A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-22 / 47. szám

A modern tudomány ma már meg sem lehetne elektronikus számológépek nélkül. Köztudomású, hogy a szputnyikok és lu­nyikok kibocsátásához szükséges csilla­gászati számításokat szintén ilyen gépeken végezték. Kevesebben tudják azonban, hogy az elektronikus számológép idegen nyelvű szövegek lefordítására is felhasz­nálható. Ez sokak szemében szinte hihetetlennek tűnik, hiszen a fordítás eddig kifejezetten szellemi munkának minősült, és azt hit­tük, hogy ez mechanikus eszközökkel nem végezhető. Pedig itt is „mindössze" arról van szó, hogy a nyelvtannak szabályai vannak, amelyekre a gépet — képletesen szólva — „megtaníthatjuk", egy megfelelő program kidolgozásával. Amire még szük­ség van, az egy gépesített szótár. A gép fordítás közben lényegében ugyanazt a módszert követi, amit az ember, amikor fordít: az idegen nyelvű szöveg egyes szavait kikeresi a szótárból (a szótár természe­tesen lehet a fordító emlékezőkészsége, memóriája is); a keresés közben felhasználja az idegen nyelv alaktanát, tehát a szó előbb a szótő szerint keresi ki (gondolatban elhagyja a sző végződését), majd ha a szó jelen­tése megvan, a végződésnek megfelelően megadja a sző végleges jelentését; végül a mondatszerkesztés szabályai szerint összerakja a mondatot. Nos, lényegében ugyanezt teszi a gép is. A kétnyelvű szótárt a gép nagy kapacitású memóriaegységében helyezik el. Ez a jelen esetbemegy elegendő hosszúságú magneto­fonszalag, amelyre az egymásnak megfelelő szavakat megfelelő impulzus-kombinációk­kal ugyanúgy veszik fel, mint a zenét a rendes magnetofonra. A viszonylag kisszámú nyelvtani szabályt (amelyekre azonban sokszor szükség van) a gép gyors memóriájában például a forgó mágneses dobon tárolják Az idegen nyelvű szöve­get (amint az ábrákon látható) rendesen írógépen adják be a gépbe. A gép ezután a kapott impulzus kombinációkból leolvassa az egyes szavakat, leválasztja a végződése­ket (egyes szám, többes szám aianyeset tárgyeset sth.) és a szótő szerint kikeres a szó jelentését. Ezután ismét előveszi a végződést, megadja a szó végleges je­lentését majd a lefordított szőt elhelyezi a memóriájában. Amikor elért a mondat végét jelző pontig, újra előveszi az ilyen módon nyersen lefordított egyes szavakat, és a mondatszerkesztés szabályai szerint rendes mondattá (űzi őket össze, végül egy távirösza.agra leírja a mondatot A BESZM jelű számológépet most már rendszeresen használják arra, hogy szak­szövegeket — elsősorban tudományos szö­veget — angolról oroszra fordítsanak Az angliai manchesteri egyetem géDén kínai szöveg angolra fordításán kísérleteznek A gép természetesen csak mechanikus for­dítást készít, ame'yet lektorálni kell. de a munka legfárasztóbb részét már elvégzi az ember helyett. A fordítógép ma még viszonylag lassan dolgozik: egy közepes hosszúságú mondat lefordításához és leírásához mintegy 3.5 percre van szüksége, míg a gyakorlott for­dító ugyanezt kb. 1 perc alatt elvégzi. Ne felejtsük el persze, hogy a fordítást nem külön erre a célra konstruáit fordító­gép. hanem számítási célokra szerkesztett számológép végzi. De a gépek működési sebességének növelése és a különleges fordítási célokat szolgáló gépek tervezése e folyamatot legalább százszorosan meg fogja gyorsítani, úgyhogy a gép felhasz­nálása ezen a területen is gazdaságossá válik. Valóban sakkozik! Vannak olyan problémák is, amelyeket napjainkig géppel nem sikerült megoldani. Ennek klasszikus példája a sakkozó auto­mata. Kempelen sakkozó automatájában — mint ismeretes — még egy sakkmester is el volt