A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

Nem azt várjuk az A Héttől, hogy helyi csoportjaink egyes rendezvényeiről, a színjátszó csoportok tagjainak teljesítményéről dicshimnuszokat zengjen. — Bár néha arra is szükség van, hogy dicsérjen. Hanem azt várjuk, hogy a lap cikkeiből minden esetben tükröződjön vissza a csehszlovákiai magyar dolgozók egész élete. Mindenekelőtt pedig azt várjuk, hogy ennek a lapnak cikkeiből kitűnjön, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális lapja. Tehát minél több hazai vonatkozású és időszerű kérdéssel foglalkozó riportot, tanulmányt, tudósítást és novellát közöljön. Bizonyítsa az A Hét a szocializmus és a dolgozó nép ügye melletti harcos kiállását azzal, hogy következetesen harcol az ellenséges irányzatok, a revizionizmus, a burzsoá nacionalizmus és a többi káros ideológiai áramlat ellen; ápolja és fejlessze a csehszlovák szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek barátságát, főleg a testvéri szlovák néphez fűződő barátságunkat, és serkentse hazánk magyar dolgozóit a szocialista építőmunkára. Kulturális hetilapunk jelenleg tízezer példányban jelenik meg. De ennyi példányban jelent meg két évvel ezelőtt is. Tehát az előfizetők száma egyáltalán nem szaporodik. Mindez azért van, mert helyi csoportjaink, sajnos, az előfizetők toborzására nagyon kevés gondot fordítanak. Ez nem is csoda, hiszen nagyon sok esetben a választott szerveink tagjai, a helyi csoportjaink vezetőségi tagjai sem járatják a lapot. Lapunk tartalmas, értékes és szép. Tehát minden előfeltétele megvan, hogy kultúregyesületünk tagsága szeresse, szeresse mint saját kulturális lapját és szerettesse meg másokkal, a Csemadokon kívül álló magyar dolgozókkal is. De a lap szerkesztőségének is kötelessége a lap népszerűségének fokozása érdekében, a dolgozók igényeinek és ízlésének figyelembevétele mellett, állandóan törekedni a lap színvonalának emelésére és grafikai kivitelének tökéletesítésére. Színjátszó mozgalmunk eredményei Kulturális szervezetünk központi bizoltsága a népművelési munka eddig említett formái mellett nagy figyelmet szentelt a művészeti tömegmozgalmi munka fejlesztésére is. Arra törekedett, hogy színjátszó csoportjaink és népművészeti együtteseink tevékenysége hozzájáruljon a szocialista kultúra fejlesztéséhez és terjesztéséhez, és így a magyar dolgozók szocialista fejlődését szolgálja. Művészeti tömegmozgalmi munkánk legelterjedtebb formája a műkedvelő színjátszás. Talán egyetlen egy helyi csoportunk sincs, amelyik évente egy vagy két színdarabot ne tanulna és ne mutatna be. Erről tanúskodik színjátszó mozgalmunk kétévi eredménye is, vagyis az, hogy színjátszó-csoportjaink az említett idő alatt több mint 4000 esetben léptek fel. Kerületi és járási vezetőségeink, valamint helyi csoportjaink vezetősége jó munkájának eredményeként megállapíthatjuk, hogy színjátszó mozgalmunk az elmúlt két év folyamán leszámolt a káros irányzatokkal, és pozitívan hatott a dolgozók fejlődésére. Formálta dolgozóink világnézetét és harcolt a rossz jellembeli tulajdonságok ellen. Színjátszó-csoportjaink műsorpolitikájának megjavításához nagyban hozzájárult az 1957 év őszén indított versenymozgalom is, melynek keretében immár második éve versengenek a Csemadok legfejlettebb színjátszó-csoportjai. Az 1957 —1958-as évek győztese — központi bizottságunk vándorserlegének őrzője —a lévai helyi szervezetünk színjátszócsoportja volt. Az idei versenymozgalom a kerületi versenyekkel vette kezdetét, melyen a 16 induló csoport közül a bratislavai kerületben a nyárasdiak, Lovicsek Béla „Húsz év után" c. színművével, a nyitrai kerületben a komáromiak Barta Lajos „Szerelem" c. színművével, a besztercebányai kerületben a losonciak Jókai és Földes Mihály „A kőszívű ember fiai" c. színművével, a kassai kerületben pedig a kassai helyi szervezetünk színjátszói Csizmarek Mátyás és Vincze Ottó „Boci-boci tarka" c. operettjével lettek győztesek. A kerületek közötti verseny győztese, vagyis a Csemadok legjobb színjátszó-csoportja címének viselője és központi bizottságunk vándorserlegének őrzője az 1958—1959. színi évadban a komáromi helyi szervezetünk színjátszó csoportja lett Barta Lajos „Szerelem" c. színművével. Minden előfeltételünk megvan .ahhoz, hogy műkedvelő színjátszó mozgalmunk is hatékonyan hozzájáruljon kulturális forradalmunk második szakasza céljainak eléréséhez. Az elkövetkező időszakban az a feladat áll színjátszó mozgalmunk előtt, hogy még jobb műsorválasztással szolgálja a szocializmus építésének ügyét, vagyis hatékonyabban járuljon hozzá a termelési és egyéb társadalmi problémák megoldásához. Ahhoz, hogy