A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

Sctjószárnyai leánycsokor A csehszlovákiai magyar népművészet nagy ünnepe Gömörben Sem búcsú, sem vásár nem hív senkit, mégis az autóbuszok karavánja kanyarog a gömöri országutakon Gombaszög felé. Ékes párták, koppanó csizmák sietnek a CSEMADOK kelet-szlovákiai Dal- és Táncünnepére. Fürge kalapácsok, szekercék fűrészek dalolnak - készülnek a nézőtér rögtönzött padsorai. A munka ütemét így váltja fel az ünnep ritmusa, amint elérkezik a szombat délután, és a kassai színjátszók autóbusza Szalóc és Vigtelke között ráfordul a gombaszögi útra, megzörgetve a Sajó apró fahldját, nekifut az első emelkedőnek, hogy máris fékezzen, amint a keskeny úton letér a fák és virágok közé, ahol még egyetlen paplrpohár sincs eldobva, mert az ünnepek egyik gerjesztője, a szőke és barna serital lefojtva őrzi habját a hordók és üvegek dugója alatt. A CSEMADOK kassai műkedvelői színjátszóinak jutalomjátékával kezdődik a kétnapos ünnep. Vince Ottó — Csizmarek Mátyás operettjét, a közismert Boci-boci tarka komikus vígjátékot mutatják be, hogy nevethessünk a fura, babonás szokások klflgurázásán, az emberi gyarlóságokon, fonákjára fordított természeteken; örüljünk a szerelem győzelmének, és tapsoljunk annak az erőnek, amely a közösségi életet jelenti, ami felszabadítja az embert. A gombaszögi közönség pontosan lemérte a bemutatott színmű súlyét. Ott, ahol az összegubancolódott szokások pókhálószálait végül is széttépi a huszonöt évig gúzsbakötött vő, ott robban ki a legnagyobb taps. „Vedd fel Vendel!" — mondja Tajti Nándor a költözködésben segítő komáknak. És veszik a szekrényt, teljesítik az öntudatra ébredt vő parancsát. Itt törik meg a vén Csuhainé akarata. Hangos a gombaszögi erdő a nevetéstől. „Tedd le Vendel." Huppan a szekrény és zsugorodik a büszkeség Csuhainéban. Tudomásul kell vennie, hogy a vő belép a szövetkezetbe, jogot formál a borjúra, sőt, pipázni fog a konyhában. Itt, most tudjuk meg, hogy még a pipázás is tiltva volt a "vőnek. Tajti Nándor akaratával együtt robban a jókedv. Csak mondjon oda neki - tapsolja a kétezer ember, és ahogy a vö dereka egyenesedik, űgy görbül az ellenfél konoksága. Az ítélet jogerős. A közönség oda pártolt, ahol az igazság küzdött, és az előkészített, megbabonázott gyík farka oda kerül, ahová való, a bajkeverő lagzis Erzsa nyelvére. A másik kitörés ott kezdődik, ahol legkevésbé várja a közönség. A szelíd szolgáló, a gonoszkodó Kosorrú Lázár mindenese dönti le szolgasága korlátait, hogy a gépállomás megbecsült tagja lehessen. Itt is tudja a nézőtér, kinek a pártjára álljon. Együtt biztatja Rozikával a gyávácska Fecske Tóbiást, hogy legyen bátorsága szerelmet vallani, hiszen neki, a gyöngének vélt leányzónak volt másra ls ereje. Ismert dolgok ezek, hiszen Szlovákiaszerte nem egy műkedvelő színjátszó együttes játszotta már az' operettet, és nem egy falu nevette végig a három felvonást. De még akkor is jó űjra elmondani, hogy itt, a gombaszögi ünnep közönsége jelesre vizsgázott. Igaz, azonban az is, hogy a vizsgáltató kassai színjátszók jól tették fel a kérdést. Nem csalatkoztunk; Az éjfélbe hajló szombat délutánt már a vasárnapi hajnal köszöntgeti, amikor a népmulatság muzsikusai fáradtan leteszik a szerszámot. Csörömpölő katlanok, alattuk tüzek jelzik a másnap kezdetét. A rozsnyói, pelsöci, szilicei szövetkezetesek sátrai mellett ott a többi is; és szelik már, adagolják a nyers porciókat, a kolbászt, hurkát, ' pecsenyét. Apró kockákra vágják a gulyásnak valő húst; és hiába vagyunk kávéhoz, tejhez, vagy más egyéb folyékony reggelihez szokva, most borssal, paprikával megszórt, bőséges zsirfürdőben rózsásra pirult pecsenyével kell „beérnünk". És kl tudna hátat fordítani a hívogató illatoknak. Ki 13