A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-12 / 15. szám

szony volt. Sokáig azon vitatkoztak, hogy milyen néven, kinek az égisze alatt működjön az együttes? Igy_ kezdődött. Persze a bratislavai kerületi vezetőségünk dolgozói a központi bizottság munkatársaival együtt nem akarták tétlenül szemlélni az eseményeket, igyekeztek rendet teremteni, az ellentéteket megszüntetni. Munkatársaink beavatkozása azonban sajnos nem az ellentétek felszámolásához, hanem azok kiélezéséhez vezetett. Vajon miért? Azért, mert munkatársaink felültek a gyanúsítgatásoknak, a pletykáknak, amelyek az együttes vezetőit sikkasztókként jellemezték, és így ahelyett, hogy taktikusan a selejtet kisöpörve, de a tiszta magot, vagyis az együttest megmentették volna — annak ellenkezőjét, vagyis radikális fellépésükkel akaratlanul is az együttes széjjelhullását idézték elő. Központi bizottságunk, ugyanúgy a bratislavai kerületi bizottságunk is felelősséget érez a csallóközi népi együttesünk további sorsáért. Ez az eset tanulság volt számunkra, de tanulság kell, Üj tartalom A népművészeti hagyományok feltárásában és ápolásában szép eredményeket értünk el. Ez a tény arra késztet bennünket, hogy e kérdésnél még egy pillanatra megálljunk. Meg kell gondolnunk, hogy vajon helyes lesz-e, ha továbbra is csupán a haladó népi hagyományok feltárásánál maradunk? Véleményünk szerint nem volna helyes, mert ma már a fejlődésnek abba a szakaszába értünk, amikor többet kell tennünk és többet is tudunk tenni. Központi Bizottságunk abból a helyes marxista következtetésből indul ki, hogy a kulturális forradalom nem csupán a haladó hagyományok megmentését, hanem a hagyományok alapján új népi alkotások létrehozását is feltételezi. Olyan népművészeti alkotások létrehozását, melyeknek hőse a szocializmust építő ember, vagyis amelyek tükrözik a szocializmust építő társadalmunk életét. Tudjuk, hogy ilyen új, népi alkotások létrehozása nem lesz könnyű feladat. Ennek dacára sem szabad visszariadnunk, hiszen megoldottunk mi már sok nehéznek látszó feladatot. Biztosan megoldjuk ezt is. Ezirányú kezdeményezést természetesen az élcsoportjainktól várjuk. A Csemadok Garam-menti népi együttesénél, a rimaszombati népi együttesnél, a lévai és a magyarbéli népi együtteseknél minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy az idei országos dal- és táncünnepélyünkön új gondolatokat kifejező műsorukkal irányt mutassanak a többi együttes és tánccsoport további fejlődéséhez. A mezőgazdasági idénymunkák idején végzett kultúrmunkát pár évvel ezelőtt alig tudtuk megindítani. Kulturális fejlődésünk szempontjából bíztató jelenség, hogy helyi csoportjaink nyári időszaki kulturális tevékenysége évről-évre nagyobb méreteket ölt. Népi tánc- és esztrádcsoportjaink az elmúlt két év folyamán — különböző ünnepélyeken, úgymint Május elsején, Május 9-én — felszabadulásunk ünnepén, aratást kezdő és zárőünnepélyeken és a Csehszlovák Szovjet Barátság Hónapjában 3502 alkalommal szerepeltek. hogy legyen mindazoknak számára, akik mint vezetők, szervezők, csoportokkal, emberekkel foglalkoznak. Nem szabad, hogy a hibák és az esetleges visszaélések elleni harcunk az eredményeink csorbításához vezessen. Ellenkezőleg, úgy kell megoldani a munka közben felmerülő problémákat, hogy azáltal előbbre jussunk és eredményeink gyarapodjanak. Tudjuk, hogy művészet egy újnak a megteremtése, de még nagyobb művészet egy szétesett csoport újjáélesztése. Türelmes és nehéz munkát igényel a csallóközi népi együttes életrekeltése is. De bízunk abban, hogy ebben a nehéz munkánkban segítséget nyújtanak a pozsonypüspöki és a somorjai kultúrmunkások — elsősorban is azok, akik már eddig is tettekkel igazolták, hogy szeretik a népművészetet és tudnak önzetlenül dolgozni művészeti tömegmozgalmunk fejlesztésén. Ezért meggyőződésünk, hogy a Csemadok csallóközi népi együttese élni és virulni fog, és hogy a Csemadok központi dal- és táncünnepélyén ebben az évben is találkozunk velük. — új forma A nyári időszakot járási vezetőségeink is nagyon szépen kihasználták a kultúrmunka fejlesztésére. Aktivizálták, serkentették helyi csoportjainkat és így csupán az 1958-as évben 34 esetben rendeztek járási, vagy körzeti Csemadok-napot. Ezeken a rendezvényeken 276 csoport lépett fel összesen 5950 szereplővel, és ezeknek a csoportoknak műsorát kb. 35 ezer ember nézte végig. Nagyobb rendezvényeink számát még gyarapítja a központi bizottságunk rendezésében megtartott somorjai, ógyallai és tornaijai dal- és táncünnepélyünk. A járási bizottságaink által rendezett dal- és táncünnepélyek műsorával