színjátszó-csoportjaink munkáját a szó legszorosabb értelmében a szocializmus építésének szolgálatába tudjuk állítani, szükséges, hogy központi bizottságunk mellett a kerületi és járási bizottságaink is jobban kezükben tartsák a színjátszó csoportok munkájának irányítását. Vezető szerveink tevékenysége nem merülhet ki az eredmények nyilvántartásában. Tehát tudatosítaniok kell, hogy felelősek színjátszó csoportjaink műsorpolitikájáért. Nem elég, ha az események után kullogunk, hanem már a színdarabok kiválasztásánál kell, hogy érvényesüljön irányító szerepünk, és így rávezessük színjátszócsoportjainkat arra, hogy a klasszikusok mellett minél több mai tárgyú, a szocialista társadalmat építő ember életét, munkáját és problémáit visszatükröző színdarabot tűzzenek műsorukra — mindenekelőtt is a hazai magyar szerzők, valamint a cseh, a szlovák és nem utolsó sorban a szovjet drámaírók alkotásainak magyar fordítását. Fejlődésben a csehszlovákiai magyar drámaírás Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a csehszlovákiai magyar drámairodalom az elmúlt két év alatt gyorsütemű kibontakozásnak indult. Alig párt évvel ezelőtt színjátszóink csak Egri Viktor nevét ismerték, de az elmúlt évadban sikeres írásaikon keresztül közismertekké váltak Dávid Teréz, Lovicsek Béla, Sipos Jenő, Kónya József, Vígh Rózsa és Somosi Erzsébet is. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani falusi színjátszócsoportjaink fejlesztésére, előadásaik művészi színvonalának emelésére. Ebből a célból a fejlettebb színjátszó-csoportok vezetőinek mint rendezőknek bevonásával meg kell szerveznünk a kezdő színjátszók részére adandó szakmai segítséget. Jó példákkal már napjainkig is találkoztunk. Steiner Vilmos, a dunaszerdahelyi, Kulcsár Rudolf és Grellner Károly a nagymegyeri, Bijeszik Gyula az érsekújvári, Dedák Sándor és Bőres László a losonci színjátszó csoport rendezője önzetlenül segíti a közeli falvak színjátszó csoportjainak munkáját. Sajnos hasonló példákat a kassai kerületből nem tudunk megemlíteni. A népi közigazgatási szervek által nyújtott segítség — tanfolyamok, szakmai oktatás — mellett az említett munkaforma kiterjesztése megteremti az előfeltételeket arra, hogy a jövőben járási méretekben is magasabb színvonalon indíthatjuk meg színjátszócsoportjaink vetélkedését, és így fokozottabban hozzájárulunk dolgozóink kulturális igényeinek kielégítéséhez. A haladó hagyományok szellemében . .. Örömteljes jelenség, hogy helyi szervezeteink céltudatos munkája eredményeként ma már széles méreteket ölt a haladó népművészeti hagyományok feltárásáért és fejlesztéséért indított mozgalmunk. Ennek legszebb bizonyságát adják az utóbbi két évben Zselízen megrendezett dal- és táncünnepélyeink. Az itt bemutatott műsorszámok — tartalmilag és művészi színvonal szempontjából egyaránt — azt bizonyítják, hogy népi együtteseink vezetése szaktudással rendelkező, ötletekben gazdag vezetők kezében van. Az utóbbi két év folyamán nagyon sokat fejlődött és kulturális szervezetünk több mint 120 tánccsoportjának jó példát mutat a rimaszombati népi együttesünk, amely Pásztor Mária szakszerű vezetése mellett — a helyi hagyományok alapján betanulta és több alkalommal bemutatta a Gömöri leánykérőt és a Gömöri lakodalmast, a tardoskeddi együttesünk, mely Tóth Margit vezetésével a Váskatáncot és a Húsvéti locsolást mutatta be több alkalommal, a zselizi népi együttesünk, amelyet a központi dal- és táncünnepély hozott létre, s amely Nagy Milena vezetésével magas színvonalú teljesítményt nyújtott a Garam menti lakodalmas bemutatásával, a garamgyörgyi együttesünk Újvári Lászlóné vezetésével ugyanúgy megállja helyét, mint az előbb említett népi együtteseink. De a csehszlovákiai magyar népművészeti hagyományok feltárásában és fejlesztésében érdemeket szerzett és így élenjár a magyarbéli, a sárosfai, a lévai, a koloni, a deméndi, a füleki, a licei, a rozsnyói és a bodrogszerdahelyi népi együttesünk is — munkájukért elismerést és köszönetet érdemelnek. Biztosan mindenkit meglep, hogy az élenjáró együtteseink között nem említettük a pozsonypüspöki, illetve a Csallóközi népművészeti együttesünket. Pedig, ha valamelyik népi együttesünknek érdemei vannak, akkor legelsősorban is ez az együttes az, amely több éves kitartó munkájával, több száz fellépésével és jó műsorpolitikájával példát mutatott és feledhetetlen élményt nyújtott mindazoknak, akik fellépését látták. A Csallóközi népi együttes a hosszú ideig tartó ellentétek következtében sajnos feloszlott. Az ellentétek gyújtópontja a Csemadok somorjai helyi csoportjának vezetősége és a járási népművelési ház vezetője közötti kiegyensúlyozatlan, rossz vi-9