A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-18 / 42. szám

íl I f és ami utána Tizenhárom napig volt Hruscsov az USA-ban, és ez a tizenhárom nap, ahogyan azt a l'Humanité cikkírója találóan Irta — alapjai­ban rengette meg Amerikát! Az amerikai sajtó szeptember tizennegyedikén, tehát egy nap­pal Hruscsov megérkezése előtt Igy irt: „Hruscsovot lábhoz tett fegyverrel kell fogadnunk!" Egy hét múlva azonban a New York Post Igy ir: „Akár tetszik sokak­nak, akár nem — Hruscsov bá­mulatos ember." És a napilapok - cikklóri Hruscsov amerikai látoga­tását a XX. század legnagyobb történelmi eseményének tekintik. Hruscsov látogatása után pedig Amerika legnevezetesebb kom­mentátorai igy írtak: „Valami tör­tént ... Megváltozott a légkör, a béke — Igenis, lehetséges! Az egyszerű amerikai kisemberek le­velei, táviratai, valamint Clayton­nék, Binlckinék és Douglasnék hálateli sorai az igazság felisme­réséről tanúskodnak. És vajon ka­pott-e már valaha államfő szebb elismerést, mint Hruscsov az ame­rikai anyáktól? „Az amerikaiak milliói reménykedve és bizakodva tekintenek önre; reménykedve, hogy az ön béketörekvései sike­rei végződnek, és egy olyan bol­gok kor közeledik, amilyet eddig még a világ népei nem ismertek!" A szovjet államfő amerikai útja valóban sikeresnek mondható; és mégis, Hruscsov a luzsnyiki stadionban az elért eredményekről igen megfontoltan, reálisan be­szélt. Rámutatott arra a fontos tényre, hogy vannak még embe­rek és csoportok a Kongresszus­ban, és véleménye szerint a Pen­tagonban is, akik minden áron meg akarják majd fordítani a haladás szekerének rúdját, akik vissza szeretnék kormányozni a Világot a legfagyosabb hideghá­ború közepére. Eisenhower elnök csak a jövö év májusának második felében látogat el a Szovjetunió­ba, és bizony az alatt a 6 — 7 hő­nap alatt igen kemény csatát kell megvívnia, hogy saját külpolitikai irányvonalát megvalósíthassa! A nemzetközi helyzetet az el­múlt tizenhárom nap után is jó­zanul kell megítélni! Mert igaz ugyan, hogy az új szovjet javas­latot az ENSZ-ben igen jól fo­gadták, ugyanakkor azonban a Kínai Népköztársaság ENSZ-tag­ságát szorgalmazó javaslatot -éppen az amerikai küldöttség; mes­terkedéseinek eredményeként -elvetették. És az angol kormány­nak a laoszi kérdéssel kapcsola­tos állásfoglalása sem ntutat arra, hogy a nyugati nagyhatalmak a közeljövőben következetes béke­politikát folytatnának. A hidegháborúnak azonban nem­csak az USA-ban van még számos hive; Róma, Párizs és Bonn reak­ciója az eseményekre igen vegyes érzelmeket vált ki az emberek­ből! Főleg a bonni visszhang igen borús és csendes. Maga a Der Spiegel című nyugatnémet lap rosszmájüan „Csendes Bonnról" trn naf* következik... Ir, mivel a bonni kormány ugyan megkezdte titkos fúró akcióit egy szovjet—amerikai baráti viszony esetleges kialakulása ellen, ám Bonnban minden a legnagyobb csendben történik, kegyetlen fog­csikorgatás közepette. Adenauer két levelet Irt már Eisenhowernek, és Grewe úr, a washingtoni nyugatnémet nagykő­vet izgatottan kérte a helyettes külügyi államtitkár magyarázatát, amikor Eisenhower és Herter ki­jelentették, hogy: „a nyugat-ber­lini helyzet valóban nem normális és az ügyet úgy kell elintézni, hogy azzal elsősorban a berliniek legyenek megelégedve." Az eljövendő nehézségek okait azonban mégiscsak az amerikai külpolitika korlátainak társadalmi gyökereiben, a kapitalista-impe­rialista rendszerben kell látnunk, amely törvényszerűen megszabja az Egyesült Allamok bel- és kül­politikáját, tehát a Fehér Ház és Eisenhower irányvonalát is. A kínai eseten kívül igen kéz­zelfoghatóan bizonyítják ezt az állításomat Mac Elroy amerikai hadügyminiszter tárgyalásai Ja­pánban, valamint a Pentagon int­rikái Laoszban, ahová az amerikai kiképző tisztek egy csoportja és az amerikai pilóta-zsoldosok, a hírhedt „repülő tigrisek" egyik különítménye éppen az elmúlt na­pokban indult el. Éppen ezért a túlzott optimiz­mus minden enyhülés ellenére még nem lenne helyénvaló. Mert még léfeznek a világ minden táján a szocialista országokat fenyegető amerikai repülő és rakétakilövő támaszpontok, a Bundeswehr meg mindig az amerikaiak látják el fegyverekkel és kiképző tisztek­kel, és a jelenlegi godesbergi ame­rikai katonai tanácskozásokon is a bonni hadsereg további és gyor­sabb felszereléséről tárgyaltak! Ám mindezek ellenére Hruscsov amerikai útja után az Egyesült Államokban egyre nagyobb tért nyernek a józan ész érvei, és eb­ben bizony nem kis része van a szeptember tizenkilencedikei és október negyediki kozmikus szov­jet rakéta sikeres kilövésének is, mely a szovjet tudomány, sőt a szovjet haditudomány fölényét is igazolja! A tizenhárom nap, amelyet Hruscsov a? Amerikai Egye­sült Államokban töltött, valóban megrengette Amerikát, és a jelen­legi helyzet igen hasonlít az egyik francia lap megállapításához, mely szerint Kolumbusz felfedezte Amerikát, az amerikaiak pedig felfedezték Hruscsovgt és a Szov­jetuniót, amelynek tudósai viszont „felfedezték" a holdat! Most már csupán arról van szó, hogy Eisen­hower tavaszi szovjetunióbeli lá­togatásáig az amerikai vezetők fedezzék fel a békés együttélés lehetőségét, szükségességét és eszerint módosítsák majd külpo­litikájukat is! Alkalmuk és ide­jük aztán van, bőven! BARSI IMRE Hruscsov és Mao Ce-tung baráti beszélgetés közepette KÍNA ÜNNEPELT f A. Novotny, a CSKP KB első titkára, köztársa­sági elnökünk szívélyesen üdvözli Mao Ce-tungot Dübörögnek a tankok...

Next

/
Oldalképek
Tartalom