A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

LADISLAV PTÄCEK: A második őrség A z elmúlt esztendő folyamán a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában számos cseh és szlovák regény, elbeszéléskötet jelent meg gondos magyar fordításban. Köztük nem egy érdeméhez méltón felkeltette figyelmünket, mint Milos V. Kratochvíl A fáklya című történelmi korrajza Husz Jánosnak máglyahalállal végződő harcáról az egyházi reakcióval szemben vagy Srámek Ezüstszél című könyve, amely egy érzékeny fiatal lélek ébredését és vergődését ecseteli mély költőiséggel, és a századforduló éveinek cseh polgári világát hozza hozzánk közelebb. A szlovák könyvek sorából Jilemnicky Garammenti krónikájá-nak második kiadása mellett különösen Martin Kukucin Ifjú évek című elbeszéléskötetét és Margita Figuli Ifjúkor című poétikus regényét tarthatjuk szerencsés válogatásnak, ám valamennyi fordítás közt — annak ellenére, hogy művészi tekintetben nem egy kifogást emelhetünk — legrokonszenvesebb számunkra Ladislav Ptácek A második őrség című regénye. Rokonszenvünket és mélyebb érdeklődésünket az a tény magyarázza, hogy Ptácek regényének központjában egy magyar katonának, Pintér Gyulának •megrázó sorsa áll. 1935-öt írunk, amikor Pintér kálváriajárása egy Prága melletti kisváros kaszárnyájában kezdetét veszi. Bevonulása előtt ez a csallóközi szolgalegény teherbe ejtette menyasszonyát, és mikor tudomást szerez arról, hogy kisfia született, egvetlen vágya, hogy néhány napra hazamehessen és feleségül vehesse szerelmét. Az idegen környezetben azonban a cseh nyelvet nem értő magyar fiú nem tudja megértetni magát és ezért elkeseredésében szolgálati fegyverével főbe lövi magát. Pintér nem hal bele rettentő sebébe, s mikor lábadozva tudomást szerez arról, hogy felgyógyulása után hadbíróság elé kerül és elítélik, kétségbeesésében kimenekül a kórházból. Ezzel megkezdődik a magyar fiúnak csaknem egy évtizedig tartó Odisszeája, gyötrelmes kalandokkal teli bolyongással fél Európán át. Útja Németországon keresztül Belgiumba viszi, betevő falatját hol koldulással szerzi meg, hol meg keserves munkával: szinte félholtan hánykódik a rettentő idegenben, örök félelmek, szorongások között és egyetlen gondolat megszállottja: haza kell jutnia Margithoz és kisfiához. elgiumban az iratok nélkül kóborló koldus okmányokat szerez, a sorsa legálissá válik, de a szenvedés, a nyomor tovább kíséri; elvergődik Svájcba, ahol rendőrkézre jut, börtönbe vetik, majd egy rendőrtiszt különös embersége jóvoltából átjut a határon Ausztriába. Pintér már abban a hitben él, hogy nemsokára találkozhat szerelmével, de a cseh határon elfogják és el kell szenvednie a rá mért két esztendei börtönbüntetést. Ahogy kiszabadul, folytatódik Odisszeája: az egymással találkozni nem tudó két szerelmes közt már a hitleri háború vág áthidalhatatlan szakadékot. Negyvenhárom telén Pintér cseh partizánok közé kerül és a cseh írónak itt néhány remek fejezetben sikerül elmondania, hogyan válik az ösztönösen lázadó és emberi igazságot kereső Pintér harcok legendás hősévé, hogyan izzik fel szívében az asszonya iránt érzett romantikus szerelme mellett az igazi hazaszeretet, a szabadság olthatatlan lángja. A beköszöntő felszabadulás tíz év embertelen vihara után meghozza végre Pintérnek is álma valóra válását: megtalálja elveszett asszonyát és kisfiát. Ptácek könyvének érdeme szemünkben elsősorban, hogy a felszabadulás óta ő az első cseh író, aki regénye hőséül egy magyar proletárt festett meg, és hozzátehetjük: tiszteletet érdemlő tájékozottsággal, az itt élő magyar nép lelkületének alapos ismeretével. ptácek magyar hőse mellett csaknem balzacinak mondható dús embergalériát vonultat fel a terjedelmében is nagyszabású regényében, ez a gazdaság ugyanakkor sok buktatónak okozója is. Tíz esztendő történeti hátterét nem könnyű elevenen és hitelesen megrajzolni, a sokat markolni akarás helyenként riportszerűvé teszi a máskülönben érdekes és tartalmával lebilincselő könyvet. Zártabb kompozíciót igényelt volna a mondanivaló, nagyobb művészi igényességet mind a kor rajzában, mind pedig az egyes jellemek megfestésében. A regény helyenkénti riportszerűsége különösen a stíluson érezhető, amely *-em mindenütt elég jellegzetes és egyéni. Hibának érezzük ezt a