A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-02 / 31. szám

cA ttapűzái árt? — használ? Itt a nyár, a strandolás és a napfürdőzés ideje. Egészséges-e vagy káros-e a napozás — vetődik fel benünk a kérdés a csokoládé színűre barnult strandolok láttán. Mindkét véleménynek elég népes tábora van, azért vizsgáljuk meg kissé alaposabban a kérdést. A napsugár bölcsőjénél. Napunk már ősidők őta kiapadhatatlan mennyiségben ontja a világűrbe energiáját, az életet jelentő napfényt. Napfény nélkül nincs élet! Valahol a Nap közepe táján, az ott uralkodó több millió fokos hőség hatására állandó atomátalakulási folyamat játszódik lé. A könnyű hidrogén atomok hélium atommá egyesülnek, miközben óriási mennyiségű energia szabadul fel. Ennek az anyagából felszabaduló energiának egy része jut el napsugár formájában Földünkre is. A napsugár tehát nem más, mint atomenergia, vagyis atomból lesz a napsugár. A napsugárnak van fény-, hő-, vegyi és fényelektromos hatása, és aszerint, hogy milyen hatást fejt ki, más és más energiává alakul. A napfény összetétele. A nap 6 ezer C fokos felületét elhagyó napsugár jelentősen megváltozik, mire Földünkre ér. A napfény sok, különböző hullámhosszú sugarak keverékéből áll, melyeknek három fő csoportját szoktuk megkülönböztetni: 1. a rövid hullámhoszszú, láthatatlan ibolyántúli sugarakat, 2. az ibolya színtől a kéken, zölden, sárgán keresztül a vörösig terjedő látható sugarakat, 3. végül pedig a vörösöntúli, hoszszú hullámhosszú, szintén láthatatlan, nagyrészt hőhatású sugarakat. Azalatt, míg "a napsugár a Földünket körülvevő levegőrétegen áthalad, az ibolyántúli sugarak nagy részét a levegőben levő ozonréteg megakadályozza, hogy Földünk felületére érjen, így a hozzánk érkező napsugárnak kb. csak 1 százatéka ált ibolyántúli sugarakból, a fennmaradó többi részt pedig egyforma mértékben oszlik meg a látható-10 és a hősugarak között. Földünk légköre ibolyántúli sugárzást visszatartó hatásának felbecsülhetetlen jelentősége van. Az ibolyántúli sugárzásnak ui. kis mennyiségben igen nagy az élettani és biológiai hatása, nagy mennyiségben azonban az élőlényeket ezek a sugarak elpusztítják. Ha tehát a felesleges mennyiségű ibolyántúli sugarakat Földünk légköre nem fogná fel, akkor Földünkön a maihoz hasonló élet sohasem fejlődhetett volna ki. A napsugárzás mértéke függ az évszakoktól, vagyis télen kb. tízszer kevesebb, mint nyáron, és függ attól ls, hogy hol tartózkodunk. Magas hegyen több ibolyántúli sugár éri testünket, mint lent a síkságon. Ugyancsak erősebb a sugárzás víz mellett vagy hómezőkön, mivel itt a Napból közvetlenül érkező sugárzáson kívül még a visszavert sugarak is érvényesülnek. A napsugár élettani hatásai. Tél vége felé vagy hosszabb erős-borús időszak után már szinte türelmetlenül várjuk, mikor virradunk verőfényes napra. A napfény iránti ösztönös vágyakozásunk mögött mély biológiai igazság rejlik, mivel szervezetünknek okvetlenül szüksége van napfényre. Köztudomású, hogy végső soron minden élőlénynek a napfény az energiaforrása. A napfény azonban nemcsak azért fontos számunkra, mivel az általa termelt energiát fogyasztjuk növényi- és állati táplálék formájában, hanem a napfény ránk gyakorolt élettani jelentősége is óriási. Növeli az anyagcserét, emeli a vörössejtek számát, kedvezően befolyásolja idegrendszerünk működését és ezen keresztül kedélyünket és szellemi életünket is. Az említett három sugárcsoport mindegyikének más-más élettani jelentősége van. Legfontosabb közülük az ibolyántúli- sugárzás. Ezek mélyen behatolnak bőrünkbe és ott különféle vegyi folyamatokat váltanak ki, melyek közül a legszembetűnőbb a bőr pirosodása, majd barnulása. Bőrünk