A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

Duda Gyurival kezdték ... Tagadhatatlan tény, hogy a Csemadok helyi csoportok keretében működő magyar műkedvelő színjátszós manapság már igen nagy lendületet vett. Némelyik együttes tehetséges, lelkes és áldozatkész tagokban bővelkedve egészen színvonalas, művészi élményt nyújtó előadásokat produkál. Kü-Szenc: Szelistyei asszonyok műtől ,a mai tárgyú és gazdagabb eszmei mondanivalójú darabok felé. A szenciek az Ingyenélők-kel kezdték 1953-ban, a Szelistyei asszonyokkal folytatták 1954-ben, 1955-ben a Kóviár-t, 1956-ban a Nagymamát, 1958-ban a Nórát, 1959-ben pedig Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című vígjátékát adták elő. Az együttesnek huszonöt állandó tagja és elég sok aktivistája van. — Eddig a legnagyobb visszhangja az egészen mai tárgyú Nem vagyunk angyaloknak van — mondja Minczinger elvtárs, a helyi csoport elnöke és a színjátszókör vezetője, — bór tagadhatatlanul nagy sikere volt a Nórának is. A szenei színjátszók és a közönség mérlege tehát egyelőre fény és a

Kisunokám szerepelnek müso-1;

1. rukon. Szorgalomból: jeles. Műsorpolitika szem-Dunaszerdahelyen pontjából erősen javuló, fejlődő irányzat. Szene: Nóra lönösen azoknál a csoportoknál sikerül ez, amelyeknek vezetői, rendezői bölcsen, reálisan fel tudják mérni az erőiket és műsorpolitikájukban ezt tekintetbe is veszik. Az ilyen okos, meggondolt és mértéktartói választás önmagában hordozza gyümölcsét és ez — mint azt a járási és kerületi színjátszó szemlék alkalmával már több ízben láthattuk — rendszerint fél sikert jelent. A műkedvelő színjátszók müsorpolitikája egyébként törvényszerűen fejlődik, mint ahogy a kulturális munka által fejlődnek az együttesek tagjai is. így aztán az előadási darab kiválasztását elsősorban a műkedvelő csoport tagjainak. Illetőleg vezetőinek művészi, világnézeti, valamint politikai fejlettsége és csak másodsorban az adott anyagi lehetőségek határozzák meg. A múltban ez nem volt mindig így. Egyes helyi csoportok oktalanul ragaszkodtak olyan, „kasszadarabok" előadásához, amelyekhez éppen náluk édeskevés volt a szinvonalat biztosító feltétel, nem is szölva az ilyen darabok művészi értékéről. Nézzünk körül a bratislavai kerület néhány helyi csoportjánál és figyeljük meg, hogyan fejlődtek a hagyományos népszlnmi a helyzet? 1950-ben indultak a Duda Gyurival. Mint akkoriban annyi helyi csoport — ők is Moliére-nél kötöttek ki. Még ugyanebben az évben a Ludas Matyira esett a választásuk. 1951-ben a Bor és Amerika hangja, 1952-ben a Csim-bumm cirkusz, 1954-ben a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, 1957-ben a Nagymama és (figyelem!) 1958-ban a Koratavasz, a Bolondos vasárnap, a Kincskeresők és az Irány Karakasz. 1959-ben pedig a Lidérc-Somorján igen lendületesen kezdték. Az Aranycsillag és a Liliomfi után ismét két mai tárgyú operett: az Állami áruház és a Szabad szél előadását tűzték műsorukra. Azután jött á Mágnás Miska, a Nászutazás, a Földindulás, a Szenátor úr teája és a Dódi. Somorjátől még sokat várunk. Reméljük, hogy az idei kerületi és járási szemlék igazolják majd e dicséretes fejlődés valóságát. — go — Balról a szenciek, jobbról a szerdahelyiek a Nagymamában Dunaszerdahely: Bolondos vasárnap