A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-01 / 44. szám
A szputnyikok és a lunyikok feltárják a világűr titkait Két esztendeje múlt, hogy szenzációs hír járta be a világot: 1957. október 4-én a Szovjetunióban kilőtték az első mesterséges bolygót, amelyet rövidesen nagyobb és nehezebb szputnyikok követtek. A tudományos adatokat, amelyeket ezek a világür-kémek gyűjtöttek össze, már nagyrészt (eldolgozták. Az egyik legfontosabb felfedezés: A Földet két „halálövezet" veszi körűi, ahol Igen nagy a kozmikus sugárzás intenzitása, amint rajzunkon látható. Je'magyarázat: (1) a Föld, (2) a Föld mágneses terének erővonalai, (3) és (4) a legerősebb sugárzás övezetei (töltött atomrészecskék, amelyek fénysebességgel mozognak). Itt minden élet rövid Időn belül megsemmisül. (5) A Nap, amelyet egy hatalmas porkorong vesz körűi (itt a korongot oldalról látjuk). (6) A Tejút és (7) a jövő „űrutasainak startolási helye — az Északi sark; mert csak a sarkokon tudjuk elhagyni a Földet anélkül, hogy át kellene hatolni a sugárzási mezőkön. Megjött a startparancs. Közvetlenül előtte tíz mély lélegzetet vettem. Most, mintha egy hatalmas ököl a fekvő székemhez préselt volna. Ugyanakkor — akaratom ellenére — sípolva elhagyta a levegő a tüdőmet. A következő lélegzetvétel óriási megerőltetésembe került. Egymázsás súly feküdt a mellemen. A fülem dobolt, egész testem remegett. A szememben szúró nyomást éreztem. Szempilláim ólomnehezek lett.'k Testem összeolvadt a körvonalaimhoz modellezett ülőhellyel. A legkisebb mozdulat is hihetetlen nehézséget okozott volna. Szivem lassabban, nehéz ütésekkel dobogott. Ajkam megfeszült, és egész arcom fájdalmas fintorba torzult. Alattam néhány százezer lóerő tombolt, sebesen elhagyva szük börtönét, s engem felröpített az örök sötétség hónába. Ezekben a pillanatokban agyam még mindent lassan és elmosódva regisztrált. Lehet, hogy pillanatokra elvesztettem az öntudatomat. De ugyanakkor -tudatomat körülvevő fátyolon keresztül egy sereg dolgot tisztán érzékeltem. Egy kis gyűrődés e ruhámon úgy szúrt, mint a tű hegye. A testem bizsergett, mintha milliő hangya futkározott volna rajtam. Elnyomhatatlan kívánság kerekedett bennem, hogy vakarőddzam. Egyszerre halálos csönd állt be. A hajtómű kikapcsolt. Olyan érzés lett úrrá rajtam, mintha egy lepke röpködnék a gyomromban. Talán félelem volt ez. Elérkezett a súlytalanság állapota, s ha tagjaimat nem fogják le gumiszalagok, minden mozdulatom heves lett volna. Néhány száz kilométer távolságban repültem a Földtől. Előttem egy zöld lámpácska villant fel szabályos időközökbeh: az oxigénellátás működött. Sercegni kezdett a fülhallgatóm. Végre megvolt a* összeköttetés a földi rádióközpont- szülék emyöjén ezt a szakaszt> s a kísérle t i leinthetnek vissza. Néhány hónappal ezelőtt ta. Jelentkeztem s rövid jelentést kaptam állatok mind i ^ s4gben visszaérkeztek a Földre, mint tudjuk, szovjet tüdősök először két kurakétám helyzetéről. Utasítottak hogy végezzem Ez biztonsággaI töltött el: az én leszállásom tyát és egy nyulat s másodszor két kuel a szükséges ell^orzéseket Leolvastam, mit is szerencsés lesz 0 is történt A föIdi áll o _ t 4 juttattak el kozmiku s magasságokba. Mindmutatnak a műszerek és jelentettem a ÖM! más közö|te velem a leszállásra a ikalma s terű- két esetben sértetlenül visszatértek az állatok állomásoknak. Szalagra rögzített jelentéseimet letet és a fékezés fázisaft néhány pillanat az eIöre kijelölt térségbe. Az amerikalak is ?TÍ^nnl^ és a ^«»motoroknak