megbarnulását a sugarak hatására képződő pigment nevű festékanyag okozza. Ugyancsak ezek a láthatatlan sugarak alakítják át a bőr fattyúmirigyeiben levő ergoszterint D vitaminná. A D vitamin pedig feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a mész a csontban lerakódjék. Ennek hiánya — főképp a serdülő ifjúságnál — súlyos csontfejlődés!' zavarokat okoz. Végül pedig felbecsülhetetlen élettani jelentősége van az ibolyántúli sugarak óriási baktériumölő képességének is. A látható fény azonkívül, hogy a látáshoz szükséges sugarakat szolgáltatja, még idegrendszerünkre is óriási befolyást gyakorol. A látóidegeken át ingerhatást fejt ki az agyalapi mirigyre, mely a többi belső elválasztású mirigyeknek is a legfőbb szabályozója. A látható fény hatására tehát fokozódik az anyagcserénk, vérkeringésünk erősebbé válik, idegrendszerünk pedig érzékenyebben fogja fel a külső hatásokat. A vörösöntúli sugarak váltják ki a hőérzetet, valamint a bőrben értágulást okoznak. A bőr dúsabb vérellátása viszont serkentőleg hat a verejtékmirigyekre s ezáltal a bőrön keresztül is nagyobb mennyiségben választódik ki a szervezetben felhalmozódott salakanyag, tehát napozáskor bőrünk bizonyos mértékben tehermentesíti a vesénket. Végül a vörösöntúli sugarak hatására szervezetünk különféle védőanyagokat termel, melyeknek a betegségek leküzdésében van fontos szerepük. Ez az oka annak, hogy a városokban élő, kevesebb napsugárban részesülő gyermekek közül többen kapnak járványos betegségeket, mint a falusi gyermekek. A napfény mint orvosság. Az eddigiek alapján magunk is megállapíthatjuk, hogy a napfény orvosság, mégpedig igen hatásos orvosság. A túlzott napozás káros következményeit még a teljesen egészséges szervezet is megsínyli. Az egész évben pégy fal között élő dolgozónak nyári szabadsága megkezdésekor eszébe sem jut, hogy testét a kelleténél hoszszabb ideig tette ki a napfénynek, mivel a bőrgyulladás rendszerint csak 7 — 24 óra múlva jelentkezik. A lappangási idő elteltével azonban a bőr kipirul, láz, hideglelés és általános rosszullét következik be. Súlyosabb esetekben a bőr égéshez hasonlóan felhőlyagosodik, s így ahelyett, hogy a napozás felüdülést eredményezett volna, a meggondolatlan napozó betegen tölheti szabadságának egy részét. Aki viszont különféle barnító olajok alkalmazásával néhány nap alatt csokoládébarnára sütteti magát, szintén helytelenül cselekszik. A bőrben az erős napsugárzás hatására képződő pigment festékanyag ui. szervezetünk célszerű védekezése a túl erős ibolyántúli sugárzás ellen, mely kismértékben, akárcsak az orvosság, gyógyító hatású, nagymértékben azonban káros, sőt halálos is lehet. A sötétbarna bőr tehát nem engedi át a napfény legfontosabb gyógytényezőjét, az ibolyántúli sugarakat. így tehát a barnító olaj segítségével pár nap alatt négerfeketére sült napozó saját magának az ellensége, mivel a divat kedvéért megfosztja szervezetét a napsugárzás egész évben nélkülözött jótékony hatásától. Ha tehát azt akarjuk, hogy a napozás egészségünk javát szolgálja, akkor arra törekedjünk, hogy minél később, minél hoszszabb idő alatt barnuljon meg a bőrünk, mert a fehér bőrön keresztül szervezetünk sokkal tovább részesülhet az ibo • lyántúli sugarak hatásában. Első ízben fürdőruhában 5 — 10 percnél hosszabb ideig ne tartózkodjunk a tűző napon. A további napokon ezt az időtartamot 10 — 10 perccel növelhetjük, így szervezetünket fokozatosan szoktatjuk a napfényhez, anélkül, hogy egészségünkben kárt tennénk. Napozás közben arra is ügyeljünk, hogy testünk minden részét egyformán érje a nap, ezért testhelyzetünket gyakran változtassuk, hogy a napsugár mindig más és más oldalunkat érje. FŰZFŐI PÄL