Libertin és Vilner András a Vendéglátóipar helyi vezetője és helyettese arról győztek meg a kiállításon, hogy mindennapi gondjuk a vendég. A reggeli megbeszéléstől kezdve a késő zárórákig ö az elsődleges. Érezd jól magad! - ez a jelszavuk, a vendéget illető egyetlen kívánságuk. Újházi László gazdasági vezető, Telek Pál, díszlettervező, Lukáé Milán főszakács, Ugorcsákné a hideg konyha irányítója, Simkóné a sütemények tervezőjének munkája mind-mind ehhez a jelszóhoz igazodik. A kiállításokkal párhuzamosan Rozsnyón arra is gondolnak, hogy a Vendéglátóipar személyzete a lehetőség szerint bekapcsolódhasson a szocialista munkabrigádokba. INe csodálkozzunk! Erre is van lehetőség. Szerintük és szerintünk is ez elősegítheti a személyzet viszonyát a fogyasztóhoz és így sokkal jobb és gyorsabb ellátásban részesül az, aki gyakran felkeresi éttermeinket. Ha nézem a Gömöri étterem néhány alkalmazottját, nem is tartom lehetetlennek az ilyen brigád megalakítását. Itt van például, Jankó Pál főpincér, aki eg^ ünnepi asztal tervét készítette el a kiállításra, s a fiatal kiszolgáló személyzetet neveli, majd Gábris László, a mindenki által ismert Lad'o, a növekedő gárdából pedig Lídia Leüková, Llnka Károlyné — a kedves Julika, Július LeSták és a többi: nemcsak ebben az étteremben, de a hét büfében is, ahol naponta sok ezer ember fordul meg. Követésre méltó kezdeményezés. Nemcsak a kiállítás megrendezése, de mindazok a tervek, amelyek a dolgozó ember kényelmét vannak hivatva szolgálni és szolgálnék is ha megvalósulnak. Én hiszem, hogy Rozsnyón nem maradnak a szándéknál. Már az eddigi eredmények is komoly dicséretet érdemelnek.