A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-12-25 / 51 - 52. szám

A professzor első tanítványai a kémiai intézet előtt íazo-Dan Egy csepp higany diadalútja „Harmincnégyéves volt akkortájt s az egyetem tanári karának tiszteletére mél­té szeniorjai között látva őt, kevesen té­telezték volna fel róla, hogy a fizikai vegytan rendkívüli tanára" - beszéli el Brdliöka Rudolf akadémikus Heyrovsky professzorra emlékezve. — „A hallgatók közt híre járta, hogy holmi kísérleteket végez, elektródnak egy higanycseppet használva, s hogy Londonból egy japán kíséretében tért vissza, aki érdeklődik e kísérletek iránt. Az említett japán M. Shikata volt, később a Kyoto-i egyetem tanára. Ezerkilencszázhuszonnégyet írtunk, s számunkra az egész ügyet a titokzatos­ság fátyla fedte; voltaképpen azt sem tud­tuk, miről van szó, vagy hol folynak a kísérletek." „Egy évvel később jelent meg a vegy­tani irodalomban először a „polarográf" kifejezés — egy hollandiai vegytani folyó­iratban." Heyrovsky professzor megkapta a iNobel­díjat, s igy munkájáért a legnagyobb el­ismerésben részesült. Volt hallgatói va­lamennyien szeretettel emlékezünk vissza tanítónkra s azokra a küzdelmes évekre, mikor fáradhatatlan munkájával megve­tette egy új tudományos módszer alapjait" — fejezte be visszaemlékezését Brdliöka Rudolf akadémikus. • * * Ma, mikor a csehszlovák tudós kitün­tetésének hire bejárta a világsajtót s 'lépten-nyomon találkozunk nevével újság­jaink, folyóirataink hasábjain, bizonyára sok olvasónk teszi fel a kérdést: mi vol­taképpen a polarográf, a polarográfia ? Szerepe van valamennyiünk életében, még ha sohasem is láttunk polarográfot. A polarográfia tette lehetővé, hogy megállapítsák azon fém helyes összetéte­lét, amelyből borotvanpengénket készítet­ték. Talán a geológusnak segített megtalálni az ércet, amelyből villanykörténk fémszá­lét állították elő. Megóv bennünket attól, hogy a fémek nyomai beszennyezzék konzerveinket, s általában biztosltja az élelmiszeripari ter­mékek kifogástalanságát. Ügyel a levegő tisztaságára a bányákban és ipari üzemekben, segítségünkre siet a plasztikus anyagok gyártásának automa­tizálásában. Mi is hát voltaképpen a polarográfia? Térjünk vissza egy percre a múltba, iskolás korunkba és emlékezzünk vissza a legérdekesebb kísérletek egyikére, a különböző tárgyaknak galvanikus úton fé­mekkel való bevonására. Mi történik az oldatban e galvanikus folyamat alatt? A rézgálic molekulái pl. diszociálődnak — két ellenkező töltésű részecskék csoportjára osztódnak. Ezek a pozitív és negatív iónok — vagyis atomok, illetve atomcsoportok. A villamos áram rendezett irányt szab a réz-iónok moz­gásának. A réz és egyéb fémek pozitív töltésű iónjait a negativ elektród vonzza magához, amelyet vékony fémréteggel vonnak be. Ily módon már több mint száz esztendeje rendkívül finom és pontos munkát végez számunkra az elektromos áram az atomokban — ezüsttel, nikkellel, krómmal vonja be a tárgyakat . Ugyanakkor azonban más munkát is végezhet a vegyész számára. Lehetővé te­szi, hogy megállapítsuk egy ismeretlen oldat milyen elemeket vagy anyagokat fog­lal magában s milyen mennyiségben. Az elemek vagy elemek csoportjainak iónjai ugyanis bizonyos feszültségnél rakódnak le az elektródokra, amely feszültség bizo­nyos anyag esetében állandó s ily módon elárulhatja, mely elemről vagy anyagról van szó. E kérdés megoldása egy nagv nehézség elé állította a kutatót: az iónok ugyanis lerakódnak az elektródon — s ez a jelen­ség kitűnően megfelel nekünk, ha vala­mely tárgyat fémmel akarunk bevonni — de fölöttéb kellemetlen, ha meg akarjuk állapítani valamely oldat vegyi összetéte­lét. Az iónok ugyanis — mikor réteget alkotnak az elektródon, egyúttal megvál­toztatják annak összetételét. Voltaképp tehát az elektród egyre változik, egyre mássá alakul át, s így természetesen minden mérés új eredményt adna. Van tehát olyan elektród, amely önma­gát cseréli ki, s ily módon lehetővé teszi a pontos s amellett gyors vegyi elemzést? Van ilyen elekród s épp Heyrovsky Ja­roslav professzor fedezte fel 1922-ben! Valóban zseniális ötlet volt a vegyi elemzéshez elektródként egy csepp hi­ganyt használni. * * * Heyrovsky akadémikus intézetében a la­boratórium asztalán működésbe láthatjuk a polarográfot. A higany lassan, körülbelül két másodperces időközökben csöpög egy alig tizedmilliméter átmérőjű üvegcsőből. A híganyoszlopon függő higanycsöpp az egyik elektród, az edény falán lévő hi­gany a másik. Az áramszolgáltató egy ak­kumulátor. Az ellenállási dróttal ellátott korong lassan forog, s ily módon egyre fokozza a feszültséget. Egyébként semmit sem láthatunk. Lássuk most az előhívott polagram­mot. Beosztása mellett fel van tüntetve az elemek elnevezése, fenn pedig voltok­ban kifejezve a feszültség. Miként született meg a polagramm? A készülékben kezdetben oly alacsony volt a feszültség, hogy az iónok elektrolikus kiválasztódása nem állt be. Amint a fe­szültség 0,6 voltra nőtt, a kadmium iónjai Mint régi lelkes futballista az egyik mérkőzés kezdő rúgását végzi Heyrovsky professzor előadást tart a prágai Károly Egyetem fizikai kémiai tanszékén

Next

/
Oldalképek
Tartalom