A Hét 1960/1 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-03 / 1. szám

múltján, ezért jobbnak látja mindenkivel békésen együtt élni. De holnap... Ha holnap újra bejövök, a hivatal biztosan jól megleckéztet. Sajnos nem így történt, folytatja gyalázatos, álcázó mesterkedéseit, hogy elfedje igaz: lényét. Mert már az csakis mesterkedés lehet, hogy egy életerős fiatal férfi, aki éppen ebédre készül, azt mondja nekem: — Ön az. Na, a maga ügyét még ebéd előtt elintézem! El is intézte, bár közben hallottam a gyomra korgását és arra gondoltam, hogy a ravasz megfontoltság mire készteti az embereket. Lám, ez a hivatalnok is itt legszívesebben kidobna, de nem, nem ezt teszi. Inkább fogcsikorgatva jómodorú velem szemben csak azért, hogy azt higgyem, a hivatal nem is olyan, mintha olyan lenne, amilyennek -hiszik. Egy hét múlva kell újból bejönnöm, akkor biztosan megrugdalnak. Hm. Ezzel igazán nem számoltam, hogy ez a hivatal enynxjire raffinált legyen. Bemegyek és azt mondom, hogy én vagyok az a Pacsmag Móricz, aki késve kezdett intézni valamit, és várom hogy leszidjanak. Megdöbbentő dolog történik. Hogy üljek le, azt mondja, és hogy mindjárt. És tényleg, alig vártam öt percet, kész volt a dolog, egészen megró mitett a tény nagyvonalúsága. Most már látom, hogy személyemre törö összeesküvés kö zéppontjába kerültem, az ösz szes hivatalnokok benne van nak, és tudatom elhomályosítása a főcél. Amúgyis boszszant a dolog. Tudom, hogy hibás vagyok, elhanyagoltam a kötelességemet, legalább néhány goromba szót igazán megérdemelnék. Ha már meg nem is rúgnának. Ohó, csakhogy én úgyis kiprovokálom belőletek az igazi arcotokat. Nem tévesztetek meg a jámborságtokkal, kiugratom én a nyulat a bokorból. Azt mondták, menjek be három nap múlva, az ügy véglegesen el lesz intézve. Már másnap bementem. Bevágtam magam után az ajtót és fütyörésztem. — No csak asszonyanyám — veregettem meg az igazgató titkárnőjének az állát — , hogyan is áll az az ügy? Hogy csak három nap múlva, ahogy megmondták, merthogy későn hoztam be. — Micsoda? De a mindenségét maguknak, velem fognak packázni maguk... latrok, menjenek nyugdíjba, ha büdös a munka, ripókök! Az igazgató személyesen rohant hozzám, kétszer meghajolt és megígérte, hogy tíz percen belül minden rendben lesz. Ügy is lett. Piha, köszönöm szépen. Ez is hivatal! ? -daft Észak-Kaukázusban „Szivárvány a hegyek felett" címmel, megjelent az autonóm köztársaság írói müveinek gyűjteményes kiadása. megtalálójáról. Frisséről kapta, aki a szóban forgó könyvet egy egyiptomi sírban találtat ® A Béke Világtanács Elnöksége az 1960-as évre a következő évfordulók megünneplését javasolja: L. N. Tolsztoj, Mark Twain, Fr. Chopin, Björnsterne Björnson, Velasquez, Musset, Schumann, Bolyai János, Csehov, Robert Koch, D. Defoe, Katsuschika Hokusai, és Andrej Rubylov születésének, illetve halálának évfordulóját. ® Frangoise Sagan pert száivdékozik indítani Mel Dorval holland író ellen, akit plágiummal vádol. Dorval Mint hajnalhasadáskor c. könyve, mely egy utrechti könyvkiadó gondozásában jelent meg, durva plagizálása Frangoise Sagan Egy bizonyos mosoly c. regényének — állapítják meg a holland kritikusok. Wilhelm Busch, a kiváló német humorista és rajzmüvész A yi

,áfl Ief)réqjbb könyve mondta: valószínűleg Prisse papirusza. - Mindenkinek vannak osto- Jelenleg a párizsi Bibliothéque ba gondolatai: az okos azon- National őrzi. A könyv eredete ban elhallgatja azokat. (P) i. e. 3350-re tehető. Nevét * Görögországban, az Attikaitenger partján, régészek egy csoportja feltárta Iphigéniának, Agamemnom leányának szentélyét. A régészek kutatásukat Euripides tragédiájának alapján kezdték meg. ® A „Csillag Könyvek" című dán olcsó könyvkiadás egy újabb köteteként jelent meg Nevil Shutes „A jövő" című fantasztikus regénye. A könyv a halálra ítélt emberiség utolsó napjairól számol be, miután egy atomháború egész Európát elpusztította. ® Voltaire 6814 kötetből álló könyvtárának feldolgozását hosszú évek munkája után nemrég fejezték be a leningrádi állami könyvtárban. A könyveket Voltaire hagyatékából 