A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-07 / 6. szám

1x10=200 Mielőtt * matematikusok kígyőt-békát kiáltanának reám, sietve kijelentem a fenti szorzat Panyldarócon érvényes csupán. Engedjék azonban meg. hogy a számok rideg világából érdekesebb terllletekre Is elkalandozgassak egy kicsit, s az „a. b-c" helyett többre becsüljem az „ABC" beszédre alkalmasabb eleven betűit! Ha már Panyidaróccal hoztam kapcsolatba c kis cikk címsorát, hadd szóijak néhány szót, Daróc múltjáról is. No.. csak annyit éppen, hogy jó néhány évszázaddal ezelőtt a Daróczy .nagyságos uraktól kapta a falucska tisztességes nevét. igaz, ezenkívül egyebet sem kapott, ba csak a nyomort nem, s az örökös robotot. Még egy régi nóta is aképp emlékezik meg az egykori daróciak nagy-nagy jólétéről, hogy Ott, amerre Darócz van, nem járnak csak daruéban.' Persze, a későbbi időkben Panyldarócon is sokat javult a helyzet. A nép lassanként gatyákra cserélte át a durva darócot, a kis szobácskák esti sötétjét olajmécsesek helyett petróleumlámpák világították meg, s nemsokára már olyan parasztember is akadt, aki nem az uraság, de a saját földecskéjén — gürcölhetett hajnaltól napestig! A szocializmus eszméje változtatta meg gyökeresen a falu életet: földműves szövetkezetet alapított Panyidsróe egykori földhözragadt nép«. No, kacagták is őket sokan a szomszéd falvakben, s kárörvendve jósolgatták: tiz év sem múlik el, s újból dafócba öltözhetnek a Daróczy nagyságos urak egykori zsellérei! Nyolc év sem telt még el, úgy látszik már is beteljesedett a kárörvendők Jövendőmondása. Mert, ha nem is öltöttek darócot a „szegény" daróciak, furcsa dolgokat müveitek, s ez ugyan mi egyéb lehetett volna, mint a legnagyobb nyomorúság jele? Vagy nem a falu elszegényedését jelentette talán az a szokatlan 'tett, hogy hónapokon keresztül majd minden nap Losonc városába gyalogolgatctt a község apraja nagyja, s néhány szekér téglaféléért puszta kézzel bontogatta az ottani öreg kórház dUledező falait? Aztán meg miféle jót jelenthetett, hogy éjszakáról-éjszakára még gyertyák pislogó fénye mellett is, valami épület félébe epitgették be a nappal hazahordott, összekoldult téglát? Hej Daróc, hej Daróc, kellett neked szövetkezet, kellett közös gazdálkodás? Különös napra virradt december 12-én reggel Panyidaróc népe. Ezen a napon vállt szálló igévé, hogy Darócon kétszázzal is felér ez egyszer tiz szorzata. Tfz éves Jubileumát ünnepelte ugyanis a földműves szövetkezet, s íme mit láthatott és hallhatott a környék kíváncsiskodó népe. Kiderült, hogy a közösbe tömörült egykori zsellérek messze földön híres sertés- és marhaállományt tenyésztettek ki. A szövetkezeti tagok szép, új házakkal és modern bútorokkal gazdagodtak az elmúlt tíz év alatt. A falunak pedig olyan Csemadok helyi csoportja van, hogy táncosalt és színjátszó műkedvelőit a városok kényes közönsége Is meg-megtapsolja. S ami a téglahordás „szégyenét" Illeti, ennek a titka is kiderült ezen az ünnepi napon. Olyan művelődést otthont épített Panyidaróc szorgalmas népe, hogy a szeme-szája ii elállt annak, aki bekukkanthatott Ide a december tizenkettedik! fényes megnyitáskor. Négyszáz ülőhelyes színház, száz férőhelyes társalgó, kétezerhárnmszáz kötetes könyvtár, büffé és öltözők kápráztatták el a megnyitón résztvevő idegent. Es ekkor mondotta egy könnyes szemű, Idős szövetkezeti paraszt, hogy Panyldarócon egyszer tiz az kétszázzal egyenlő. Ez az utolsó tiz esztendő több jólétet és kultúrát adott a daróci parasztnak, mint kétszáz más esztendő ... (n. j.) Egy kj;í||íl;ív A Szlovák Nemzeti Múzeumban dokumentum-kiállítást rendezett a belügyminisztérium. Dokumentumok a fasizmusról! Engem az ilyesmi mindig szörnyen lehangol, mintha börtönben gonosztevők, gazemberek között járnék. Mert hát az emberi gonoszság mindig ilyen: lehangoló, leverő, akkor is, ha már a múlté, de kiváltképpen, ha az embernek bebizonyítják, hogy még mindig létező valóságról van szó, s hogy nem lehet felemelt fővel nézni rí magasba, sirályok ívelését lesni, hullámok csobogását hallgatni nyugodtan addig, amig az ilyesmit, a fasizmust, a kegyetlen, embertelen brutalitást végérvényesen el nem fátyolozza szemünk elől a múlt. Mert bár Hitler Adolf farkasfejét — mely itt az első képen vicsorít a látogatóra — már leharapta a történelem, de ott, a túlsó oldalon Adenauer kancellár aszalt, kegyetlen arca mered ránk. Buchenwald poklában már kialudtak a lángok, de nézd, a Bundeswehr fenegyerekei újra egy ütemre '.épnek. A különbség csak annyi, hogy a bajszos Führer helyett Adenauer kiáltja a Drang nach Osten igéit, csupán a mondatok szerkezete lett csavarosabb, raffináltabb, a tartalom ugyanaz a szörnyűség. Dokumentumok, száraz adatok, — húnyd le a szemed, s felordítanak körülötted a lángok, bombázók úsznak az égen... Adat ok,\ adatok! Fernye-, hamuhegyek alól, emberek üszkös csontjai vágódnak eléd, csontvázzá éheztetett gyermekek sírják feléd fájdalmukat. Nemecká ... hétszáz halott egy tömegsírban ... Előttem fekszik a kis Ányicska fényképe. Kilenc éves volt. Most 25 lenne, te is annyi vagy. De Anna már nem nézheti a Duna felett szálló szerelmes sirályokat, mert puskatussal verte szét kilencéves fejét a fasizmus. Szédülten lépek ki a ragyogó télbe. Villamos csönget az utcán, lépcsőin rózsásarcú lányok torlódnak. Mosolyognak, olykor felkacagnak. S szólok magamban: - Ni, tavasz a télben! De oldalt a jégtábláktól zajló Duna felett sirályok simák a szelekben .., Nagy Lajos Nyugat-Berlin lakossága felháborodva tílta- Az osztraval Petr Cingr bánya dolgozói kozott a nacionalista és antiszemita provo- lelkesen fogadták Hruscsov elvtzrs kációk ellen beszédét