A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-14 / 7. szám

Gondok és gondolatok Számok erdeje tanúskodik a dolgozók életszínvonalának emelkedéséről, dehát a számoknak az a természetük, hogy sokat mondanak, mégis nagyon keveset. Aki nyitott szemmel jár az életben, az lépten-nyomon száz eleven bizonyságot lát, s ha kellemetlenség vagy csalódás érte, a következő pillanatban vidáman ki­lép és fütyörészni volna kedve. Állj meg csak egy hentesbolt vagy kereskedés előtti A kora reggeli órákban siető, sürgő-for­gó asszonyok vásárolnak mindenütt, s tö­mött szatyrokkal igyekeznek haza ottho­nukba. Amott az utca túlsó oldalán a kira­katban fényes pirosra mázolt motorke­rékpár kínálja magát megvételre, mellette szerényebb segédmotoros kerékpár. Ahogy elnézelödsz, hirtelen autó tülke harsan a hátad mögött, aztán fék csikorog. Meg­fordulsz, s ni csak kit látsz: gyermekkori ismerősödet szülőfaludból, aki mesterséget sem tanult, otthon rekedt, mert a föld nem engedte, magához láncolta, s küsz­ködésének ime szemmellátható fényes eredménye volt. Ma saját autóján nyargal be a városba, s már meg sem lepődsz a tény felett, oly természetesnek találod. Ha pedig falura mégy, fel sem tűnnek a rádiók és televíziók antennái. Csakhogy minden fénynek megvan a maga árnyéka. Olykor nagyon bosszantó, kellemetlen árnyék. Elromlott az ébresztő- vagy karórád, s neadjisten megkapni a javítóból. Legke­vesebb három hetet vársz rá; addig min­den utazás előtt rettegned kell, hogy elalszod, vagy egyszerűen elszalasztod a vonatot. A három hét miatt mégsem ve­hetsz új órát. Cipődnek kissé megkopott a sarka. A műhelyvezető csütörtökre ígéri a ja­vítást. Kész lesz, biztosan kész! Csak azt nem mondja, melyik csütörtökre. A gyermek labdájával bezúzta a konyha­ajtót, s szaladsz hamar az üvegeshez. Üveget nem kapsz, ha meg kapsz, szám­lázzák a bemetszést, gittelést, minden munkát, amit nem végeznek el, s te ma­gad vesződsz vele otthon. Miért? Mert hogy nekik így kell, ez a regula. Igen? Akkor csinálják is meg! Micsoda? Nem ettek bolondgombát, hogy egy ablaktábláért a város vagy a falu másik végére men­jenek. Ezen a héten háromszor korábban kel­tél a szokottnál, hogy megnyiratkozz. Nem sikerült, a negyedik nap sem, mert a borbélynál nem egy, de két-három órát kellett volna ücsörögnöd; akkor sem lenne köszönet benne, úgy az inged mögé fújja az apró szúró hajat. A könyvkereskedésben sehogy sem tudod megkapni kedves olvasmányaidat, s vala­hányszor hazafelé jössz, a késő, zsúfolt­villamosban oldalba löknek, akaratlanul is egy tiszteletre méltó anyóka lábára hágsz, s csak magadban szidod a közlekedési vál­lalatot. A párt és a kormány komoly figyelmet szentel mindennapi gondjaiknak. Ország­szerte ezernyi gyűlésen egészséges hatá­rozatok és javaslatok születnek - hol hát a baj? Ott az orrod előtt a helyi nemzeti bizottságon. Követeld meg, hogy komo­lyan törődjön szükségleteiddel. Intse rendre az üvegest, órást, asztalost, sza­bót, mindenkit, aki a hatáskörébe tartozó helyi gazdálkodás üzemeiben rontja jó­kedvedet, idegeidet s idődet pazarolja. Követeld, ami megillet és jogod, de ne akadékoskodj. Hiszen szocialista ország állampolgára vagy; hétmérföldes léptekkel a kommunizmus felé tartsz, s ötéves ter­veink a varázscsizmád. BABI TIBOR #/ A sütés-főzés tudománya azért, van, hogy ellássa az embert a szükséges fű­tőanyaggal — kalóriával. iDe akárki megkérdezhetné, minek ide a tudomány. Megfőzünk egy fazék babot csülökkel, körülüljük és befütjük a szer­vezetet. így is lehet. Ezren és ezren kanalaztuk az ételt valamikor a küszöbön ülve, a félkeresztek