bújtatva. Az elektronikus számoló­gép azonban valóban sakkozik. Ennek is az a magyarázata, hogy a sakkjátéknak szabályai vannak, amelyekre a gép „meg­tanítható" azáltal, hogy a szabályokat — ugyanúgy, mint a nyelvtani szabályokat — megfelelő impulzuskombinációk segítségé­vel elhelyezik a gép gyors memóriájában. A sakkjáték igazi problémája abban áll, hogy a játékosnak mindig egy adott hely­zetet kell értékelnie: a tulajdonképpeni nehézség tehát a sakkjáték taktikájának és stratégiájának megtanulásában van: a taktika a legközelebbi néhány lépés végig­gondol'sát, a stratégia pedig a játszma egész menetének áttekintését követeli meg. A géppel az alábbi módszert követik: Minden eqyes figurának b'tonvos pont­számú értéket tulajdonítanak. Ugyancsak megfelelő pontszámokkal értékelik a sakk­táblán látható szabad illetve lekötött vo­nalakat. Amikor a számológép egy adott helyzetet értékel, tulajdonképpen nem tesz mást. mint a megadott — és ugyancsak a memóriában tartott — pontszámok alap­ján ténylegesen kiszámítja egyrészt a sa­ját helyzetének másrészt az ellenfél hely­zetének értékét, és ezt elraktározza a memóriájában Ezután „végigpróbálja" mindazokat a lépéseket, amelyek az adott helyzetben a sakkjáték szabályai szerint megengedettek, valamint az ellenfél le­hetséges válaszlépését is, s az ezekből adődó pontszámokat összehasonlítja egy­mással. A megteendő lépés az lesz, amely­nek e végigszámolt változatokból a leg­magasabb pontszáma van. A nehézség itt az, hogy a sakkjáték lehetséges és csak csillagászati számokkal kifejezhető válto­zataiból a jelenlegi gépek memóriájában csak egy kis rész helyezhető el. Ezért a gép egyelőre csak három-négy lépést tud előre végigszámolni. A játék a gyakorlatban úgy folyik le, hogy a géppel — alkalmas billentyűzet sé­gítségével — „közlik" a partner lépését, mire a gép hosszabb-rövidebb „gondolko­dás" után az írógépen jelzi a válaszlépést. Az eddigi kísérletek szerint a gép egye­lőre még elég gyenge játékos; „memóriá­jának" szűk kapacitása miatt a játék stra­tégiáját még nem képes „áttekinteni". Azt mondhatná valaki, hogy mindez csak játék. De ne felejtsük el: koncertek előtt a hegedűművész is legalább 8 órán át unalmas vagy játékos ujjgyakorlatokat végez (amit persze a közönség nem hall). Nos, amikor az elektronikus számológépet „sakkozni tanítjuk", itt is valami hasonló­ról van szó. Mindezek csak gyakorlás­számba menő előzetes kísérletek — a kez­det, amely inkább csak ízelítőt ad a gép felhasználási lehetőségeiből. Az elektronikus számológépek igazi je­lentőségét a termelési folyamatokban való közvetlen felhasználásuk adja meg; ez a termelés technológiájában a sző legtelje­sebb értelmében forradalmi változásokat hoz majd létre. E lehetőségeknek a fel­kutatása önmagában is szerfölött nehéz tudományos problémát jelent, amellyel szerte a világon tudósok százai foglalkoz­nak. A legfontosabb ilyen felhasználási terü­let a gyárak teljes automatizálása. A leg­utóbbi moszkvai nemzetközi számológép­kongresszuson a szovjet tudósok megvi­tatták például azt is, hogy hogyan lehetne az elektronikus számológépeket a nagyon bonyolult kohászati munkafolyamatok irá­nyítására is felhasználni; más szóval, hogyan lehetne az elektronikus számoló­gépek segítségéve! egy nagyüzem főmér­nökének a munkáját gépesíteni, teljesen kiküszöbölve még az ember irányító tevé­kenységét is. TARJÄN REZSŐ. a műszaki tudományok doktora „M—2" szovjet szerkesztésű kisméretű elektronikus számológép. Másodpercenként 3000 számtani műveletet végez. A gépet két ember kezeli 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom