A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-04 / 40. szám

Szlcüfa népe most választotta meg a sziget új tartományi gyűlését. A választásokon végeredményben a baloldali pártok nagyarányú előretörését láthatjuk, ami egyúttal a sziget autonómiájáért velUk egyUtt küzdő új keresztény szociális unió sikere is. Ez utóbbi annál inkább is jelentős, mert a kereszténydemokraták összpontosított támadásai és az egyház nyílt beavatkozásai ellenére is Igazolja az olasz katolikusok politikai mozgalmának kettészakadását. A kommunista párt növelte mandátumainak számát. Az Olasz' Kommunista tártra 516 900 szavazat esett, tehál jóval több, mint az 1955. évi tartományi választásokon. (Ojsághfr) Virágzik a mandula Taorminában. Írója is) egyetért abban, hogy Szioilia déli tengerpartja a világ egyik legszebb tája. , Amint délfelé száguldó vonatunk maga mögött hagyja az Etna lankáit — Riposto, majd Acireale után — lassan elsimul a táj, s már itt is vagyunk Cataniában, amelynek dallamos nevét az illatos narancsokat burkoló tarka selyempapirosról talán mindenki ismeri. A város a Catarviai-alföld szélén fekszik; mikor megérkezünk, úgy érezzük, mintha egyenesen az Etna izzó lángtengerének közepébe pottyantunk volna. Nem csoda, hiszen a vidék nyári átlaghőmérséklete nem kevesebb, mint J4 Celsius fok. A déli napfényben szinte szikráznak a házalc; a hőség olyan kábító, hegy szinte percenként kell „kúrálnia" magát az embernek. Persze ki ezzel, kl azzal. Az egyik forró kávéval, a másik halványzölden csillogó, jégbehűtött cedratávai, cédrusszörppel próbálja lehűteni magát Catania legszebb közkertjében, a Villa Bellini parkjában. A híres olasz muzsikusról elnevezett kert pálmái alatt estefelé megélénkül az addig szinte mozdulatlan élet. Megindul a „korzózás". A dolgozó emberek szépen felöltöznek napi munkájuk után, s megmutatják magukat a korzó áradatában. Ez talán a legjellegzetesebb délolasz szórakozás. Hattérben az örökké füstölgő Etna Ca tanián túl érjük el a Lentini-tó mocsaras vidékét. Itt már akkora a hőség, hogy az utazás szinte több szenvedést, mint örömet okoz, annak ellenére, hogy vonatunk nyitott ablakain a százhuszas tempó széllökései próbálják hűsitgetni verítékező homlokunkat. Augustánál már ismét a tenger partján csattognak a sínek, az olasz gyorsvonat, a „direttisimo" kerekei alatt. Utunk utolsó állomása Siracusa, ez a rokonszenves modern város, mely valamikor Athénnel, Rómával és Karthágóval vetekedett. Régi szépségének és nagyságának emlékei ma már romokban hevernek, de még romjaikban is csodálatosak és lenyűgözök. Siracusa — mint Cicero mondotta — nem ismer mást, mint ragyogó napokat. Ez az örök napsütés a közeli kőbányák fehér mészkövéből emelt épületeken ezerszeres fényre gyullad, s úgy szikrázik, mintha az egész várost csillogó gyémántporral hintették volna be. Egész Szicíliában talán az Euryelos várának szikláiról élvezhetjük a legszebb kilátást. A táj, amit innét látunk, a legszínesebb délolasz vidék: balról a hófödte Etna, jobbról pedig a narancsligetek mögött felcsillanó, örök muzsikáját zengő, rózsaszín ködökbe burkolózó óceán . .. . ZÓLYOMI ANTAL ,A hír Szicília népének politikai arculatát mutatja. S mindent megmond, 'amire kíváncsi az olvasó. De most az utas emlékezik, aki számára felejthetetlen emlékek sokaságát jelenti ez a páratlanul szép vidék . . . Messina. Ez a gyönyörű város 1908-ban földrengés következtében majdnem teljesen elpusztult. A borzalmas szerencsétlenség alkalmával 150 000 ember vesztette életét. De az emberi erő és akarat újjáépítette a várost. Messina fontos kikötő és kereskedelmi központ, azzá tette ritka előnyös helyzete, amellyel a Messinal-szoroson uralkodik. Sarló alakú kikötője a legnagyobb hajókat ls befogadhatja. Megkapó látvány a kisebb nagyobb hajóktól, színes vitorlásoktól nyüzsgő kikötő, mögötte a parthoz simulő várossal és a kéklő hegyekkel. A parti sétány régi palotáit maidnem teljesen elpusztította az 1908-as földrengés. Csodálatosképpen • épségben maradt a szo-Palermo festői kikötője tun kút, mind az öt medencéjével és szobor-csoportozatával, amely Neptun istent ábrázolja Scylla és Chary bdis, az ókori mondákból ismert két félelmetes tengeri szörny társaságában. Messina dómja is nevezetes emlék. Még a normann hódítás idejében, a XI. században kezdték építeni. Többszöri átalakítás, s a földrengéstol megrongált részek újjáépítése után Szicília egyik legnagyobb és legszebb temploma lett. S most utazzunk a keleti és délkeleti part tájaira. Nincs időnk rá, hogy frissen szedett narancsból csorduló, szódavízzel feleresztett aranynedvet tízóraizzunk Páiermo pálmainak árnyékában, nem keressük Vulcanus regebeli műhelyét az Etna sziklái közt, nem fülelünk az elrabolt Persephoné halkan felcsukló bírására, mely még ma is megriasztja a jámbor lelkeket az E_tna szelíd berkeiben, nerfi kóstolgatjuk 20 Szicíliai teherdordó öszvérfogat A szicíliai bányászok 50 fokos melegben dolgoznak az úgynevezett kén sírokban rosan a tengerpartra épített Népnyelvünk hegyével Marsala fekete borát, nem szédülünk meg Trapani kikötőjének kiskocsmáiban „idegenforgalmi látványosság" elmén rendezett tarantellák vad forgatagától. Most Taormina felé indulunk a rózsaszínű tenger mellett vágtató gyorsvonaton. Taormina. Az állomásról sziklába vágott, kanyargós út visz a magasan fekvő városkáig. Kis palazzók, ódon házacskák, finomvonalú szállók szegélyezik az utat, s a kovácsolt vas kapuk mögött tarka virágokkal zsúfolt kertek illatoznak. Rpdodendronok, lila gliciniák, hússzínű azáleák, kék campanuiák, rózsaszínű dianthusok, karcsú agávébokrok, lángvörös kaktuszvirágok. Micsoda színek, micsoda illatok! Taormina ősrégi görög színházainak romjaitól messze-messze ellát a szem, s a tájat az örökké pipázó, hófödte Etna égbenyúló csúcsa koronázza . . . A legtöbb utazó (e sorok szerény