A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

mm Hetek óta folyik a nyugatnémet békevédők ellen indított hirhedt düsseldorfi per. Furcsa bírósági tárgyalás, mivel nem bűnözők, hfinem a béke-világmozgalom aktiv részvevői ülnek a vádlottak padján. Mi a vád ellenük? Az, hogy „alkotmányba Utközö" dolgot művelnek és „ártanak az állam érdekelnek". Kik ülnek a vádlottak padján? Néhány név: a hetvenéves Edith Hoereth-Menge aszszony, Erwin Eckert, a Békevilágtanács tagjai, Johannes Oberhof evangélikus lelkipásztor, Gerhard Wohlíart s mások, a békevédők németországi bizottságának tagjai. A bonni militaristák és revansiszták érdekeit képviselő bíróság „alkotmányellenes, titkos és bűnös szervezkedésnek" minősítette a békemozgalmat. Furcsán hangzik fülünknek, hogy vaíáklt titkos bűnözőnek, felbujtónak nevezzenek azért, mert a béke és a nemzetközi együttműködés híve, s emellett a nyilvánosság előtt aktívan síkra száll, de ügy látszik, a bonni hivatalok nem átallanak bizarr vádakkal előállni, főként, ha „a cél szentesit! az eszközt". A cél pedig a kommunista párt alkotmányellenes betiltása után a militarista-revansista politika útjában álló haladó társadalmi erők, első helyen a békemozgalom felszámolása. Csakhogy ez a per nem folyik simán. Eltekintve a heves nemzetközi tiltakozástól, mellyel a béke-világmozgalom hívei a WcseréttAefy vádlottak védelmére kelnek, ártatlanságuk és nagy hivatásuk tudatában maguk a vádlottak válnak bíráik vádlóivá. Oberhof lelkész nemcsak imádkozott, hanem aktivan tevékenykedett is a békéért, s örömmel gondol vissza a kommunistákkal folytatott együttműködésre. „Nem lehet keresztény az, aki nem törekszik minden erejével a békére. Itt állok, másként nem tehetek" - fejezte be Luther mondásának idézésével a bíróság előtt tett nyilatkozatát. Németország igaz fiai, a béke és az új, nemes emberi kapcsolatok lelkes hivei és védelmezői állnak az Ítélőszék előtt. Az igazi Németország lelkiismerete szólal meg bennük: Ezt állították vádlottak padjára a hatalom urai, azért hogy a tömeggyilkos Oberländer és hasonszőrű társai kényelmesen terpeszkedhessenek miniszteri bársonyszékeikben és a világ leigázásáról, az emberiséget még szörnyűbb katasztrófába döntő háborúról álmodozzanak és szöjjék pokoli terveiket. (L> Találkozás Jurij Hojda, az igaz ember és barát emlékének Fény záporzott, a fák rügye kibomlott, vígan trilláztak a tavasz-hírnökök, A volt megyeház ódon folyosóján napfény szökdécselt a vén falak között. Végigsiettem színes kőkockáin - visszhangzott léptem a boltívek alatt -bekopogtam az egyik ajtón, s bentről ukránul hangzott a biztató „szabad!" Hónom alatt egy frissen írt cikkemmel csendben beléptem s szétnéztem tétován. „Zdrasztvujtye!" - mondtam idegen hangsúllyal és lassan végigmentem a szűk szobán. Az ablaknál egy olajbarna arai ifjú férfi rótt sort-sorra sebesen. Bemutatkoztam. A férfi felugrott, s hosszan, melegen rázta, rázta kezem. Ügy fogadott, mint régi jó barátját, bár akkor látott talán első ízben. Tört ukránsággal, botladozó nyelvvel beszélni kezdtem. Rámnézett szelíden, s szólt: folytassam csak magyarul, megért, hisz Debrecenben négy évig élt mint diák, s már mondta is, hogy s mint volt... Eltűnődtem egy percre... Kintről a szél a kerti fák illatát hozta be... Béke volt, de még sajogtak az úr-világ tépte sebek. Felrévlett a múlt, mely a Dunatájon sokszor ugrasztott egymásnak népeket: grófok s főpapok gyűlölséget szítva, választották szét azt, ki egyet akart; úri maszlaggal mételyezték meg egy évezh:den át a magyart s nem-magyart. S ha új életre vágyva összefogott a nép, hogy gyűlölt igáját lerázza, urai vérbe fojtották szándékát, s keményebb jármot tettek a nyakára... ... Kavargott a múlt, mint megbolydult méhkas. De zord századok örvénylése fölött negyvennégy ősze fénylett életosztón: Dunatáj népe örök frigyet kötött! ... S ahogy lelkesen öltöttünk szót szóba ott, mint két nép egymásra talált fia, tudtuk: új élet küszöbén állunk, s a múlt többé már sohasem tér vissza! SÁNDOR LÁSZLÓ, (Szovjetunió) kezdtek lerakódni a higanycsöpp elektródon. Az oldaton villanyáram hatol keresztül, a galvanométer feljegyzi a kilengést, egy tükör fényérzékeny-papírra vetíti, a gráf vonala merőlegesen emelkedik. Megálapítotu tuk az oldatban az első elem jelenlétét. Amint 1,0 voltra emelkedik a feszültség, a cink iónjai kezdenek az elektród felé vándorolni. S ugyanígy jellemző a mangán iónjainak kiválasztódására az 1,4 voltos feszültség. A polarográf kezelője, a feszültségtáblázat segítségével, a fénykép-jegyzetből megállapítja az oldat vegyi öszszetételét. Ez azonban még nem minden. A polarográf mérés nélkül elárulja, milyen mennyiségben foglal magában az oldat egyes elemeket, vagy anyagokat. Könnyen elképzelhetjük, mit jelent mindez, milyen nagymértékben megkönnyíti vegyészeink munkáját s ezáltal a mi életünket is. Heyrovsky professzor megkapta munkájáért a legnagyobb elismerést, ám bizonyára éppoly nagy örömet szerez a tudósnak, hogy munkáját s főképp munkájának eredményeit a dolgozó népnek adhatta. Modern polarográf LP 55 Heyrovsky 1924-1925-ből való első polaenn »*ó fin