szürkeséget, mert Ptácek tud megragadó színességgel és egyéni ízzel is írni. Ahogy hőse lelki világának rezdüléseit finoman követi, egy-egy alakról kevés szóval teljesen hitelesnek tűnő jellemzést ad; — mindez erős tehetségre és az ösztönös, szinte túlcsorduló íráskészség mellett a ma művészének fokozott felelősségtudatára vall. Egyes elemzéseit és jellemzéseit szívesen olvassuk el újra. Megállunk az ilyen mondatoknál: „Vannak éhségtől félholt emberek, akik mégsem lopnak. Tudom, hogy a szerelem egészen összekovácsolhat két embert. De a férfiak barátsága az egész világot összekovácsolja." A szerelmét kereső állhatatos Pintért egy helyütt így jellemzi: „Mintha maguk előtt látták volna ezt a furcsaképű fiatalembert, aki úgy bolyong a világban, mint az emberi hűség megtestesülése, ebben a világban, ahol az ígéretek betartásának kötelességét s az elvhűséget nap mint nap sárba tapossák. Ez az egykori kocsislegény egész egyszerű életét a napok és évek serpenyőjébe tette, és semmi sincs, ami ezt a hűséget a másik serpenyőben lehúzná." IV/Teleg szívvel, érzékeny léiekkel papírra vetett szép jellemzés ez. Igazat adunk ezért a regény borítólapjára írott utolsó mondatoknak: „A cseh író egyik kezében tollat fog. s fordulatos, izgalmas regényt ír. Másik kezével átöleli egy magyar fiú vállát." Valóban: az ölelése minden i~az magvarnak szól. Az olvasó az öröm és a hála érzésével veheti kezébe Ptácek könyvét a hazaszeretetről és igaz emberségről. EGRI VIKTOR A Magyar Nyelv Értelmező Szótára Hosszú várakozás után hozzánk is eljutott a Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Mit hoz, mit nyújt e hat kötetre tervezett sorozat, melynek első kötete a közelmúltban jelent meg a budapesti Akadémiai Kiadónál? Elég belelapozni, hogy lássuk: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára anyanyelvi művelődésünk egyik nélkülözhetetlen eszköze. „A szótár 60 000 szócikket, a magyar irodalmi és köznyelv szókincsének a törzsállományát öleli fel. Az érdeklődő a magyar nyelv ismert és kevésbé ismert szavainak jelentéseire a szavak legfontosabb ragos alakjaira, a helyesírásra, kiejtésre, és még sok más, a szó használatával kapcsolatos kérdésre kap felvilágosítást. Találomra nyitottam ki a szótárt a 960. oldalon, s az itt található „dal" címszóra vonatkozó irodalomtörténeti értelmezésben például ez olvasható: „Egyszerű érzést, hangulatot, könnyed, rendszerint énekelhető formában kifejező, a nép ajkán keletkezett vagy költő tollából való, rövid lírai költemény." Aztán a „dal" szóra vonatkozó sok-sok példamondat: „Felderül a gondolat fáklyája, s mint szivárvány, a dal áll elő" (Kölcsey) „Nem is tudom,, az életnek zsongását hallottam-é vagy szűmben dal terem." (Madách) „A nehéz munkát hogy megédesítsék: Zengnek meleg dalok." (Tompa). „Ez a város születésem helye, Mintiha dajkám dalával vón tele." (Petőfi). „Öh hallom, hallom, a jövő dalát..." (Madách) „Leteszem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt." (Arany) „Dalt érdemelt, mert költő. Könnyet, mert szeretett." (Eötvös). „Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét." (Babits) S a „dal" különféle értelmezésére még további példamondatok Mikszáth. Ady, Vörösmarty, Tolnai, é6 Berzsenyi műveiből... . A szótár 76 klasszikusnak számító író művéből idéz a szavakat szemléltető szebbnélszebb példamondatokat. Ahol az anyanyelv ilyen gondosan nyer feldolgozást, mondható-e, hogy a szótár csak szakembereknek szükséges ? Elsősorban természetesen íróknak, fordítóknak, lektoroknak, előadóknak, és a szerkesztőségek dolgozóinak nélkülözhetetlen munkaeszköze A Magyar Nyelv Értelmező Szótára. Azonban hasznos és nélkülözhetetlen segítőtársa lehet az egyszerű olvasónak is, aki anyanyelve még jobb, még tökéletesebb ismeretére törekszik. Hiszen minden anyanyelvét szerető olvasónak szükséges olyan segédeszköz, mely eligazítja kiejtési és helyesírási kérdésekben. Megbízható tanácsadó, melynek segítségével tudatosítjuk és fejlesztjük a gyermekkorban elsajátított anyanyelvre, annak szépségére. vonatkozó ismeretünket. A Magyar Nyelv Értelmező Szótárával olyan művet kapunk, amelyhez hasonló magyarul ezelőtt száz évvel jelent meg. Hatalmas érték, a szép szó kimeríthetetlen kincsestára. Használjuk minél többen, minél többször! Balázs Béla —bi—