A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-19 / 29 - 30. szám

Legénytánc Aki mindent latm akar Fellépés előtt a somodiak Hornok Erzsébet a legszebb népviseletben nem látja meg, hogy a sátrak hűvösében nagyhasű hordók guggolnak csapra ütve, nótát tartogatva azok számára, kik nem kerülnek az ácsolt dobogóra. Kevesen állnak ellent, csak a domboldalon felállított asztalok ferdesége mérgesíti az embereket. Ferde asztal, ferde tányér. így a kevés gulyás is soknak látszik. Igaz, hogy ez gyarapítja a vendéglátó ipar hasznát, mert amíg a szövetkezetesek igyekeznek egyenesre igazgatni az asztalokat, addig amazok előrelátó gondossággal helyezgetik a kövekre, kupacokra. Okos előrelátás! De valahogy ma még a bosszankodás is hamar elszáll, mint azok a komor felhók, melyek megkerülik ugyan a hegyeket, de mivel látják mi készül, hát odébb állnak. Nem kívánnánk gyors futásukat. Búzatáblák megdőlt termése, száradni vágyó lucerna rendek, boglyák, olajozott kombájnok, kévekötögépek, türelmetlen emberek várják a napot. Kívánjuk mi is itt Gombas^ögön, és bár minden kívánságunk így teljesülne, mert lám nem fukarkodik a szép idő. Az érkező vendégsereg nap ellen nyitja esernyőjét, és a népművészeti együttesek érkező autóbuszainak nyitott ablakain nóta száll a völgyön átal. Életörömet fejez ki minden mozdulás. Gyerekkocsival érkező házaspárok, seregnyi gépkocsi, a motorosok tábora, puffogó traktorok mögött lármás pótkocsik. Honnan a tízezer ember — kérdezhetné valaki. Gömörből - válaszolnánk erre. Gömörből, ahol ma már jut arra is idő, hogy az emberek szombaton, de még inkább vasárnap szabad idejüket nemes szórakozással töltsék. Szocialista életformánk új szórakozási, művelődési lehetőséget teremt. Kibontakozó művészetünkben teljes jogot és helyet nyer a nép művészetének gondos ápolása. Ezért jön a tízezer ember. A saját magát tükröző népi alkotás utat talál a szívekhez és értelemhez A rozsnyói énekkar