A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

Gyermekkívánság Beboful az ég, esö záporoz. Most a vincellér dalol és boroz. Esik az eső — létrán nem jöhet —, de hát havat vár minden kisgyerek; Havat, december utolsó jelén, korcsolyapályát minden tó jegén. Szántalpak alá fehér havat vár, a most szégyenült, elbújt napsugár. GYURCSO ISTVÁN ISKOLA, AMELYEN VÖRÖS CSILLAG RAGYOG Kedves kis epizód révén jutottam el a Jindfich utcai XVIII. nyolcéves iskolába. Prágét nem nagyon ismerem; ötre fontos találkozóm volt a Palace szálló előtt s én háromnegyed ötkor még teljesen tájékozatlanul topogtam a Jungmann szobor előtt. Kérdezősködtem én három járókelőtől is, dehát amennyit megértettem elhadart magyarázatukból, az arra se lett vplna elég, hogy a Jungmann tér melletti utcába eltaláljak. Ekkor lépett mellém a pöttömnyi Pekárová Lídia és a még pöttömnyibb Jindrich Stépán, s mintha csak vak lettem volna, kedvesen karon ragadtak. — Elvezetjük mi a bácsit - csicseregték kellemes prágai hangsúllyal, s Ugy rohantak velem, mintha legalább is őket várták volna a Palace szálló bejáratánál. — Ti minden segítségre szorulóhoz ilyen kedvesek vagytok? — kérdezgettem útközben készséges vezetőimet, mire Lídia nagy büszkén közölte: — Mi a Jindfich utcai vörös csillagos iskola úttörői vagyunk, nekünk kötelességünk segíteni azokon, akik gyámoltalanok! A „gyámoltalan" szó ugyan egy kis pírt varázsolt borostás arcomra, mégis magamhoz öleltem a két kis- prágai polgárt, és mert egyébbel nem tudtam hamarjában Készül a turista kör krónikája megjutalmazni kedvességüket, megígértem, hogy másnap felkeresem „híres" iskolájukat, s megírom a szlovákiai magyarok részére, mi mindent lehet tapasztalni egy ilyen prágai mintaiskolában. * * * A Jindfich-torony háta mögött találtam meg a két gyerek öreg iskoláját, öregnek nem azért nevezem, mert mai épületében nyolcvan esztendő óta tanítgatják már az ábécé tudományát, hanem még nyomósabb okból. Az előző épületet is Jindfich-iskolá-' Ehhez is értenie kell a jó úttörőnek van. Tagjai bejárják az ország legszebb tájait, és krónikájukba minden kirándulásukról tárgyilagos beszámolót írnak. Nagyon érdekes még a Jifl Pohamaő tanító által vezetett történelmi kör is, melynek tagjai valóságos kis múzeumot gyűjtöttek össze. Befejezésül hadd mondjam el, hogy a Jindfich utcai kedves kis pioníroknak nemcsak pionirtevékenységük, de tanulmányi eredményük is kiváló. A közel 900 tanuló közül az elmúlt iskolai évben mindössze nyolc olyan gyermek akadt, aki bukással szégyenitette meg a vörös csillagos iskolát. Igaz, ebben az iskolában egyetlen olyan tanító sincs, aki ne hinné, hogy akit jó pionírrá nevelünk az iskolában, azt talpig ember lesz felnőtt korában is! NEUMANN JÁNOS nak nevezték a régi prágaiak, s ez az iskola 700 éves múltra tekinthet vissza, Olyan tudósok tanítottak itt, mint a mártír halált halt hires költő és filozófus. Campanus mester. És én a nagy múltú iskolának mai nevelési módszereit mégis jobbnak tartom, mint bármikor is volt. Pedig akad ám éppen elég bajlódni valója Prúáek Jaroslav igazgatónak és kartársainak. Nem' kevesebb mint 900 nebulót kell nevelniük, mégpedig úgy, hogy viselkedésük, előmenetelük és emberségük révén híressé váljanak egész Prágában! íme például a Lida és Pista említette „vörös csillag" története: A pionirszervezet tízéves jubileuma alkalmából iskolaközi pionírversenyt hirdetett a főváros CSISZ titkársága, s a verseny feltételei bizony nem voltak -a legkönnyebbek. Azoknak, akik részt vettek ebben a versenyben, teljesíteniük kellett a „Mit kell tudnia és ismernie a pionírnak" néven ismert új pionír-alapszabályzat követelményeit. Az első osztályosoknak pl. többek között öt órát kellett ledolgozniok társadalmi munka keretében, és legalább három koronát gyűjteniök a közös alapra. Meg kellett szerezniük a csa -patzászlóhoz szükséges négy vörös szalagot, amelynek elnyeréséhez szintén soksok különböző feltételt kellett teljesiteniök. Végül pedig jó eredményt kellett felmutatniok a még nem pionír „szikrákkal való foglalkozásban. A Jindfich utcai iskolások azonban teljesítették a nehéz versenyfeltételeket, s hónapok óta büszkén ragyog iskolájuk kapuján az eddig csak élüzemeken látott dicső vörös csillag. De nemcsak a versenyekben, az iskola hétköznapi életében is megmutatkozik Libuáe Lebdusková pionírvezető és a többi tanító lelkes munkája. Megható volt például, amikor bemutatták a hatvan leányból és három fiúból álló énekkar tudományát, s a kedves kis cseh gyerekek három magyar dalt énekeltek el előttem, magyarul ! Azt a sok különböző szakkört pedig, melynek majdnem mindegyikében művészien illusztrált krónikát vezetnek a pionírok, szinte lehetetlen elsorolni. ízelítőként említem meg csupán a turisztikai kört, a gyógynövény-gyűjtő kört. a trombitások körét és a történelmi kört. A turista körnek például három alcsoportja A buborék száll, kelletőn kerengve, az ember űzi, kegyes bűvöletbe', s ahogy eléri - pukk - szemébe fröccsen a szappanlé. S a hős a mába zökken.., GÁLY OLGA Fiú, vagy kislány, igazán nem számít. A csillogó gömb csábított és csábít. Hogy belülről üres, s elpattan egy percben ? Nem lényeges. Mert Ilyen már az ember.