A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

> Fiatalodik a világ Jó huszonöt éve ismerem Mikolai bátyőt. Könnyen lehet, hogy egy rövidke esztendővel régebben is. Magas, kissé hallott alakjának árnvéka egy szempillantásra minden áldott reggel megjelent ablakunkban. Ilyenkor az ébresztőóra nagymutatója már a római kilencest érintette és a kismutató a hetes felé kúszott. Ha jött, fölkiáltottam: — Mikolaj bátyó megy már! Édesanyám ilyenkor bejött a szobába, megrázta az ébresztőórát és meqigazítotia. Mikolaj bátyó pontos volt. Szomszédaink közti! ő beszélt a leqszenvedélvesebben. Ám akkor se kérette maaát. ha munkához kellett látnia. Ha belefogott valamibe, a munka csak úgy égett a keze alatt. Szava is gyújtott, buzdított. Halántéka már akkor deresedni kezdett, s évek múltával feje egyre fehérebb lett. Különös ember volt. Vagy konok hallgatásba merült, vagy szenvedélyesen védelmezte saját nézeteit. Ott dolgozott az egyetlen, igen alacsony és hihetetlenül kormos kis gyárban. Nem akadt annak párja errefelé. Malomberendezéseket gyártottak ott és kis mozdonyokat javítottak. Még vasat is öntöttek benne. Bennünk, fiatal suhancokban egy iqazi qyár fogalmat töltötte meg a kis üzem. Minden csütörtök este tűzijátékot láttunk. A régi temető kőfaláról elraqadtatva bámultuk az ezernyi szikrát szóró kéményt. Gondolataink köznrr c legfantasztikusabb elképzelések születtek a lehető legmagasabb hőfokot illetően. A tüz • füstgomolyaqok, s a kémény tetején eHobb ió sz'nes {jázok arra ösztökélték képze!et nket, hogy a pokolra qondoljunk. Alkonyatkor, mikor a férfiak már hazafelé ballagtak a gyárból, hangosan és nem is egyszer így szóltak: — Ma kész pokol volt ott! — A pokolban sincs olyan hőség. A mi negyedünkből aránylaq sokan dolgoztak Poledniaknál. Aszott, inas férfiak voltak. Mikolaj bátyó sem volt más. Jólelkű ember volt. Gyakran megállt az alacsony kőfal mellett. fél-fél Zora cigarettát adott mindegyikünknek és szomorúan megkérdezte: — Senkit sem vettek fel közületek? Ráncba futott tizennégy-tizenötéves homlokunk. és fejünkkel intettünk csak. hoqv nem. Már két hete, hogy minden reggel fél hétkor idesereqlettünk a vaskapuhoz. Ogy hírlett, hogv nyolc inast vesznek fel. Ám a miénkhez hasonló neoved még öt volt Kassán, a város peremén És mindegyikben leqalább tizenöt suhanc. Uovan ki számithatja maaát majd a szerencsések közé .. . ? Mikolai bítvő folyvást bizonygatta: — Meqlátjátok, eljön az idö. hogv mindnyájan együttvéve is kevesen lesztek, annvi inast vesznek fe! "qvszerre. Csak sóhajtottunk, s bár a ciqarettavégek már ujjunkra égtek, méq egyszer nagyot szippantottunk. Mi csak a következő napra tudtunk gondolni: fél héttő] tlziq Itt álldogálunk maid. Aztán kijön a portás és azt mondja: — A för.ök úr ma nem ér rá ... És Mikolai bátyó este újra megviqaszta! bennünket: — Holnap, fiúk. újra fel a kapuhoz. Kitár-" tás' Eqvszer lehet, hogy rátok mosolyog a szerencse A mi negyedünkben is lakott egy szerencsefia. Mi többiek szétszőrődtunk a városban, az orszáqban. a naqyviláqban. És a háború után Mikolaj bátvöt megtették igazqatónak. Háromszáz tanulót vett fel. — Mi az ördögnek kell belőlük annyi, — csodálkoztak az emberek. Mikolai bitvö arcát már mély barázdák szántották Ha elmosolyodott, a barázdák még jobban elmélyültek. De mosolyából nem hiányzott a melegséq. — Kellenek az űj gyárban! — És hol az új qyár? — Lesz ... — Hol építenek akkorát? * — Bárcánál. — Uqvan menjen! — Azt mondom, meglesz! — Talán neve is van már... ? — Keletszlovákiai Gépgvár. Vállukat vonogatták. Hitték is. nem is. Az ember inkább csak a maga szemének hisz. Az emberek szeme láttára maqasba szöktek az acéloszlopok, tetejükben hatalmas tehertartók és felettük lapos tető. Poledniak eqész egykori qépgvára kéménvestül elfért volna a qépcsarnok egv sarkában. A gépek is megérkeztek. és a gépekhez odaálltak az emberek. Két és fél emelet magas gép. Odább egy elosztó berendezés, rajta renqeteg kapcsoló. Távirányítás' Egy időre látszólag minden meqállapodott. Körül a tágas térséget füvesítették, a nyárfák évről évre kizöldültek és a maqasba nyúltak. A qyalogjáróí és a kocsiutat is rendben tartották. Mikolai bátyó ebben az évben már nem dolqozik. Jól megérdemelt nyugdiját élvezi. Ám szívesen eljároqat a qyárba Nagyon óvatosan lépked az udvaron. Körös-körül