A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

Ezt csinálja valaki utána A moszkvai Állami Cirkusz tóvá varázsólt porondján mutatja be bengáli tigrisével nem mindennapi állatszelíditö számát Margarita Nazarova. Moszkvai szakemberek olyarj készüléket szerkesztettek, amely felfedezi az agydaganatokat. A készülék működési elve az, hogy felfogja az olyan rádiőaktiv preparátumok kisugárzását. amelyek a megtámadott szövetekben telepednek meg. Képünkön: az agy vizsgálata az új készülék segítségéve! Az úszni nem tudó is a víz fölött maradhdt! A Szovjetunióban szép számmai aeják ki indiai szerzők müveit, képzőművészeti kiállítások mutatják be a2 indiai művészek és népi mesterek alkotásait. A szovjet emberek élénken érdeklödnek a baráti ország élete és kultúrája iránt. Olga Manujlova, a Kirgiz SZSZK népművésze nemrég elkészítette Szaraszvatinak, a bölcsesség és a tudás indiai istennőjének eredeti szobrát. Moszkvában a kirgiz művészet kiállításán többek közt ezt a szobrot is kiállították Felvételünk a szovjet ,,GT-16" új 'kisméretű hernyótalpas traktor kísérleti példányát mutatja be. A gép kertben és szülőben végzi majd munkáját. A traktor magánjáró alvázra épült, s léghűtéses Dieselmotorral szerelték fel Ismeretes, hogy a fuldokló ember kézzel-lábbal kapálódzik és ha a rémülettói megsokszorozódott erejét összeszedi, olykor derékig Í5 felbukkanhat a vízből. Uyképpen az elsüllyedést kiváltó első tényező a félelem, a második — a kéz és a láb riadt csapkodása. Az utóbbi által válik leheLové, hogy az áldozat túl magasra emelkedjék ki a vízből, márpedig ez kimeríti erejét. A vízbeesett embereken vakrémület lesz úrrá és sok vizet nyelnek és a már teljesen kimerült ember elveszti eszméletét és alámerül. Holott ezt elkerülhette volna. A jó úszók tudják, hogy a normális testalkatú ember több órát tölthet el a nyugaimas vizén anélkül, hogy kezét-lábát mozgatná, ha függőleges helyzetben marad. A kék itiiizcuavt Öt évvel ezelőtt az Égei-tengeri Kösz közelében török szivacshalászok csodálatos bronzszoborra bukkantak. A szobrot, csigák, kagylók és hínár borították, fején hatalmas lyuk tátongott, a helyszínre érkező tudósok mégsem tudták elnyomni a csodálat kiáltását. Déme'tér istennő szobra igazi mesterműnek bizonyult, s ma az isztanbuli múzeum féltett kincseként őrzik. Hatodszor esik meg századunkban, hogy a véletlen ókori mesterek csodálatos alkotásával ajándékoz meg bennünket, olyan lelettel, amely nem a föld mélyéből, hanem a tengerfenékről került elö. A szépség halászai A régészet nem kincskeresés. A tudósok szeme — bár lenyűgözi a klasszikus szépség — messzebbre tekint, s a kutatószoba szerény szakembere Íróasztalánál igyekszik rendszerbe foglalni a véletlen manójának különös játékait. Munkájának célja pedig csak egy lehet: a múltba süllyedt társadalom képének rekonstruálása. A századfordulótól fogva többnyire egyszerű, írástudatlan, dolgos emberek, a tenger páriái voltak azok, akik a Földközi-tengerben meg • búvó ókori szobrok, vázák, sót városok kincseit napvilágra hozták. Demetriosz Kondosz, Evangeíosz Leonidasz és társaik minden bizonynyal örökölték kétezer év előtti őseik művészeti hajlamát, szépség iránti érzékét. A tudomány mind ez ideig egyedülálló esetekként kezelte az újabb leleteket, legutóbb azonban két ismert szakértő, a nétne* C. W. Ceram és az angol Peter Lyon érdekes javaslatot tett a tengeri