árnyékában aratás idején, ácsok, favágók, kőművesek a gerendákon, téglakupacokon ülve, nyitott tarisznyá­ból, vagy akárcsak zsebből, mert csak ennyire futotta. A higiénikus étkezés fél egészség, mondják az orvosok, Most már módunk is van erre. A minap láttam egy faragó­telepen a példás tisztaságú barakklakást tűzhellyel, terített asztallal, padokkal stb. Tehát már itt is. De egyre sürgetőbb követelmény, az étkezés Ízléses, tiszta formáját elsajátítani az üzemi konyhá­kon, iskolai étkezőkben és természetesen a vendéglökben is. Egyre sürgetőbb, mert egyre több ember fordul ezen egyszerű megoldás felé. Mindennapi életünk szin­te noszogat, hogy ne fáradjunk még kü­lön a sok órás főzőcskézéssel és ha igen, úgy ott is találjunk könnyítő megoldáso­kat. A film már nem eqy alkalommal fog­lalkozott ezzel a sürgető problémával. Am megteheti ezt az is, aki ebben a te­kintetben személyes kapcsolatban van az emberekkel és leginkább ezek tehetik meg, mert az a hivatása. Valahol megteszik. Például a Vendég­látóipar rozsnyói részlegének ügyes ve­zetői. Nagyobb városokban ez talán nem újság, de járási székhelyeken még fe­hér holló. A rozsnyói Vendéglátóipar műszaki ve­zetői nem tettek egyebet, mint azt, hogy immár a harmadik (tavaszi, nyári, téli) ételkiállítást rendezték meg a Gömör szálló éttermében. Okos kezdeményezés. Az étkező ember sokszor maga sem ve­szi észre és egyszerre csak egészen más­képp ül le az asztalhoz, mint pár évvel ezelőtt. Ennek persze nemcsak az a tit­ka, hogy kiállításokat rendeznek, hanem a vendégfogadók dolgozói hivatásuk tu­datában olyan környezetet teremtenek az éttermekben, mely megváltoztatja az emberek szokásait. / A kiszolgálószemélyzet viszonya a fo­gyasztóhoz egyik előfeltétele annak, hogy örömmel keresse fel a különböző étter­meket: ami nem pótolja ugyan az ott­hon meghitt hangulatát, de egyre inkább igazodik hozzá. Rozsnyón Ján Libertin és Vilner And­rás a Vendéglátóipar helyi vezetője és helyettese arról győztek meg a kiállítá­son, hogy mindennapi gondjuk a vendég. A reggeli megbeszéléstől kezdve a késő zárórákig ö az elsődleges. Érezd jól magad! - ez a jelszavuk, a vendéget illető egyetlen kívánságuk. Új­házi László gazdasági vezető, Telek Pál, díszlettervező, Lukáé Milán főszakács, Ugorcsákné a hideg konyha irányítója, Simkóné a sütemények tervezőjének munkája mind-mind ehhez a jelszóhoz igazodik. A kiállításokkal párhuzamosan Rozs­nyón arra is gondolnak, hogy a Vendég­látóipar személyzete a lehetőség szerint bekapcsolódhasson a szocialista munka­brigádokba. INe csodálkozzunk! Erre is van lehetőség. Szerintük és szerintünk is ez elősegítheti a személyzet viszonyát a fogyasztóhoz és így sokkal jobb és gyorsabb ellátásban részesül az, aki gyakran felkeresi éttermeinket. Ha né­zem a Gömöri étterem néhány alkalma­zottját, nem is tartom lehetetlennek az ilyen brigád megalakítását. Itt van pél­dául, Jankó Pál főpincér, aki eg^ ünnepi asztal tervét készítette el a kiállításra, s a fiatal kiszolgáló személyzetet neveli, majd Gábris László, a mindenki által is­mert Lad'o, a növekedő gárdából pedig Lídia Leüková, Llnka Károlyné — a ked­ves Julika, Július LeSták és a többi: nemcsak ebben az étteremben, de a hét büfében is, ahol naponta sok ezer ember fordul meg. Követésre méltó kezdeményezés. Nem­csak a kiállítás megrendezése, de mind­azok a tervek, amelyek a dolgozó ember kényelmét vannak hivatva szolgálni és szolgálnék is ha megvalósulnak. Én hi­szem, hogy Rozsnyón nem maradnak a szándéknál. Már az eddigi eredmények is komoly dicséretet érdemelnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom