A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-12-25 / 51 - 52. szám
A professzor első tanítványai a kémiai intézet előtt íazo-Dan Egy csepp higany diadalútja „Harmincnégyéves volt akkortájt s az egyetem tanári karának tiszteletére mélté szeniorjai között látva őt, kevesen tételezték volna fel róla, hogy a fizikai vegytan rendkívüli tanára" - beszéli el Brdliöka Rudolf akadémikus Heyrovsky professzorra emlékezve. — „A hallgatók közt híre járta, hogy holmi kísérleteket végez, elektródnak egy higanycseppet használva, s hogy Londonból egy japán kíséretében tért vissza, aki érdeklődik e kísérletek iránt. Az említett japán M. Shikata volt, később a Kyoto-i egyetem tanára. Ezerkilencszázhuszonnégyet írtunk, s számunkra az egész ügyet a titokzatosság fátyla fedte; voltaképpen azt sem tudtuk, miről van szó, vagy hol folynak a kísérletek." „Egy évvel később jelent meg a vegytani irodalomban először a „polarográf" kifejezés — egy hollandiai vegytani folyóiratban." Heyrovsky professzor megkapta a iNobeldíjat, s igy munkájáért a legnagyobb elismerésben részesült. Volt hallgatói valamennyien szeretettel emlékezünk vissza tanítónkra s azokra a küzdelmes évekre, mikor fáradhatatlan munkájával megvetette egy új tudományos módszer alapjait" — fejezte be visszaemlékezését Brdliöka Rudolf akadémikus. • * * Ma, mikor a csehszlovák tudós kitüntetésének hire bejárta a világsajtót s 'lépten-nyomon találkozunk nevével újságjaink, folyóirataink hasábjain, bizonyára sok olvasónk teszi fel a kérdést: mi voltaképpen a polarográf, a polarográfia ? Szerepe van valamennyiünk életében, még ha sohasem is láttunk polarográfot. A polarográfia tette lehetővé, hogy megállapítsák azon fém helyes összetételét, amelyből borotvanpengénket készítették. Talán a geológusnak segített megtalálni az ércet, amelyből villanykörténk fémszálét állították elő. Megóv bennünket attól, hogy a fémek nyomai beszennyezzék konzerveinket, s általában biztosltja az élelmiszeripari termékek kifogástalanságát. Ügyel a levegő tisztaságára a bányákban és ipari üzemekben, segítségünkre siet a plasztikus anyagok gyártásának automatizálásában. Mi is hát voltaképpen a polarográfia? Térjünk vissza egy percre a múltba, iskolás korunkba és emlékezzünk vissza a legérdekesebb kísérletek egyikére, a különböző tárgyaknak galvanikus úton fémekkel való bevonására. Mi történik az oldatban e galvanikus folyamat alatt? A rézgálic molekulái pl. diszociálődnak — két ellenkező töltésű részecskék csoportjára osztódnak. Ezek a pozitív és negatív iónok — vagyis atomok, illetve atomcsoportok. A villamos áram rendezett irányt szab a réz-iónok mozgásának. A réz és egyéb fémek pozitív töltésű iónjait a negativ elektród vonzza magához, amelyet vékony fémréteggel vonnak be. Ily módon már több mint száz esztendeje rendkívül finom és pontos munkát végez számunkra az elektromos áram az atomokban — ezüsttel, nikkellel, krómmal vonja be a tárgyakat . Ugyanakkor azonban más munkát is végezhet a vegyész számára. Lehetővé teszi, hogy megállapítsuk egy ismeretlen oldat milyen elemeket vagy anyagokat foglal magában s milyen mennyiségben. Az elemek vagy elemek csoportjainak iónjai ugyanis bizonyos feszültségnél rakódnak le az elektródokra, amely feszültség bizonyos anyag esetében állandó s ily módon elárulhatja, mely elemről vagy anyagról van szó. E kérdés megoldása egy nagv nehézség elé állította a kutatót: az iónok ugyanis lerakódnak az elektródon — s ez a jelenség kitűnően megfelel nekünk, ha valamely tárgyat fémmel akarunk bevonni — de fölöttéb kellemetlen, ha meg akarjuk állapítani valamely oldat vegyi összetételét. Az iónok ugyanis — mikor réteget alkotnak az elektródon, egyúttal megváltoztatják annak összetételét. Voltaképp tehát az elektród egyre változik, egyre mássá alakul át, s így természetesen minden mérés új eredményt adna. Van tehát olyan elektród, amely önmagát cseréli ki, s ily módon lehetővé teszi a pontos s amellett gyors vegyi elemzést? Van ilyen elekród s épp Heyrovsky Jaroslav professzor fedezte fel 1922-ben! Valóban zseniális ötlet volt a vegyi elemzéshez elektródként egy csepp higanyt használni. * * * Heyrovsky akadémikus intézetében a laboratórium asztalán működésbe láthatjuk a polarográfot. A higany lassan, körülbelül két másodperces időközökben csöpög egy alig tizedmilliméter átmérőjű üvegcsőből. A híganyoszlopon függő higanycsöpp az egyik elektród, az edény falán lévő higany a másik. Az áramszolgáltató egy akkumulátor. Az ellenállási dróttal ellátott korong lassan forog, s ily módon egyre fokozza a feszültséget. Egyébként semmit sem láthatunk. Lássuk most az előhívott polagrammot. Beosztása mellett fel van tüntetve az elemek elnevezése, fenn pedig voltokban kifejezve a feszültség. Miként született meg a polagramm? A készülékben kezdetben oly alacsony volt a feszültség, hogy az iónok elektrolikus kiválasztódása nem állt be. Amint a feszültség 0,6 voltra nőtt, a kadmium iónjai Mint régi lelkes futballista az egyik mérkőzés kezdő rúgását végzi Heyrovsky professzor előadást tart a prágai Károly Egyetem fizikai kémiai tanszékén