leletekkel kapcsolatban a Horizon című művésztörténeti folyóiratban. v Caligula csodahajöja A két tudós kifejtette, hogy rendszeres víz alatti kutatások szükségesek a régészeti munkában. Századunkban egyetlenegyszer történt meg, hogy a tudósok a víz közelébe merészkedtek, hogy felszínre hozzanak egy régészeti kincset. Régi római krónikák hívták fel az archeológusok figyelmét Caligula római császár „kéjhajóira", arra a két pazar pompával épített bárkára, amelyek fedélzetén csaknem két évezreddel ezelőtt a római „felső tízezer" tagjai dőzsöltek. A legenda szerint az örült császár pillanatnyi szeszélyből elsüllyesztette a Ráma közelét eo levő Nemi-tavon ringatózó ősodahajókat, . amelyeknek vendégei c>„v szálig elpusztultak. S a legenda valóságnak bizonyult. A tó lecsapolásakor napfényre kerültek az óriási bárkái: romjai azzal a szenti'Jyel együtt, amelyet a legjobb római építészek emeltek az „isteni" C>)iyula tiszteletére. 10 ' Műkincsek a Földközi-tenger mélyén • Tengeralatti ásatások • Békaemberek a régészet szolgálatában Tengeralatti „ásatások" Ha a Nemi-tó ilyen kincset rejtett magában, elképzelhető, mennyi műkincs hever és pusztul ma is a Földközi-tenger, a régi görögök „bőrszínű tengerének" sziklás fenekén. Nem kétséges, hogy tenger alatti ásatásokra volna szükség, s a feltárás munkáját nem bízhatjuk Fortuna istenasszonyra. Hol kezdjünk azonban hozzá? A feladat nehéz, de nem megoldhatatlan — állítja Ceram és Lyon. — Egykorú források alapjón meglehetősen jól ismerjük a Földközitenger kereskedelmi útvonalait. Az is ismeretes, hogy az ókori hajózás voltaképpen parti hajózást jelentett, a törékeny vitorlások hagyományos útvonalakat követtek, s még így is gyakran a tenger fenekére kerültek, sokszor éppen a biztos kikötői vizekben érte el őket a fátum. Motoros szánnal az elsüllyedt kincsek nyomában Amikor a római légiók leigázták a kultúrált Hellasz tartományait, Görögország kultúrája is nyugatra vándorolt. Hajórakományszám indultak útnak Itáliába a görög filozófusok, költök, tudósok, akik rabszolgasorsba kerülve gyakran tovább űzhették mesterségüket. A tudósokat műkincsekkel rakott hajók kísérték a diadalittas rómaiak városaiba. A búvárúszás jelenlegi fejlettsége mellett elképzelhető volna az ismertebb görög és olasz kikötők és szigetek vizeinek felkutatása, hiszen az oxigénpalackkal, víz alatti motoros szánnal felszerelt békaemberek ezen a téren máris nagy eredményeket értek el. Egy francia békaember, a híres Jacques Yves Cousteau „saját szakállára" máris nagy eredményeket ért el és számos műkincset hozott felszínre. A kutatási tervek összehangolása azonban csak nemzetközi összefogással válnék lehetségessé. A régészek kijelentése szerint a legnagyobb akadályt nem is a félelmetes vízi birodalom és a búvárúszással járó kockázat jelenti, hanem az érintett országok kultuszminisztériumainak bosszantó közönye. A francia és az olasz kormányok tengerkutatási költségelőirányzata egy neves régész, Fernand Benőit szerint „borravalóra emlékeztet", ami pedig a görög és a török kormányt illeti, azok amerikai mecénások formájában megjelenő sült galambokra várnak" — panaszolja a provencei múzeum igazgatója. A Horizon tudós cikkírói remélik, hoyy tanulmányuk éppen kritikai élénél fogva hozza meg gyümölcseit, s a fegyverkezési hajszára fordított pénzösszeg egy töredékének talán hasznát láthatja a tudomány. Sz. H. E.