A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-20 / 38. szám

-\~4ct valakinek asz a haja... Nem tudom, feltűnt-e ez már önöknek, de napjainkban egy kérlelhétetlen zsarnok, a divat kezesbáránnyá szelídült. Mindenki úgy öltözhet, ahogy egyéniségének, ízlésének és — pénztárcájának megfelel. Szereti a bö ruhát? — Hordja nyugodtan. Divatos! Szívesebben hord szűk szoknyát? — Az is divatos! Nincsenek szép lábai? — Viseljen hosszú szoknyát! Feltűnően szép lábai vannak? — Járhat térdig érő ruhában. Egyszóval, minden divat, ami jól áll és ami van. Ösz a haja? — A világért be ne festesse, hagyja csak ezüstösen csillogni, hiszen az ősz haj is divat. - A napokban egy jó ismerősöm, üde fiatal arcú, de már ezüstszürke hajú asszony mesélte a következőket: Miután abbahagytam a kilátástalan küzdelmet ősz hajszálaimmal, baráti társaságom véleménye megoszlott. Egyesek azt állították, hogy a fehér haj engem különösen öregít, mások nem győzték hangoztatni, milyen remekül áll, évekkel megfiatalodtam, mióta ősz hajat hordok és így tovább. — Hol az igazság, töprengtem, míg a múltkoriban kiderült. Váratlanul meglátogattam az úttörő-táborban a lányomat. A felállított negyven sátor körül nagy volt a sürgés-forgás, nem akartam kiabálni, hát megkértem a hozzám legközelebb álló kisfiút — lehetett vagy tizenkét éves —, keresse meg Kovács Marikát. A gyerek készségesen vállalkozott a feladatra, és elindult a tábor egyik oldalán, míg én a másik oldalon kezdtem a keresést. Meg is lett a lányom, éppen akkor láttam meg, amikor az én készséges pirosnyakkendős ismerősöm rákiabált: — Marika, gyere, megjött a nagyanyád. Ezek után merje valaki azt mondani még egyszer, hogy jól áll az ösz haj. Hordom, mert nem tehetek mást, de ugratni nem hagyom magam. -ni-A hatodik parancsolat Ausztria kies alpesi falvaiban helyenként ma is még tegeződnek az emberek. Kölcsönösen korra és rangra való tekintet nélkül, mindenki mindenkivel. — Egy ilyen isten háta mögötti faluban felkészültek a püspöki látogatására. A felekezeti iskola kántortanítóba is kellőképpen kioktatta a sok szurtos kölyköt, hogyan viselkedjenek a tpagas egyházi méltósággal szemben. De főleg azt kötötte lelkükre, hogy a püspök urat, ha törik, ha szakad, csak magázni szabad. S aki ments isten mégis tegezni merné — úgymond — a poklok poklában fog ítéletnapig pörkölödni! Egy hét alatt a nebulók nagy keservesen beletanultak a magázásba. Ügy ment minden, mint a karikacsapás. Mire megérkezett a „püspök, a tanító elégedetten dörzsölte kezét és hétrét görnyedve bocsátotta be a tanterembe. Az pedig azonnal hozzáfogott a vizsgáztatáshoz. Elsőnek a kis Petit szólította ki. — No, fiacskám, hogy is hangzik a hatodik parancsolat? — Ne paráznáik... — akarta Pepi gépiesen felelni, de még idejében elharapta a szó végét. Eszébe jutott a tanító rettenetes fenyegetése: tilos a tegezés! Nyelt tehát egyet és kibökte: — Ne paráználkodjon ! Az öreg püspök először meghökkent a váratlan „bizalmaskodáson", de azután kenetteljes hangon kijavította a botlást: — Ne paráználkodj! Pepi azonban konokul kitartott a tanító tilalma mellett, s csak azért is megismételte, hogy: — Ne paráználkodjon! A szuszogó püspök kezdte magát kényelmetlenül érezni s fejcsóválva javította ki újból: — De fiacskám, mondtam már, hogy ne paráználkodj 1 Szegény Pepi úgy érezte, mintha már lábát kezdenék nyaldosni a tanító által kilátásba helyezett pokolbeli lángok, amiért