A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

Az Ipoly partján Tizenöt évvel ezelőtt, 1944. de­cember 13-án a dicső szovjet had­sereg győzedelmesen előretörő ala­kulatai rövid, de nehéz harcok után felszabadították az Ipoly két part­ján elterülő kisvárost, Ipolyságot. A fasiszta uralom utolsó napjai a háború legsötétebb borzalmait hagyták a városka polgárainak em­lékezetében. December 8-én súlyos légitámadás érte a félelem döbbe­netébe dermedt város. Rommá om­lott házak, a német „szövetsége­ié szovjet hősök emlékmüve sek" által valódi „Übermensch-!" alapossággal kifosztott magánlaká­sok, középületek, üzlatek és rak­tárak, a csaknem éhínséggel hatá­ros nélkülözés meg a hadiözvegyek és árvák könnyeinek mérhetetlen tengere. Ez maradt Ipolyságon a bőrüket mentő fasiszta hordák után. Zúzmarás őszutól-télelejl nap volt 1944. december tizenharmadika, Részlet az új városnegyedből amikor a szovjet felszabadítók bir­tokukba vették a várost, és a há­ború borzalmaitól megcsömörlött emberek ekkor talán még nem sej­tették, hogy az igazi szabadság, egy szebb és jobb, nemesebb esz­méktől fűtött korszak virrad rájuk. Ha ma a tizenöt év előtti Ipoly­% ságot keresed, fáradozásod hiába­való. Eltűntek a munkanélküliek szánalmat keltő és éhezésre kárhoz­tatott seregei, megszűnt a nyomor, a reménytelenség, a megalázottság itt az Ipoly menti kisvárosban is. A sötétség, elnyomás ás rombolás világát a világosság, szabadság és építés korszaka váltotta fel. A há­ború és a fasiszta rombolás nyo­mai lassan, de biztosan eltűntek. Az Ipoly két partját a németek ál­tal felrobbarltott régi fahíd helyén korszerű, gyönyörű hld köti össze, mintegy jelképként a felvirradt új. békés, szabad kornak. A rommádóit házak helyén ma új családi házak állnak, s az Ipolysági dolgozók la­kásigényelnek kielégítésére egész új városnegyfed épült korszerű, minden kényelmet biztosító laká­sokkal. Gombamódra szaporodnak a családi házak, az állam támogatá­sává!, vagy teljesen az állam költ­ségén épülő házak, hogy minden dolgozó kényelmes lakást kaphasson Ipolyságon ls. Ha végigmegyünk a városon, Im­pozáns épületek egész sora ragadja meg figyelmünket. A sportpályával szemben a gyönyörű új postaépület tárul elénk, melyet az idén adtak át rendeltetésének. A posta épülete mögött a több mint kétezer férő­helyes, korszerű szabadtéri színpad büszkélkedik, amely részben társa­dalmi munkával épült, s ezért jog­gal egyik büszkesége az Ipolysá­giaknak. S ki győzné felsorolni, ml minden épült még fel Ipolyságon a szabadság 15 esztendeje alatt. De minden, ami felépült, ékesen bizo­nyltja, hogy a szocializmus, a foko­zatos előrehaladás tagadhatatlan tény. A szabadság 15 esztendeje gyöke­resen megváltoztatta az Ipolysági dolgozók életét is. Nézz körül ebben a lüktető életet élő kisvárosban, és tedd le a köszönet és hála virágát a szovjet hősök emlékművére, akik életüket adták azért, hogy mint a besztercebányai közigazgatási ke­rület egyik első járási székhelyé­nek, meghozzák Ipolyságnak a sza­badságot. Tizenöt évvel ezelőtt harckocsik dübödögtek a város utcáin: romók­ká, kétségbeeséssé, pusztulássá vál­va agonizált az élet. Ma pedig: pu­fók arcú gyerekek, megelégedett, az üzleteket, önkiszolgáló boltokat, piacokat megtöltő emberek, a város egész zajos, zsongó, lüktető élete bizonyltja: a szabadság tizenötödik évfordulóját ünneplő Ipolyság él. J61 él és egyre jobban fog élni. Ipolyság a dolgozóké, a népé és a város dolgozói öntudatos munkával haladnak előre pártunk bölcs Irá­nyításával továbbra Is azon az dton, melyet a 15 esztendő előtt véres harcokban megszületett szabadság nyitott meg számukra. SÁGI TÖTH TIBOR 3 zeregyszáztizenegy méter magas fennsík Dobsina p fölött. 1 A harcok egykori szín­——1 helyén most szelíd borjak kérődznek. Itt ni, a mélyalmű, nyitott is­tálló. Hideg az időjárás. A hetven növendékállat bundát növesz­szövetkezet egy fontos részlege van. A szurdokok elcsendesedtek. A partizán-ösvényeket csemete Ultetók járják tavasz idején. Mostan, a téli világban erdólrtó balta csattog és nyesegető fü­rész zavarja a csendet. Fiatal fenyők sorakoznak vá­gott lábba! halomba. Tizenöt­tett, hogy szembe nézzen a széllel, mert gyakran felkere­kedik lent a puszta mezőn, hogy a Veszett-réten találkoz­zon néhány vadabb forgataggal, és máris fönt van a förgeteg a Csuntaván. Mit tudja a téli kiránduló, hogy itt a fennsíkon a dobsinai Osztályozás éves fenyők. Ján Oprenöák vá­molja az erdőt. Nem pusztító szándékkal, csak a rendes irtás, ritkítás szándékával. A dobsinai erdőgazdaság megrendelést szállít. Ki tudja, hány ezer darabot nyesegetnek még ki karácsonyig, hogy a fe­nyőfa ünnepén sereg gyerek örvendezzen a csillogó darabka erdőnek. Innen a Csuntaváról exportra indul az erdő fenyőfája. A Ma­gyar Népköztársaság adta a megrendelést és Oprenéák János napi 550 darabbal szaporítja a mennyiséget. Ennyi a norma, a vágás normája. Utána jön még az osztályozás, kötözés, hogy a hosszú út ne tegyen kárt a gyönge tűlevelekben. Mikor itt gépfegyver katto­gott, a tűlevelűek éppen csak kidugták fejüket a földből. A szabadság országútján jöt­tek már kelet felől a csillagos seregek. A Sztracenai-völgyön tankok dübörögtek Telgárt felé. Fönt a Csuntaván aprócska tü­levelek dugdosták ki fejüket az avar közül, várták az idő mú­lását. Tizenöt tél havát vitte el az­óta a tavaszi napsugár. A fe­nyők elindulnak, hogy feldí­szítsék a meleg téli szobákat s hallják a gyermekek örömteli kacagását. GYURCSÖ ISTVAH

Next

/
Oldalképek
Tartalom