A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

Tizenöt éve a szabad élet útján A Bolgár Népköztársaság szeptembar 9-én ünnepli megalakulásának, az ország felszabadulásának 15. évfordulóját. Bulgária felszabadítása a diadalmasan előrenyomuló szovjet hadsereg villámgyors balkáni hadműveleteinek dicső fegyverténye volt. Megdőlt a német imperializmust évtizedek óta kiszolgáló és a testvér orosz nép ellen a fasiszták oldalán hadba lépő monarchista kormány. A nagyapák és dédapák kései unokái eljöttek, hogy úgy, ahogyan annak idején őseik a török uralom alól szabadították fel a bolgár népet, most a náci betolakcdokat űzzék ki a bolgár földről. Bulgária felszabadulása után a nép általánosan elismert vezérének, a partizánharcok szervezőjének,- a kommunista pártnak vezetésével mindjárt hozzálátott a szocializmus művének megteremtéséhez, így a tavaly tartott VII. pártkongresszus büszkén állapíthatta meg, hogy a szocializmus teljesen győzött az országban. A mezőgazdaság, melynek a szocialista szektor akkor 93 százalékát képezte, már szocializálódott. Bulgária ipari termelése ma nyolcszorosa az 1939. évinek. 27 ezer (15 lóerőre átszámított) traktor, 4326 kombájn dolgozik mezőgazdaságában, mely a népgazdaság legszilárdabb részét képezi. A VII. kongresszuson kitűzött új ötéves terv az iparosítás terén is nagy feladatokat tűz ki. Előreláthatólag az ország ipari termelése 1965-ben 1957-ben viszonyítva háromszorosára-négyszeresére növekedik, mezőgazdasági termelésének értéke pedig meghaladja a 60 milliárd levát. Üj iparvállalatok, vízierőművek épülnek. Országos mozgalom indult az ötéves terv feladatainak idő előtti, 3 —4 év alatti teljesítéséért. A mezőgazdaságban — a szövetkezetesítés eredményeképpen — 3 év alatt teljesítik az ötéves tervet. Tekintettel az időnkénti szárazságokra országos mozgalom indult — s ezt az ifjúság karolta fel — öntözőrendszerek építésére. A mozgalom jelszava: Egy talpalatnyi föld se maradjon megműveletlen. E mozgalom keretében 600 ezer hektár földet tesznek termővé. Bulgária béketörekvésével, a balkáni békeövezet kialakítására tett javaslat szorgalmazásával a béke támasza a Balkánon. Szocialista építésének eredményeivel igazolja az új társadalmi rendszer győzelmét és eleve megdönti a jugoszláv revizionisták rosszindulatú rágalmait. Sok sikert kívánunk a bolgár nép építőmunkájában. L. L. Pár napos eső után aranyos fénnyel üdvözölt a reggel. Végre teljesülhetett a gyerekek kívánsága — kirándulni mentünk. No, nem messzire, csak a község fölött őrködő öreg várromhoz. Gallyat gyűjtöttünk, tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk. Falatozás után jólesően végighevertem a zöld pázsiton. A gyerekeknek mindez újdonság volt. Boldogan hancúroztak körülöttem. A kisebbik bogarakat fogdosott, a nagyobbik fiam háborúsdit játszott. Ő volt az ellenség s a várkatonaság egyszemélyben. A lőrés volt a várkapu, a szalonnasütő nyárs a harci paripa, a messzelátó pedig a nagyágyú. — Piff! Paff! — szólt az ágyú, nyerített a csikó. — Hé! összetaposod a virágomat! — Ezt kislányom mondta. Felkönyököltem a pázsiton. Akkor láttam, hogy harangvirágot szed. Lila, erdei harangvirágot ... És ekkor idéződött föl emlékezetemben valami borzasztó, valami szörnyű. liegen történt, másfél évtizede, de úgy él még emléke bennem, mintha tegnap lett volna. Meretek, erdószegélyezte hegyi út két oldalán pihentünk. Távol a hazától, lefegyverezve, idegenbe hurcolva, mint megbízhatatlanok. Mögöttünk a front, előttünk a bizonytalanság . . . Talán a halál. Csak kísérőinknél, a német SS katonáknál volt puska, s nem tudtuk, mi a céljuk velünk. Még az osztrák határ kényszerátlépésekor- vettek „pártfogásukba" bennünket. Egyszer csak egy csíkosruhás férfiakból álló hosszú menet tünt föl az út alattunk lévő töbrében. Fáradtan, mászva közeledtek a köves úton fölfelé. A menetet kísérő örök puskájának závárzatán komoran csillant meg a napfény. Ahogy mclettünk elhaladtak, az egyik csíkosruhás felbukott. Először azt hittük, valami kőben botlott meg. De amikor a hozzálépő őr lábra segítette, újra elesett. Majd elesett harmadszor is. És ekkor — piff, paff! — kettőt