A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

Az Ipoly partján Tizenöt évvel ezelőtt, 1944. december 13-án a dicső szovjet hadsereg győzedelmesen előretörő alakulatai rövid, de nehéz harcok után felszabadították az Ipoly két partján elterülő kisvárost, Ipolyságot. A fasiszta uralom utolsó napjai a háború legsötétebb borzalmait hagyták a városka polgárainak emlékezetében. December 8-én súlyos légitámadás érte a félelem döbbenetébe dermedt város. Rommá omlott házak, a német „szövetségeié szovjet hősök emlékmüve sek" által valódi „Übermensch-!" alapossággal kifosztott magánlakások, középületek, üzlatek és raktárak, a csaknem éhínséggel határos nélkülözés meg a hadiözvegyek és árvák könnyeinek mérhetetlen tengere. Ez maradt Ipolyságon a bőrüket mentő fasiszta hordák után. Zúzmarás őszutól-télelejl nap volt 1944. december tizenharmadika, Részlet az új városnegyedből amikor a szovjet felszabadítók birtokukba vették a várost, és a háború borzalmaitól megcsömörlött emberek ekkor talán még nem sejtették, hogy az igazi szabadság, egy szebb és jobb, nemesebb eszméktől fűtött korszak virrad rájuk. Ha ma a tizenöt év előtti Ipoly% ságot keresed, fáradozásod hiábavaló. Eltűntek a munkanélküliek szánalmat keltő és éhezésre kárhoztatott seregei, megszűnt a nyomor, a reménytelenség, a megalázottság itt az Ipoly menti kisvárosban is. A sötétség, elnyomás ás rombolás világát a világosság, szabadság és építés korszaka váltotta fel. A háború és a fasiszta rombolás nyomai lassan, de biztosan eltűntek. Az Ipoly két partját a németek által felrobbarltott régi fahíd helyén korszerű, gyönyörű hld köti össze, mintegy jelképként a felvirradt új. békés, szabad kornak. A rommádóit házak helyén ma új családi házak állnak, s az Ipolysági dolgozók lakásigényelnek kielégítésére egész új városnegyfed épült korszerű, minden kényelmet biztosító lakásokkal. Gombamódra szaporodnak a családi házak, az állam támogatásává!, vagy teljesen az állam költségén épülő házak, hogy minden dolgozó kényelmes lakást kaphasson Ipolyságon ls. Ha végigmegyünk a városon, Impozáns épületek egész sora ragadja meg figyelmünket. A sportpályával szemben a gyönyörű új postaépület tárul elénk, melyet az idén adtak át rendeltetésének. A posta épülete mögött a több mint kétezer férőhelyes, korszerű szabadtéri színpad büszkélkedik, amely részben társadalmi munkával épült, s ezért joggal egyik büszkesége az Ipolyságiaknak. S ki győzné felsorolni, ml minden épült még fel Ipolyságon a szabadság 15 esztendeje alatt. De minden, ami felépült, ékesen bizonyltja, hogy a szocializmus, a fokozatos előrehaladás tagadhatatlan tény. A szabadság 15 esztendeje gyökeresen megváltoztatta az Ipolysági dolgozók életét is. Nézz körül ebben a lüktető életet élő kisvárosban, és tedd le a köszönet és hála virágát a szovjet hősök emlékművére, akik életüket adták azért, hogy mint a besztercebányai közigazgatási kerület egyik első járási székhelyének, meghozzák Ipolyságnak a szabadságot. Tizenöt évvel ezelőtt harckocsik dübödögtek a város utcáin: romókká, kétségbeeséssé, pusztulássá válva agonizált az élet. Ma pedig: pufók arcú gyerekek, megelégedett, az üzleteket, önkiszolgáló boltokat, piacokat megtöltő emberek, a város egész zajos, zsongó, lüktető élete bizonyltja: a szabadság tizenötödik évfordulóját ünneplő Ipolyság él. J61 él és egyre jobban fog élni. Ipolyság a dolgozóké, a népé és a város dolgozói öntudatos munkával haladnak előre pártunk bölcs Irányításával továbbra Is azon az dton, melyet a 15 esztendő előtt véres harcokban megszületett szabadság nyitott meg számukra. SÁGI TÖTH TIBOR 3 zeregyszáztizenegy méter magas fennsík Dobsina p fölött. 1 A harcok egykori szín——1

helyén most szelíd borjak kérődznek. Itt ni, a mélyalmű, nyitott istálló. Hideg az időjárás. A hetven növendékállat bundát növeszszövetkezet egy fontos részlege van. A szurdokok elcsendesedtek. A partizán-ösvényeket csemete Ultetók járják tavasz idején. Mostan, a téli világban erdólrtó balta csattog és nyesegető fürész zavarja a csendet. Fiatal fenyők sorakoznak vágott lábba! halomba. Tizenöttett, hogy szembe nézzen a széllel, mert gyakran felkerekedik lent a puszta mezőn, hogy a Veszett-réten találkozzon néhány vadabb forgataggal, és máris fönt van a förgeteg a Csuntaván. Mit tudja a téli kiránduló, hogy itt a fennsíkon a dobsinai Osztályozás éves fenyők. Ján Oprenöák vámolja az erdőt. Nem pusztító szándékkal, csak a rendes irtás, ritkítás szándékával. A dobsinai erdőgazdaság megrendelést szállít. Ki tudja, hány ezer darabot nyesegetnek még ki karácsonyig, hogy a fenyőfa ünnepén sereg gyerek örvendezzen a csillogó darabka erdőnek. Innen a Csuntaváról exportra indul az erdő fenyőfája. A Magyar Népköztársaság adta a megrendelést és Oprenéák János napi 550 darabbal szaporítja a mennyiséget. Ennyi a norma, a vágás normája. Utána jön még az osztályozás, kötözés, hogy a hosszú út ne tegyen kárt a gyönge tűlevelekben. Mikor itt gépfegyver kattogott, a tűlevelűek éppen csak kidugták fejüket a földből. A szabadság országútján jöttek már kelet felől a csillagos seregek. A Sztracenai-völgyön tankok dübörögtek Telgárt felé. Fönt a Csuntaván aprócska tülevelek dugdosták ki fejüket az avar közül, várták az idő múlását. Tizenöt tél havát vitte el azóta a tavaszi napsugár. A fenyők elindulnak, hogy feldíszítsék a meleg téli szobákat s hallják a gyermekek örömteli kacagását. GYURCSÖ ISTVAH