helyes iránytó kell végeznek hasonlő kísérteteket, rakétáik közül lett összehasonlítani. Negyedóránként egy-egy {ordItaniok az ürhaj 6 mat. Ezt a műveletet egy azonban minden harmadik még a startnál csődöt számtani feladatot kellett megoWanom, s az müszere n ellenőrizhettem. Aztán egy hajtómű mond. Szeptember 9-én megpróbáltak egy űreredményt rádión közöltem a Földdel. Éppen meghaUSrozott ütemben fékezni ke 2 dett. Az űr- hajót ballisztikus pályán kibocsátani, de ez a elég tennivalóm volt tehát. A műszerek meg- hajö külső burkolat a eközben igen magas kísértet ls kudarccal járt. Alan Shepard, a kiblzhatóan működtek Ha nem lett volna a suly- hőmérsékletnek volt kitéve. Valamivel később szemelt amerikai űrpilóták egyike, e kísérletnél ra«n ^9 sajátságos érzése, akkor semmiben sem müködésbe I é ptek a fékcsappantyúk. Minden ott állt a radarkészülék képirnyője előtt, hogy ku ónbözott volna ez az éllapott attól, amit a egyes ilyen akció hata!mas eröv e i a fekvő szemlélje az ember nélkül végzett kísérletet. Foldon - ennek a repülésnek az előkészítése székemhe z porított. Aztán egy hatalmas lökés Ha ott ül az űrhajóban, ez megpecsételte közben a kísérteti kamrában átéltem. következett. Egy pillanatra megrettentem. De volna sorsát. A kilövő rakéták ezúttal sem * * ugyanabban a másodpercben tudtam: az első működtek rendesen, s az utolső lépcső helytefékező ejtőernyő lépett müködésbe. Ment min- len itényt vett. Ezt a kísérletet, egy „Atlas" Ismét jelentkezett a földi rádióállomás. Le- den, mint a karikacsapás. Visszanyertem a típusú rakéta kevésbé sikerült kilövése mellett, adtam jelentésemet, bizonyos meghatározott súlyomat, kabinom a második, a fő ejtőernyőn Hruscsov amerikai látogatásának nyitányául sorrendben különféle gombokat és emeltyűket függött, amely biztonságosan földre szállított, szánták, érintettem meg, amelyeknek semmi más célja Minden művelet automatikusan ment végbe, * * * nem volt, mint hogy feljegyezzék, mennyire elektronikus irányítással, tőlem teljesen függet- Miközben amerikai katonai körök legszlvesebképes összpontosítani az agyam, milyen az lenül. Csak az önműködő adóállomást kellett ben rakétatámaszponttá építenék ki a Holdat, emlékezőtehetségem s milyen gyorsan reagálok magamnak bekapcsolnom: fény-, füst-, és rádió- s Nyugaton mindent elkövetnek, hogy lebecsüljék az egyes impulzusokra. A programban előre jelzéseknek keltett leszállásomat jelezniök. Egy a Szovjetunió legújabb grandiózus eredményeit, meghatározott ellenőrzések egész figyelmemet csöppet sem féltem, noha az egész világ fi- Ny. Sz, Hruscsov amerikai fogadtatása alkalmálekötöttók. Egyre nagyobb lett a biztonság- gyelte Földre érkezésemet. val 'kijelentette: „Nam kételkedünk benne, hogy érzetem. • * * * az Amerikai Egyesült Államok kiválő tudósai. Űrhajóm Időközben tizenötször, kerülte meg mérnökei és munkásai, akik a világűr meghőa Földet. Most már fel keltett készülnöm a Ez a beszámoló természetesen költött, dltásán munkálkodnak, eljuttatják zászlójukat a visszatérésre. Az általam közölt eredményeket a haladás iránya azonban azt mutatja, hogy Holdba. A szovjet lobogó mint a Hold régi a földi állomások megerősítették. A rádiótelefon nincs messze az idő, amikor az ember is telepese üdvözli majd zászlajukat és ezek békékltünően működött. Most jött utam legnehe- eljut a világűrbe. Szovjet tudósok egész ben és barátságban megtesznek egymás meizebb szakasza. Hányszor figyeltem a radarké- sor állattal végzett űrrepülés-kísérletre tetett..." i
