A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-07 / 6. szám

* Tallinn - 4 MemM* rost. Tallinnak (akkor Révainak nevezték) körülbelül 50 0Ó0 lakosa volt, mielőtt azonban a cár kezére került volna, egy kolera-járvány alig háromezerre apasztotta lakosainak számát... Oroszország végre utat nyitott a Balti tengerhez! Ennek természetes következményeképpen Reval, amely egyébként is kereskedő és kikötő-város volt. „Európa ablakává" kezdett válni. A régi kikötő helyén új, mind kereskedő, mind hadihajók befogadására alkalmas kikötőt építettek. A németek kezéből rég kiütötték már a kardot, gazdasági hatalmuk azonban érintetlen maradt. S igy a balti német bárók továbbra is Irányították Észtország gazdasági életét. A városháza ötvenöt esztendeje alakult meg Révaiban a szociáldemokrata párt tanácsa, amelynek egyik vezető tagja Mihail Ivanovics Kalinyln volt. Ettől a naptöl az orosz és észt dolgozók együtt harcoltak a végső győzelemig. 1818-ban az észt szovjet kormány megalakulásával már úgy látszott, hogy a harc győzelmes véget ért, a világ burzsoáziája azonban kihasználva a helyzetet, német katonaság .bevetésével letörte a nép uralmát. Igy aztán csak az 1940- es év hozta el az észt népnek, a munkásságnak és a dolgozó parasztságnak a felszabadulást. Észtország történelmének e határköve talán épp Tallinnon látható. Húsz esztendővel ezelőtt csak vagy 146 000 lakosa volt, míg ma felül 270 000. Ha meggondoljuk, hogy az észt nép lélekszáma alig haladja meg az egy milliót, ez a szám valóban figyelemre méltó. Talllnnban nem csak új gyárak épültek, hanem egész lakónegyedek is, s közülük kétségtelenül leggyönnyörűbb a családi villák negyede. Szent Olaf katedrálisának tornya mellett karcsú gyárkémények szökkennek Tallinn egére és a templomok harangszavába belevegyül a gyárak s a hajók szirénálnak hangja. A város repülőterén ma egy nap alatt több repülőgép száll le, mint a háború előtt egy hónap alatt. Smuul Íróval nézegetjük a város építésének terveit. — Hogy Tallinn meseváros ? — mosolyodik el. — Talán nem, még nem. De azt akarjuk, hogy húsz év múlva az legyen ... (Svét v obrazech) A legpontosabban talán Borisz Polevoj fogalmazta meg: — Tudja, Tallinn mintha nem is lenne város. Olyan, mint valami kedves játékszer. Emellett természetesen város, sőt valamikor komoly erődítmény' is volt, de minden olyan aprócska, játékszerű benne. De hisz majd meglátja ... S az első benyomás valóban igazolja Polevoj szavait, talán azért is, mert először repülőgépről láttam meg Tallinnt. Az erődítmény bástyái és az öváros magas tornyai odaföntről olyan aprócskának látszottak, mintha valaki játékkockákbői építette volna fel őket. Volga kocsink azonban a huszadik század forgalmas utcáin át repít bennünket: az utcákat szegélyzó épületek egyszerűségükkel ellentétben állnak nemcsak a régi Tallinnal, de Moszkva díszes épületeivel is. Tallinnt 1154-ben említi először Idrlszí arab tudós. A várost annakidején Koluvannak hívták s ettől fogva több ízben cserélte nevét és urait. 1219-ben (Lindanise-nek hívták éppen) a dánok foglalták el. Az 1343-1345-ös években lezajlott ún. Szentgyörgyéji felkelés alatt azonban a primitív fegyverzetű földművesek oly keményen szorongatták a dánokat, hogy a régi erőd helyén emelt hatalmas erődítmény ellenére is kénytelen volt a dán király eladni a várat és környékét a Német lovagrendnek. 1561-ben a svédek kezére, került, akiket százhatvan évi uralom után í. Péter cár űzött ki. A nagy cár úgyszólván lakatlanul találta a vá-A kikötő