nagy általánosságban meg lehetünk elégedve, de ugyanakkor nem lehetünk megelégedve az ünnepélyek látogatottságával. Még mindig nem sikerült kellőképpen felkeltenünk a dolgozók széles rétegeinek érdeklődését rendezvényeink iránt. A gyenge és rossz szervezésnek egyik elriasztó példája volt az ógyallai járási Csemadok-nap, ahol a nézőtéren alig 150-en foglaltak helyet. De nem volt sokkal jobb a központi vezetőség által megrendezett tornaijai dal- és táncünnepély sem a közönség számának szempontjából. A fő hiba az volt mindkét helyen, hogy a szervezéssel megbízott elvtársak, hivatásos funkcionáriusok, nem támaszkodtak eléggé a járásban működő helyi csoportjaink vezetőségének segítségére, s hogy munkájuk nagy részét a rendezvénnyel összefüggő technikai kérdések megoldására irányították, holott ezeknek a munkáknak elvégzésére találtak volna a járási székhelyen működő Csemadok-tagok között alkalmas embereket. Reméljük, hogy az idén és a jövőben rendezendő központi, kelet- és nyugat-szlovákiai, valamint járási dal- és táncünnepélyeink a vezető szerveink jó szervező munkájának és helyi csoportjaink aktív közreműködésének következtében mind színvonal tekintetében, mind a látogatottság szempontjából eredményesebbek, gazdagabbak lesznek. Énekkari mozgalmunkról Beszámolónk nem volna teljes, ha az énekkari mozgalommal, annak fejlődésével nem foglalkoznánk. Megállapíthatjuk, hogy az utóbbi két év, de különösen az 1958-as év énekkaraink színvonalának emelkedését, műsorpolitikájuk állandó javulását hozta. Erre hagy következtetni a Zselízen rendezett énekkari fesztiválunk is, ahol a rimaszombati, az érsekújvári, a galántai és a rozsnyói énekkarok mutatták be tudásukat. Az énekkari mozgalmunk számszerű fejlődésével sajnos nem dicsekedhetünk. Ezért az elkövetkező időszakban elsősorban is az énekkarok számának emelésére, új énekkarok alakítására kell törekednünk. A zene, az ének, az ember érzelmi világának legmélyebb és legtisztább kifejező eszköze. A zenei műveltség az általános műveltség elérésének egyik fontos előfeltétele. A Csemadok feladata elősegíteni az új típusú, művelt szocialista ember fejlődését. Tehát ha ezt a feladatunkat teljesíteni akarjuk, akkor nagyobb gondot kell fordítanunk az énekkari mozgalom fejlesztésére is. Meg kell találnunk az énekkarok vezetésére alkalmas szakembereket, az Iskolai és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalával együttműködésben gondoskodni kell új karmesterek képzéséről, és mindazokban a községekben, ahol az előfeltételek megvannak, haladéktalanul hozzá kell látnunk az énekkar szervezéséhez. Mint minden szakcsoportot, ügy az énekkart is a folyamatos munka tartja össze. Sajnos, ezt a tényt a múltban mind a központi, mind a kerületi és járási bizottságaink a legtöbb esetben figyelmen kívül hagyták, és ennek következtében több énekkarunk a tétlenség áldozata lett. A jövőben több gondot kell fordítani az énekkarok szereplési lehetőségének megteremtésére és a működő énekkaraink müsorpolitikájának irányítására oly értelemben, hogy énekkaraink műsorán a jövőben a népdalfeldolgozások mellett minél nagyobb számban helyet kapjanak a munkásmozgalmi, valamint a szocializmus építését és békeharcunkat megéneklő tömegdalaink is. Pártunk vezetésével érjük el eredményeinket Azok a szép eredmények, amelyeket helyi csoportjaink elértek és melyekről központi bizottságunk közgyűlésünket tájékoztatta, azért jöttek létre, mert kultú: munkásaink önzetlen munkáját támogatta, a lehető legmesszebbmenően segítette Csehszlovákia Kommunista Pártja és mert munkánkat különösen az utóbbi években a népi közigazgatási szervekkel szoros együttműködésben végeztük. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának pillanatától állandóan arra törekedett, hogy véglegesen felszámolja hazánk nemzetei és nemzetiségei között —a letűnt burzsoázia által mesterségesen előidézett és szított ellentéteket és hogy hazánk különböző nemzetiségű dolgozóit szilárd egységbe kovácsolva — győzelemre vezesse a szocializmus építésének útján. E cél elérése érdekében kifejtett nemes törekvésnek egyik nagy jelentőségű eseménye az is, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának bűrója, illetve Irodája ez év január 16-án megtárgyalta a szlovákiai magyar nemzetiségű dolgozók életének egyes politikai kérdéseit, és megállapította, hogy hazánk magyar nemzetiségű dolgozói a CSKP vezetésével tevékenyen résztvesznek a szocializmus építésében életünk valamennyi szakaszán, de elsősorban is a mezőgazdaság szocialista átépítésében, ami annak köszönhető, hogy a magyar nemzetiségű paraszt-10