180 évvel ezelőtt ÍI. Katalin cárnő vásárolta meg. A gyűjtemény minden egyes kötetének leírását és jegyzetanyagát rövidesen kiadja a Szovjetunió Tudományos Akadémiája. hogy így nem szabad bánni az emberekkel. Végül is jelentkezett náluk egy férfi, a hivatalnokok klubjának fűtője, ő lett volna az egyik esküdt. Utána egy napbarnított medika jött másodiknak. A lány kötött sapkáján komszomol jelvényt viselt. — Csakhogy együtt vagyunk — fogadta őket Cagolov, és órájára pillantott. — Elvtársak, senkit nem fogunk letartóztatni. Csak házkutatást tartunk, jobban mondva, csak szemlét. Szíveskedjenek utánam jönni. Az ajtó tárva-nyitva volt. Mikor Cagolov a géppisztolyosokat hátrahagyva belépett az első emeleti helyiségekbe, mindenütt nyári léghuzat járta át a termeket. A bolgárok előhívták a lakás tulajdonosát. Az ajtóban álmos nőszemély jelent meg. Erősen festette az arcát. A szeme kissé dagadt volt, és barna szeme sűrűn pislogott. A- jövevényeket régi ismerősökként üdvözölte, s mi több, megkérte őket, hogy csak Milocskának szólítsák. Mikor megpillantotta Susztovot is. aki egy ideig künn volt elfoglalva, a kocsival, arca szinte felragyogott. — Ez valóban nagyszerű. Legalább maga segítsen megkeresni Marija Jurjevnát — szólt olyan asszony mosolyával, aki tökéletesen tisztában van azzal, milyen benyomást tesz a férfiakra. Cagolov kapitány nevetve megvillogtatta hófehér fogát. Kissé meglepte, hogy Susztov alhadnagy már ismeri valahonnan Marija Jurjevna barátnőjét, de nem jött ki sodrából: felmutatta a népi prokuratúra parancsát, és megkérdezte, vajon végrehajthatja-e a házkutatást. A tanúkat és esküdteket megkérte, menjenek át a másik helyiségbe. A medikus lány, mikor elhaladt a háziasszony mellett, gyűlölködő pillantást vetett rá. — Ha valami titkos rekeszt keresnek, kezeskedem róla, hogy itt ilyesmit nem találnak. Marija végképp tönkrement, s nem volt mit rejtegetnie — szólt Nulocska. — Kedves kisasszony, miért gondolja, hogy barátnője ellenszenves számomra? — kérdezte Cagolov. — Csak azért, mert tudom, hogyha bridzs-partit játszom, a király üti a dámát — hangzott a felelet, s ez ellen nehéz lett volna bármit is felhozni. Cagolov szótlanul leült a felkínált székre, s nekilátott a jegyzőkönyv megírásának. Az ezredes helyesen választott, mikor neki adta ezt a megbízatást: Marija Jurjevna barátnője csinos és ostoba nőszemély volt. — Nincs örökíró tolla? — kérdezte a százados a saját töltőtollával való hasztalan próbálkozások után. — A világon semmi sem tart örökké. — Hát a szerelem ? — szólt közbe hirtelen Susztov. Milocska erre sokkal elevenebb lett: — Túl közvetlen kedves Susztov. Tudja meg, hogy édesapám a cár őfelsége közvetlen környezetéhez tartozott. — És milyen kapcsolata van Guderián tábornokkal? — kérdezte Cagolov százados ugyanolyan tréfás hangnembe csapva. — Guderianhoz? — mosolygott tudatlanságot színlelve Milocska. — Melyik ezredben szolgált? Ah, úgy. Már emlékezem: a lovasságnál. — A túrós csuszára nem emlékszik? — ugratta még egyszer Cagolov s aztán nekilátott a házkutatásnak. A szoba szörnyű rendetlenség képét mutatta. Mindenfelé selyemkombinék, harisnyatartók és selyemharisnyák hevertek. A százados leplezetlen csodálattal bámult egy furcsaformájú zöld velúr kalapot. Milocska csak nevetett. Aztán cigarettát vett szájába, mire Susztov udvariasan tüzet adott neki. — Azt mondják, itt Bulgáriában még öngyújtó-adó is létezik, — mondta a fiatalember, s hangja valahogy hamisan csendült. Nyilvánvalóan Cagolovot akarta utánozni. — Az öngyújtókról előttem egyáltalán ne is beszéljen! — kelepelt Milocska. — Azok az utálatos amerikaiak ezerszámra dobálták le fejünkre hatalmas öngyújtóikat. Mondom ezerszámra. Ijedtünkben hálóingben rohangáltunk az utcán. Cagolov már nem figyelt a beszédre. Kutató szemmel tekintgetett körül a rendetlen szobában. Milocska észrevette. — Tessék, csak "keressen! — szólt erre Marija Jurjevna barátnője. A szomszédos helyiségben tartózkodó medikuslány megvető pillantást vetett Milocskára. A fűtő meg se mozdult, nem is szólt, mintha ott se lett volna. (Folytatjuk) —bi—