durrant a puska . . . visszhangja hosszan morajlott végig az erdőn. És a menet továbbhaladt. De az az egy ott maradt az út szélén. Feje épp egy harangvirágos* zsombékra bukott. Száján vékony csíkban folyt a véres nyál — és meztelen talpa szélén körül is vér szivárgott... Az emlékezés ökölbe rántotta mindkét kezem. — Pista! — riadtam rá a fiamra. — Gyere csak ide. Játsszunk valami békésebb játékot. NAGY OLIVÉR Minden embernek van valami vesszőparipája, vagy ahogy köznyelven mondják konyicsekje, steckenpferdje, hobyja. Az egyik autogrammot gyűjt, a másik bélyeget, a harmodik apró hindu bálványokat — én megfigyeléseket, mert ez ingyen van, óriási mennyiségben szinte ott hever az utcán. Most például arról csinálok statisztikát, ki miért áll sorban. A sorbanállás nálunk olyan divat, hogy ha nem látok sorokat, hiányérzetem támad, szinte rá sem ismerek erre a gyönyörű kis dunaparti metropolisra. Elvi ellensége vagyok a sorbanállásnak, de mivel mint mondottam vesszőparipám az anyaggyűjtés, a közelmúltban többször odaálltam egy-egy kigyő végére, hogy kiszimatoljam ki miért áll, mennyi ideig, mi okból, mi célból. Néhány példa: A mészárszék előtt az emberek szombaton állnak. Persze hogy állnak, hiszen a húst mindennap meg lehet kapni sorbanállás nélkül, csak éppen szombaton nem. Magamfajta kényelmes ember péntek reggel kimegy a piacra, délután megveszi a húst, hogy aztán vasárnap legföljebb a zöldrefestett kiskapuba álljon és ott várja haza élete párját. Igaz, hogy ez ellen felszólalhat valaki: Ja. de nekem nincs jégszekrényem! Elárulom, nekem sincs! Én szombaton reggel félig lesütöm és vasárnap befejezem a húsételt. vagy ecetes ruhába teszem hűvös helyre. vagy végső esetben odaadom valakinek, akinek van jégszekrénye. Van még egy kitűnő megoldás — vasárnap reggel állás nélkül is megkapható, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor sokkal udvariasabbak a mészárosok. A piacokon, zöldségesboltokban remek zöldséget, gyümölcsöt lehet kapni, krumpliért meg éppen nem kell sorbanállni, hiszen az a legnagyobb melegben ís tárolható. Hát akkor miért állnak sorban a nők? (Mert hiszen férfiakat csak ritkán láttam sorban állni.) Elmondok néhány esetet tapasztalataimból: Maradjunk a mészárosnál. Szombat van, az emberkigyő szombati méretű. Egy asszonyka áll, áll, egyik lábáról a másikra, látszik', így igazán fáradt. Odaállok mögéje. Végre a puthoz ér, ahol a sok vesepecsenye, sertéscomb, dagadó sorakozik. Szétnéz, hogy mit nem lát, felfedezi, hogy rövidkaraj nincs, tehát azt kér. A díjbirkózó kinézésű mészáros felsorol hatféle ugyanilyen célra használható húst. A kis nő felsóhajt: Ez rettenetes, semmit nem kapni, most mehetek máshová állni! És megy. És sorolhatnék fel számtalan szebbnél szebb esetet, de vasárnap reggel megsze-. reztem gyűjteményem legértékesebb Mauri-: cius példányát: Beállok a dinnyeárus előtt kígyóző sorba. Táska nincs nálam, én már megvettem reggel a piacon a magam dinnyéjét sorbanállás nélkül, és betettem egy vödör hideg' vízbe. Előttem két jókedvű nő beszélget,isteni nyugalommal a ruhafazonokról, a fodrászról, kipletykáztak már vagy három barátnőt ... annyira nem izgatja őket a sorbanállás, hogy előttük már hézag képződött, meg kellett lökni őket, hogy előbbre menjenek. Itt valami titok van — gondoltam magamban. Már egy órája álltunk, éreztem, hogy sokáig nem bírom, de a vadászlesen ki kell tartani. Végül további félóra után azt mondja az egyik, a szőke: Nem is tudom megmondani, milyen jől esik veled kicsit elbeszélgetni, a Pali ezalatt felöltözteti a gyerekeket, elkészíti a reggelit, kitakarítja a lakást. Nekem kellene csinálni, ha ez a jó kis sorbanállás nem volna. Most hazamegyek, összecsapom az ebédet és a Pali egy szőt sem mer szólni, mert én álltam .. j no, nem Igaz? Mire a barna: Hallod, ez csak természetes, az én Benőm délután futbal meccsre megy, hát nekünk Is jár egy kis szórakozás, hiszen egyenrangúak vagyunk ... — Ö, én tökkelütött — szidom magam — erre nem is gondoltam. Meg van fejtve a titkok titka, valami szórakozás is jár az asszonyoknak, hiszen egyenrangúak vagyunk, vagy mi a szösz? SIMKÖ MARGIT 9