is pityeregve odavágta: — Nem igaz! A tanító bácsi is azt mondta, hogy Maga ... Maga ne paráználkodjon! K. E. Protekció Fél órai tárcsázás után végre kapcsolták Boriskát: — Jaj, Boriskám, te vagy az? — csicseregte Magda, a készülékbe. — Végre. Azért kereslek, mert mosógépet szeretnénk venni. Jaj, istenem, nem tőled! De jópofa vagy! Hanem ugye az a Pista, akivel jártál, az az üzletben van . . . — Édes Magdikám! — szólt a kagylóba Boriska, amint Magda erre lehetőséget adott. — Mosógépet ma annyit kapsz, amennyit akarsz. — Ugyan, Borikám . . . ennyit igazán megtehetnél nekem. De ha nem akarod, vagy . . . Haragban váltatok el? — Nem váltunk el haragban, sőt. . . múltkor is fent volt nálunk. — Újra együtt jártok? — Nem járunk újra együtt! — De azért igazán szólhatnál. És Boriskának — hacsak nem akarta vállalni a „jaj de undok" jelzőt — meg kellett ígérnie, hogy odaszól Pistának. Délután Magdi elment az üzletbe édesanyjával. Pistát kereste. — Boriska barátnője vagyok — nyújtotta a kezét. — Ó, igen emlékszem, — válaszolta a fiú — találkoztunk a strandon. — Anyukám — szólt Magdi. — Kezitcsókolom — szólt Pista. Aztán kiválasztották a mosógépet. Taxit hozattak és hazavitték. Este Magdi papája éppen szerelte a mosógépet a családi bámulás közepette, amikor szóit a telefon. Magdit kérték. — Jaj, Magdikám! — szólt a vonal másik végén Boriska. — Ne haragudj, de nem tudtam még odaszólni Pistának. Aztán beszéltek még erröl-arról, de sem közben, sem azóta Magdi nem tudta megérteni, hogyhogy mégis ott a mosógép a konyhában . . . Pillanatképek a vámosladányi szövetkezeti klub életéből Vámosladány mintegy 1500 lakosú község a lévai járásban. Dolgozóinak politikai neveléséhez, anyagi és kulturális színvonalának gyorsütemű fejlesztéséhez itt minden feltétel megvan; ez a körülmény a szövetkezeti gazdálkodás sikereinek köszönhető. Ehhez számottevően hozzájárul az is, hogy az élenjáró szövetkezeti tagokból rátermett vezetőség alakult, amely a község életében bizony sokat jelent. Amióta a szövetkezeti klub működik, a műkedvelők több színdarabot játszottak. A tánccsoportban is mintegy 30 leány, de sajnos annál kevesebb legény próbál. A tánccsoport eddig négy leánytáncot tanult be. Most újabb csoporttáncot próbál, melyben már hat fiú is táncol. Üersze mindez fegyelmet követel, és ez az, amit a kissé szabadjára eresztett ládányi legények nehezen szoknak meg. A tánctanulás közösségi magatartásra készteti az egyénieskedőket, erősiti a közösségi érzést és ugyanakkor áldozatkészségre is nevel, s fogékonyabbá teszi serdülő fiatalságunkat a művészetek iránt. A szövetkezeti klubban szavalócsoport is alakult. Mintegy 25 tagból áll, s több magyar és szlovák versnek szavaló-kórusra átírt szövegét tanulták meg. Ping-pong asztal, rádió, televízió, több száz kötetes könyvtár áll a tagok rendelkezésére. Színpadukra égszínkék körfüggönyt szereltek, úgyhogy most már nem kell vesződniök a nehezen szerelhető díszletfalakkal. A kultúrcsoport tagjait autóbusszal viszik bé Lévára minden olyan alkalomkor, amikor ott a Magyar Területi Színház művészegyüttese lép fel, hogy ezzel is hozzájáruljanak a ládányi szövetkezeti ifjúság kulturális színvonalának emeléséhez. A. Csemadok elnöke Gáli Gyula, aki egyben a szövetkezeti klub kultúrfelelőse, hozzáértő kézzel irányítja a munkát, ebben nagy. segítségére van Gállos Ernővel, Lojda Józseffel és BUrkó Irénnel az élén az egész vezetőség. — szem — 9