A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-11 / 41. szám

A DIÓSZEGI FEHÉR ARANY A kicsi meg a nagy Izgatottak a régi szakmunkások, s nem kevésbé a fiatalok, akik csupán néhány napja, a kampány elején kerültek a gyárba. Jöttek, mert ilyenkor kell a dolgos kéz. Tudja ezt Mihnálek István is, aki építkezéseknél dolgozik, de ősszel visszatér régi szerelméhez, a gyárhoz. Már most sajnálja, hogy csak száz napig tart az egész, aztán újra kihűlnek a kazánok, s leállnak a gépek. Gondor Júlia, Visnyovszky Elemér és a többi fiatal még nem gondol erre. Számukra most az a legfontosabb, hogy minél előbb és minél jobban megismerkedjenek a gyári munkával. Ez az igyekezet látszik minden mozdulatukon. Az ötvenkét éves Szúdin Mihály bácsi már otthon van a gépek és katlanok között. Ahhoz a kétszázhetven munkáshoz tartozik, akik állandó alkalmazottjai a gyárnak. A csúcsmunka idején — mikor ezerre emelkedik dolgozók száma — előmunkás a finomítóban, különben asztalos, vagy azt csinálja, amire éppen szükség van. Különböző arcok, más-más emberek, de egyben mindnyájan egyformák: szeretik a gyárat. Ezt éreztem a sárpréselők között is, akik 50-60 fokos melegben végzik munkájukat. Ez a gyár legrégibb s talán legelhanyagoltabb részlege. Igaz, hogy már nem soká lesz rá szükség, mert ezt a folyamatot új eljárással helyettesítik. Am addig is segíteni lehetne valamit. Hiszen a szellőztetés és padló körül sincs minden egészen rendben. A gyár legfontosabb nyersanyaga a cukorrépa. Ezt saját termésén kívül (a gyárnak mintegy háromezer hektár földje van) az EFSZ-ektől és állami gazdaságoktól kapja. Naponta 190-200 vagon kerül feldolgozásra. Ezért feltétlenül fontos, hogy a termelők is jó munkát végezzenek, tiszta répát szállítsanak. Sajnos, erre sok a panasz a gyárban. A levelek, szárak és egyéb szennyező anyagok gyakran eldugaszolják a gépeket, s ezáltal nagy időveszteséget és károkat okoznak. Fontos, hogy a továbbiakban nagyobb figyelmet fordítsanak a mezőgazdasági dolgozók is munkájukra, hogy a száznapos szezonmunka alatt minél több cukor kerüljön a diószegi gyárból bel- és külföldi piacunkra. SZENK SÁNDOR Szabó Pista agornómus és Kovács Laci alelnök dicsekedve mutatja Farkas tanító nak a napraforgó-termést Jó még az időjárás. Az emberről lekívánkozik a kabát; de aki a diószegi cukorgyárba lép, az ingét, nadrágját is ledobná, mert itt melegebb van, mint a legforróbb nyári kánikulában. Aki teheti, egy szál rövid nadrágban dolgozik, a bőre mégis megfényesedik a verejtéktől. Mindehhez hozzájárul még az első napok izgalma is. A jelsőpatonyi szövetkezetben akadt némi dolgom. Mikor az utcán kérdezősködni kezdtem, hogy merre is esik a szövetkezet irodája, ugyancsak kérdéssel álltak nekem. — Melyiket keresi, a nagy vagy a „kisszövetkezetet"? így tudtam meg aztán, hogy Felsöpatonyban a felnőttek szövetkezetén kívül egy pionír szövetkezet is működik. Szlovák Mihálynak, a CS1SZ járási titkárának kezdeményezésére ez év februárjában „alakuló gyűlésre" jöttek össze a falu nyolcéves iskolájának úttörői. Fél hektárnyi területtel szövetkezetet alakították, maguk közül elnököt, alelnököt, agronómust és csoportvezetőket választottak. Elhatározták, hogy szorgalmas munkájukkal „komoly mezőgazdasági üzemmé" fejlesztik kisded birtokukat. A nagy szövetkezet vezetősége, továbbá Molnár Géza igazgatótanító és Farkas tanító útmutatása alapján azonnal neki is fogtak nagy munkájuknak. Kilenc parcellára osztották földjüket, vetésforgókat létesítettek, szántottak, vetettek — s pénzügyi terveket vetettek papírra. A nagy szövetkezettől kapott magvakból az egyik parcellába cukorrépát, a másikba babot, továbbá burgonyát, kukoricát, napraforgót, zabot stb. vetettek. Ha szükség volt rá, úgy ellepték a megmunkálandó földecskét, hogy még a legszorgalmasabb. EFSZ-tagok is példát vehettek róluk. Kukoricát tördel az úttörők szövetkezetének tagsága Így érkezett tel aztán az ősz, amikor először mérhették le munkájuk eredményét. Nemcsak, hogy teljesítették gazdasági tervüket, de zabból például 26, kukoricából 40, napraforgóból 16 és cukorrépából 500 mázsás hektárhozamot értek el. Örömmel tölti el őket az a tudat, hogy nem hiába- küszködtek az elmúlt 7 hónap alatt, mert 1029 koronás kiadásuk busásan megtérült; bevételük 2441 koronánál is több volt, s kukoricájukra még vevő is akadt. Azért, hogy a. nagy szövetkezettel egyidőben végezték el az őszi munkákat, jutalmul egy eleven disznót meg 10 tyúkot kaptak. Így bővül ki nemsokára a felsöpatonyi „kisszövetkezet", megmutatván a falusiaknak a helyes utat. Mert ahol a jálusi gyermek megismeri és megszereti a mezőgazdasági munkát, nem kell attól félni, hogy hetven éves öregekre marad. Felsöpatonyban két éve működik a „kisszövetkezet", s máris 14 végzett nyolcadikos maradt a mezőgazdaságban. NEUMANN J.