A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-01 / 44. szám

Cesky Krumlov. Tavasz az ódon városban Jindfichűv Hradec — a vár rotundüja Lytomysl - a reneszánsz vár árkádjai Tfebon - a törökverő Schwarzenbergek címere a várudvar kútfején így aztán nincs is abban semmi különös, hogyha a mi fajtónk ezt a gazdaságságot, rengeteg műemléket látva önkéntelenül felsóhajt: . mindez nálunk nem volt lehetséges! Falvainkat és városainkat török és tatár hordák, német zsoldosok és labancok dúlták fel — s bizony nem ritkán az öldöklő testvér viszály! Karunkat és időnket lefoglalta a harc. Szlovákok, magyarok és románok; horvátok, szerbek meg bolgárok itten, a Dunatájon kivont karddal hadakoztunk tatárral, törökkkel és Habsburg-pereputytyal, a Nyugat svájci gárdájának önkéntes és önzetlen szerepét töltöttük be. S habár a késő bánat könnye sótalan, be kell vallani, hogy gyakran és oktalanul egymás ellen rántottunk kardot! A múzsák pedig hallgattak! Ugyanakkor azonban a Morva folyótól nyugatra idegen és hazai mesterek katedrálisokat, palotákat és hidakat építettek, gobelineket szőttek meg szobrokat faragtak, esetleg gyémántot csiszoltak és aranyat ötvöztek. így teltek meg a várkastélyok és paloták termei a kultúra kincseivel, míg nekünk csupán a meztelen kardpenge volt mindenünk. A hősi időknek azonban vége már, és milyen jó is, hogy többé vissza nem térhetnek! Ma a múlt minden értékét közösen élvezzük mindnyájan: csehek, szlovákok és magyarok — egyenjogú gyermekei szép hazánknak, amely — mint igazgyöngy fekszik Európa szívében. BARSI IMRE A fehér Telé főterén