minden feltúrva. minden csupa sár. A Keletszlovákiai Gépgyár bővül. Néqvszerese már a réqinek. Mikolai bátyó óvatosan lépked a qvárudvaron. Előrehajlik és ajkát összeszorítja. Tekintete ide-oda repdes. Jobboldalt úi gépcsarnok épül. Balolda't új öntöde. A régi ismerősök szívesen foqadiák Mikolaj bátyőt. Meqszoritják a kezét, elkísérik. — Hogy érzi maaát? — Rosszul. — feleli kurtán, de őszintén. Ha látja szemükben a csodálkozó kifejezést és a kíváncsiságot, sietve hozzáteszi' — Hogy Is érezhetném jól maqam! Ügy esztendőre száz és száz szorqalmas kéz kel! ide — és én már hatvan éves vaq'yok . .. Szomorúsáq zeng szavaiban, de szivét öröm doboqtatja. Annak örül. hoqv bár meg kell öregednie az embernek, mégis fiatalodik a világ. MARTÍN RAJNEC Lakbérhátralékosok •<i ne vágyna kényelmes szép otthonra, így legalábbis jó lakásra? Az úgynevezett •'gi jó időkben általában csak a vagyono:hb rétegek és a kapitalista rendszer szekértolói bérelhettek gözfütéses összkomfortos lakásokat. A kishivatalnokok és a munkások legfeljebb csak álmodhattak ilyen otthonokról. Népi demokratikus társ idalnti rendünk már a dolgozók százezreit juttatta kényelmes lakáshoz, és nincs meszsze az idö, mikor minden család, minden dolgozó jól megépített, korszerű lakáshoz jut. Míg a kapitalista világban a házbér a munkabér és az átlagos hivatalnok-fizetés 25—30 százalékát emésztette fel, népi demokráciánkban a lakbér a család jövedelmének csupán 3—5 %-át teszi ki. Államunk tehát a lakbérek kirovása tekintetében is nagyszabású szociális politikát folytat. A rendkívül méltányosan megszabott lakbérek gyakran a törlesztésre és a karbantartási költségek fedezésére sem elegendők. Népi demokratikus államunk tehát joggal követelheti meg minden polgártól, hogy alacsonyan megszabott házbérét, valamint a fűtési és egyébb illetékeket időben egyenlítse kl. A sok millióra rugó hátralékok azonban, sajnos, arról tanúskodnak, és Spartak-imádók hogy a becsületesség és a kötelességtudás még nem mindenki portáján otthonos, s még szép számmal akadnak olyanok, akik azt hiszik, hogy államunk türelmével, jóhiszeműségével a végtelenségig visszaélhetnek. Az elfogadható megokolás nélkül késedelmeskedök valahogy úgy képzelik, hogy a közösség mindent kibír, s elfelejtik, hogy mulasztásaik előbb-utóbb súlyos bonyodalmakat okoznak. A hátralékok nehezítik a lakásalap fejlesztését, és végeredményben a lakók érdekeit veszélyeztetik. Az e tekintetben elkövetett mulasztások gyors felszámolása nem tűr halasztást. Nincs rendjén az sem, hogy az értelmiség körében — főként az orvosok és műszaki dolgozók között — meglehetősen nagy számban vannak olyanok, akik lakásproblémájuk megoldását kizárólag a lakáshivataltól várják. Ezek az illetők ahelyett, hogy bekapcsolódnának valamely lakásépítő szövetkezetbe és igy hatékonyan elősegítenék lakáskérdésük gyors megoldását, megtakarított pénzükön inkább autót, víkendházat — sok esetben mind a kettőt — vásárolnak. Ezek a lakásigénylök abból az eléggé el nem ítélhető, önző álláspontból indulnak ki, hogy az állam mindenkinek egyaránt köteles lakást adni, tekintet nélkül arra, hogy valóban rászorul-e az állami beruházás keretében épülő lakásra, vagy módja van a lakásépítő szövetkezetek révén otthonhoz jutni. Az elkövetkező tizenegy esztendőben tervbe vett 1 200 000 lakás felépítése óriási feladat, és csak abban az esetben teljesíthető maradéktalanul. ha minden érdekelt erejéhez mérten hozzájárul e nagyszabású építkezési program megvalósításához. A lakásépítő szövetkezetek tevékenységét mindenképpen támogatnunk kell Az "üzemek vezetőségének, az egyes intézményeknek s természetcsen a szakszervezeteknek nagy lehetőségeik vannak, hogy a szövetkezeti lakásépítés számára megnyerjék a számításba jövő egyéneket. Egyrészt pontos felvilágosítást . nyújthatnak annak előnyeiről. másrészt meggyőzhetik a Spartakra, víkendházra vagy más, viszonylag kevésbé fontos dologra takaréskoskodókat, hogy erkölcsi kötelességük lakáskiutalásukat átengedni azokn ik, akik szerény jövedelemmel rendelkeznek, és nyomós egzisztenciális okoknál fogva nem lehetnek a lakásépítő szövetkezet tagjai. A nemzeti bizottságok az üzeni bizottságokkai karöltve érdemes munkát végeznének, ha alaposan felülvizsgálnák, kiknél forog valóban fenn az igénylés erkölcsi jogosultsága. - -szirt— 19